Napi Hírek, 1940. szeptember/1
1940-09-10 [0473]
o- D/VeVk Bánffyhunyad, szeptember 10. /Magyar Távirati Iro^a/ A Körös völgyében előrenyomuló hadsereg csapati hétfőn Erdély egyik virágoskertjébe jutottak. Bevonultak Kalotaszeg vidékére, ahol mintegy 40.000 magyar él elszigetelten a román többségű községek között. Kalotaszeg középpontjában Bánffyhunyadon a magyar honvédeket minden képzeletet felülmúló lelkesedéssel és szűnni nem akaró lelkesedéssel fogadták. A magyar csapatok a nagyvárad- kolozsvári országúton haladva előző napon a Királyhágón jutottak keresztül. A következő község most mar Csúcsa volt, ahol nagyobb számban élnek a magyarok. A csucsaiak diadalkapuval, kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar csapatokat. A magyar csapatok az egykori Boncza-kastély mellett helyezkedtek el, amelyet Goga Octavian voltromán miniszterelnök vásárolt meg Boncza Bertától, Ady Endre özvegyétől. A kastélyban lakik most is Goga özvegye, aki férjének a kastély parkjában felállítandó mauzóleuma mozaikdíszítésén dolgozik naponta. A kastélyban egyébként Ady Endre emlékének semmi nyoma nincs, az épületeket Goga téliesen átrenueztette. Csúcsáról gyönyörű tájak közt visz az ut tovább Bánffyhunyad felé. Bánffyhunyad lakossága a kora reggeli óráktól kezdve talpon volt és várta a magyar honvédek érkezését. Hatalmas diadalkaput állítottak fel a nagyközség határában és a kalotaszegi községek legényeiből* összeállított lovasbandóriura is itt helyezkedett el, hogy tovább kisérje a honvédség élcsapatait. A diadalkaputól egészen a főtérig sürü sorokban sorfalat állott Kalotaszeg népe. színpompás, régi eredetű, nyönyörü maf yar viseletében. Hosszú időn át rejtegették a kalotaszegiek ezeket az seiktől örökölt ruhákat, míg most végre elérkezett az a nap, amikor maf ukra ölthettek minden magyar diszt, hogy a vidék jellegéhez méltóképpen nnepel^ék a magyar honvédeket. A kalotaszegi községek küldöttségei megfakult zászlók alatt érkeztek. Ezekre a zászlókra még nagyapáik esküdtek fel és most a román uralom után felszabadult lélekkel vették elő Őket rejtekhelyeikről. A bécsi döntés érteiméhen a románokhoz jutott három kalotaszegi község küldöttsége is megjelentm zászlóikon gyaszfátyollal. Felejthetetlen látvány volt a gyönyörű viseletében pompázó remek magyar nóp hosszú sora a főtérig. A főtéren Nagy Miklós alpolgármester üdvözölte az elővéd dandárparancsnokát, majd előre hozták az elol menetelő ezred zászlaját, amelyet egetverő lelkesedés közben virágokkal díszítettek fel. A magyar honvédek fogadására rendezett ünnepség szinhelyén elsőnek Bokor Márton református esperes köszöntötte az éldandár parancsnokát és a magyar honvédséget. Hálatelt szívvel mondott köszönetet Kalotaszeg népe nevében Horthy Miklós kormányzónak, gróf Teleki Pál miniszterelnöknek és gróf Csáky István külügyminiszternek azért a soha nem lankadó munkáért, amely Erdély egy részének felszabadulásához vezetett. Emlékeztetett arra, hogy a Királyhágó alatti kanyargások sokszor láttak átvonuló magyar csapatokat, a völgyek számtalanszer visszhangozták a magyar csapatok harckocsijainak dübörgését. Történelmi parancs volt - mondotta -,hogy eljöttetek ertünk, számunkra pedig az veit a parancs, hogy a bizonyosság hitevei várjunk és reménykedjünk. Ez a szerep megfordítva is századokon át igaz volt: az anyaország századokon át sokszor várta igy Erdélyt, ahogv mi vártuk most az anyaországot. Tudtuk, hogy eljöttök, mert a magyar életnek egymás nélkül nincs teljessége. Most bontakozik ki a mohácsi sírból az idegen uralom és a dinasztia homálya alól a legédesebb magyar álom: az önallo, független Nagymagyarország, /Foljytátmk /
