Nemere, 1871 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1871-04-25 / 33. szám

— 131 — erőnkből igyekszünk közős kazánknak ós fiainak egy keclvezőbbb sorsat elökészitni. íme urak ! ezért vagyunk itten ös szegyülve Brassó és vidéke minden ajkú polgárai közül : ro­mánok, magyarok, németek, örmények, izraeliták. Összegyűltünk, hogy egyik másiknak test- vériségi kezet nyújtsunk. Magyarok! ti testvérikezet nyújtottatok nekünk. Múltúnk és jelennünk szomorúbb, mint bogy gondol hatunk volna is egy ily úrvendetes tettre. Irigyeljük azért e szép kezdeményezéseteket. Meglévőn azonban győ­ződve, hogy ezeu testvéri kéznyujtás a magyar nemzet őszinte és tisztz érzelmének kifejezése és hogy az nemcsak a mi helyi érdekeink elosegitesere czeloz, hanem valóban sok viharok áltál látogatott hazánk boldogulását is irányozza egyfelől ; más felöl ős , jelenünk szerint szokásunkban lévén, hogy minden ajkú polgártársainkat tiszteljük és hazánk fbleme lésiért az utolsó csepp vérünket is föláldozzuk : az általatok nyújtott testvéri kezet a legnagyobb öröm­mel, szeretettel és testvéri őszinteséggel fogadjuk. Mi Brassó és vidéke románai ezen egyesülést szentnek fogujk tekinteni és igyekezni fogunk a legnagyobb tiszteletben tartani. Ha ezen szent kapcsot őszinte tiszteletben fog­ják tartani magyar testvéreink is, akkor biztosan re­mélhetni, hogy a mi helyi egyesülésünk követve lesz a haza más részeiben is, — és uraim! egyesülvén az egész román és magyar nemzet, összetett erővel működhetünk e két nemzet és a hazáért, mely egyenlő jogokat kell hogy adjon mindnyájunknak, mert mind - nyáju к hu fiai vagyünk a természet és igazság tör­vényeinél fogva. Egyesülésünk boldogító jövőjéért emelem po­haramat. a haza felvirágzásáért fiai egyesülése által, — éljen a megyar nemzet, mely testvéri kezet nyúj­tott ! Éljen ! Erre volt honvédőrnagy Schmidt Al­bert felelt és fájdalmait fejezte ki, hogy a balsors úgy akarta, hogy a szászok nem vehettek részt ezen nagy horderejű ünne­pélyben. Az országos kormányra Száva Gero mondott pohárköszöntést, jeles beszédében felemlítvén a nehézségeket a melyekkel a kormánynak küzdenie kellett, és a nagy­szerű eredményeket, melyeket hazafias mű­ködésük alatt már is kivivtak. Pedure János rövid de erőteljes sza­vakkal éltette a közös liadserget és a hon­védséget, mint azon tényezőket, a melyek haza szabadságára és boldogságára rend­kívüli befolyással vannak. Fuchs őrnagy a katonaság és a pol­gárság közötti jó egyetértésre emelt poha­rat, éltetvén az ünnepély rendezőit. Ügyvéd Strevoiu tanfelügyelő Réti)ire mint a románok és magyarok közötti ki­tűnő egyetértés fő előidézőjére. Horváth László a háromszéki tisztség küldöttségének egyik tagja a románokra, jeles szavakkal ecsetelve a románok és magya­rok közötti régebb időkben is fennállott jó egyetértést. Felsthal kitűnő szépen szólott éltetve az összes osztrák magyar birodalmat. Diamandi a nemzetiségek közötti egyes- ségre mint a haza biztositójára. Oprisiu főtávirász magyarul az egyes- ség létre hozásábani főtényezőre a Nemerén. Szentiványi román nyelven román test­véreinkre. Román gymnasialis tanár a székely földi és felső fejérmegyei küldöttségekre. Alispán Maurer Victor a sajtóért emelt poharat. Még tarttatak számtalan pohár köszön­tések, de mindazokat nem sorelhatván fel csak a következendőket ki várijuk meg­említeni. Geréb János háromszéki tisztségi kül- döttségi tag a román fiatalságra. Legard tanár a honvédségre. Diamandi Manóié a franczia nemzetre. rl estverek! Mai testvéresülési ünnepélyünk je­len századunk három nagy alap elvére van építve. Éjjen most jut eszembe, hogy ezen alapelve- ket a nemes franczia nemzetnek köszönhetjük, a mely ezeket szülte és azok érvényesítéséért pata­kokkal ontotta vérét. Ezen nagy nemzet egyik kezében magosra tartá ezen kivivőit alapelveket másikban a kardot, azoknak utat törendő. Kormánya esztelensége kö­vetkeztében ezen nagy nemzetnek ki hullott kezé­ből a kard. Azt hiszik némely kurta látók kiknek szemeit az ágyuk és leégetett helységek füstje elhomályo- sitá, hogy a nemes nemzet másik, az alapelveket tartó keze is lesujtatott. De csalódnak. jjlpen a leé­gett helységek hamvaiból támad föl a phönix, és elérhetlen magosra tartja azokat, mert nem létezik erő a mely azokat képes volna legyőzni ; a kor szelleme halad; annak senki sem állhatja útját, és ki elég esztelen azt tennie eltiportatik általa. Ebből kiindulva meg vagyok győződve, hogy a uemes fran­czia nemzet él ! élni íog ; az egész emberiség ha­ladása és boldogitása érdekeben. Éljen a dicső franczia nemzet! Oprisiu a székely fiatalságra. Longer a szász nemzetre. Az ünnepély reggelig tartott; az össze­gyűlt nép a szálloda előtt csak késő éj­szaka távozott. Hogy az izgatottság és végtelen nagy­számmal tolongó nép daczára a legcseké­lyebb összeütközés sem fordult elő, azt hisszük, arra mutat, hogy úgy a románok mint a magyarok elég érettséggel bírnak, higgadtsággal és megfontolva járni el ügye­ikben ; a mások tréfaságait pedig csak mo­solygással nézik, és még csak boszantónak sem tartják. Vacsora alatt a szálloda előtt tűzijáték volt, melyet több ezernyi tömeg nézett. Künn is folytak lelkes egyesülési beszédek a legszebb rendben. Az egész ünnepély felett ritkán tapasz­talható emelkedett hangulat uralkodott, melynek központját a haza és birodalom iránti lelkesedés képezte. Magyar képviselőház. A képviselőház apr. 20-ki ülésében az Eszter- házykóptár megvételerői szóló szentesitett törvény ki- hirdettetett, s a ház költségvetése e f. hóra elfogad­tatott, mire a napirend főtárgya: az eperjestarnowi vasútról szóló törvényjavaslat kefült tárgyalásra. A bizottságnak panasza, hogy az építési tervek és költ­ségvetések ismerete nélkül az osztályok a vasúti elő­terjesztéseket alaposan nem tárgyalhatják, a kormány részéről azon ígéretet vonta maga után, hogy a kívánt tervek ezentúl a ház összes tagjai számára betekin­tésül ki fognak tétetni. A törvényjavaslat ellen elvi kifogást Simonyi Ernő tett, ki átalában azt kívánta, hogy a minisztérium ezentúl maga dolgoztassa ki az építési terveket, s azok alapján bocsátkozzék alku­dozásba a vállalkozókkal, a jelen esetre pedig azt indítványozta, hogy az eperjes-tarnowi vonalról a ház akkor határozzon, midőn a Galiczia felé tervezett másik vasút, a munkács-stry i vonalra nézve is tör­vényjavaslat lesz a napirenden. Simonyi ur ugyanis nem tartja végleg eldöntött kérdésnek, hogy mind a két vonal létesittessék. E fölfogás, mint számos szó­nok kimutatta, a ház világos határozatával ellenkez­vén, mely mind a két vonal kiépítését mondotta ki, a nagy többség Simonyi indítványának elvetésével a törvényjavaslatot elfogadta, mire a ház a részletes tárgyaláshoz fogott, s azt jelentékenyebb vita nélkül be is fejezte. A „Kronstädter Zeitun^'-nak. A „Kronstädter Zeitung“ mult pénteki számá ban már megkezdődött a szemforgató politika. Az magyaráztatik ugyanis, hogy voltaképén az általok tartott béke-ünnep és az általunk tartott testvéri­ség! innep ugyan egy, mert béke és testvériség hason jelentésüek. Készünkről ezen gyanúsítást határozottan vissza­utasig uk, a következő okokból: 1) Ha önök is azt akarták volna ünnepelni, a mit mi: az ország különböző ajkú népeinek egyesü­lését a hazaszeretetben, — akkor hozzánk jöttek volna, — a mint hozzánk jöttek városunk és vidé­künk minden más ajkú polgárai — a specialis szászt kivéve —; oda jöttek a szomszéd törvényhatóságok küldöttségei, oda a közös és honvédhadsereg tiszti­karai. 2) Az önök ünnepélyének neve sem az volt, a mit a Kronstädter elhitetni igyekszik, mert a nyil­vánosan kiadott prograinmban határozottan ez áll: német győzelmi és békeünnep (deutsche Sieges­und Eriedensfeier). 3) A prograrnm szerint önök Németországra, a német hadseregre és vezéreire köszöntöttek; mi ellenben éltettük minden itteni nyelven a magunk hazát és a magunk hadseregét. 4) Ugyancsak a programra szerint önök éne­keltek mindazon dalokat, melyekkel a német nép harczra tüzelte magát a lefolyt háborúban; a mi ékes bizonysága annak, hogy önök békeünnepélyt tartottak. Nálunk ellenben játszották többször saját uralkodónk hymnusát és a különböző nemzetiségek dallamait. 5) Az önök ünnepélyét csendőrök és városi drabantok őrizték; sőt a programúi végén olvasható megjegyzés 3-ik pontja szerint különös ellenőrzésről gondoskodtak, nehogy nem várt vendégük érkezzék. Nálunk ellenben nyitva volt a terem; nem vizsgáltuk senki kártyáit, kauern a csekély belépti dij lefizeté­sével részt vehetett akárki. Nálunk a 2000-nyi rendes részt vevő és a 10,000nél több nagy közönség rend­ben tartására nem kellett semmi fegyveres oltalom; elég volt a polgárok műveltsége és lelkesedése. így állván a dolgok, újból visszautasítunk min­den gyanúsítást, mintha hasonló tendentiája lett volna a mi innepélyiinknek az önökével К ii I f о I (I. Fraiieziaországi események. A katonai események fölöttébb lassan fejlőd­nek a franczia főváros falai alatt ; mert ha a ver- saillesi csapatoknak, sok előöri csatározás, s kevés komoly erőfeszítés után, sikerül is a fölkelőket egyik- másik hadállásukból kiszorítani, a komoly előrenyo­mulást még sem kisértik meg. Úgy látszik Mac-Ma- hon vagy nem bizik egy tömeges támadás sikerében vagy pedig a folytonos apró, de fürge csatározások­ban kifáraszthatni véli a fölkelőket, mialatt a köriil- zárolás mindig telyesebb és a lázongó fővárosra nézve szorosabb s fenyegetőbb leszen. Ez utóbbi mindenesetre a humanitást szemmel tartó eljárás lenne, csakhogy egyúttal a versaillesi kormány tekintélyét külföldön ép úgy, mint otthon jelentéki nyen megingatná, amint hogy az eddig tör­téntek már meg is ingatták. •—­Mindazon csaták, melyeket a versaillesi cspa- tok már hetek óta angazsiroznak a fölkelők ellené­ben, mint a „Temps“ megjegyzi nem állnak másból, mint sok lőpor pazarlásból, s 5 — 6 óra folvást tartó borzasztó lármából, mely tudvalevőleg kevés embert pusztít el. Az utóbbi napokban azonban, ezen lőporpazar- lásnak mégis lett annyi eredménye, hogy a kormány­csapatok a kis Bekon vásárhelyt elfoglalták, mely egy a Szajnára dőlő magaslaton van építve, s innét a Sajna balpartja különösen pedig Asnières fölött uralkodik. A tölkelők egyébiránt a boulognei erdő­ben sem tarthatták magukat, úgy bogy a versnille- siek tüzérsége most Párisnak egész nyugati részét lőheti, különösen pedig Ternes, Maillot, Dauphine és la Muette kapukat. A „Prov. Corr.“ Favrenak a nemzetgyűlésben tett azon nyilatkozatára vonatkozólag miszerint a po­roszokkal nem folytattatott alkudozás a beavatkozás iránt, egy czikket tesz közzé, mely kevés módosí­tással szintén megerősíti a franczia külügyminister előadását. A porosz kormány — mond a „Prov. Corr.“ — kötelességének ismerte lehetőleg segédkezet nyutani a versaillesi kormánynak, terhes feladatának megoldására, de ezen túl mit sem tett arra, melyből kitűnnék, hogy Franeziaország beliigyeibe akarna avatkozni. Erre szándéka ellenére csak akkor hatá­rozná el magát, ha az események folyása által Né­metország érdekei komolyan veszélyeztetve lennének. Ezen esetben azon 500,000 főnyi sereg, mely 200,000 embert pár óra alatt képes Páris kapui elé vetni, elégséges eszköz lenne ezen érdekek gyors és ha­tályos megvédésére. Egyébiránt ezeu határozott nyi­latkozattal egyideiileg kimondjuk ama reményt is, hogy Franeziaország a mostani súlyos válságot túl fogja élni, s nemsokára vissza fog térni ama közálla­pothoz, mely biztosítja Németország iránti kötelezett­ségeinek telyesitését.“ Vegyes. (Szem betegein к érdekébe n.) Az országos szemgyógyintézet Brassóban folyó év már- czius 1. napjától, septembe.x végéig felvétetni kívánó szembetegek számára nyitva áll. Tehetség nélküliek ha szegénységi bizonyitványal jelentkeznek, ingyen ré­szesülnek teljes ellátásban ós gyógyításban. Jónak tartanók, bogy a vidéken ós a székelyföldön ez községenként tétessék közhírré.

Next

/
Oldalképek
Tartalom