Napi Hírek, 1940. szeptember/1

1940-09-11 [0473]

-7^. kiadás* 1340. szeptember ii. iy ora,^/pero R Kö/In /Kolozsvári bevonulás 1. folytatása/ - Hálás sziwel gondolunk Magyarország nagy barátaira, a német birodalomra és Olaszországra, ezek vezéreire, a Führer re és a Dúcéra, /Szűnni nem akaró lelkes éljenzés/ akiknek támogatása mellett á került ezt a földet véráldozat nélkül szabaddá és ismét magyarrá tenni. - Az örömünnepnek ebben a boldog pillanatában köszöntjük szivünkből azokat a magyar testvéreinket, akik eddig velünk küzdöttek és szenvedtek, de akikhez a sors nem volt olyan kegyes, mint hozzánk, akiknek tovább kell nyögniök a kisebbségi sors nehéz igáját és akik kénytelenek vállalni helyettünk és minden felszabadított magyar helyett a mártirsorsot. Az egész magyar nemzet együttérző szeretete, gondoskodó figyelme adjon nekik erőt e nehéz sors hordozásához és biztatást egy eljövendő jobb jövő megvalósításához. - A magyar honvédség Kolozsvárra történt ünnepélyes bevonulásának pillanata nem alkalmas a két évtizedes sérelmek, szenvedések felidézésére. Ezt majd elvégzi a pártatlan, hiteles történetírás. Ez alkalommal csak azt kívánom kiemelni az erdélyi magyarság részéről, hogy ez a nemzedék, amely vállalta és végigélte ezt a keserves sorsot, ez a nemzedék vállalta a történelem által rárótt feladatot és hivatását becsületesen és örök időkre példát mutató módon betöltötte, Es hogy ez igy történt, abban ennek a városnak elévülhetetlen érdemei vannak. - Az elnyomatás. " ialól való felszabadulás után lélekben, hitben, erkölosben megtisztulva állunk szolgálatainkkkl a megnagyobbodott magyar nemzet rendelkezésére. Éljen vitéz nagybányai IJorthy Miklós! ül jen a magyar kormány! Éljen a vitéz magyar hadsereg! Éljen a megnagyobbodott Magyarország! A jelenlévők viharos lelkesedéssel vették át az éljenzést, amelynek elültével a katolikus egyház nevében Sándor Imre katolikus püspöki helynök mondott üdvözlő beszédet. R Tó/In Sándor Imre püspökTTOTyiTők beszéde elején megemlékezett a székely hadosztályról, majd ecsetelte a székely hadosztály kivonulása után bekövetkezett szomorú helyzetet. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság öntudatosan vállalta 8 szenvedéseket. Szenvedései^közepette is a magyarság pillanatnyilag sem feledkezett meg a honvédségről és 22 évig várta sóvárogva a magyar katonaságot, hogy őrködjék a magyar, kultúra felett. Ennek a 22 esztendős várakozásnak minden sóvárgásával áll most Erdély népe a honvédek előtt, hálát és köszönetet rebegve, hogy Isten áldja meg Magyarországot. A püspöki helynök beszédét hosszantartó éljenzéssel fogadta Kolozsvár magyarsága, majd az éljenzés elültével Vásárhelyi János, Erdély református püspöke lépettaz emelvényre és köszöntötte az erdélyi református egyházkerület nevében a diadalmasan bevonuló honvédséget. 'ürdély püspöke beszédében különösen kiemelte, hogy nem elsősorban reformátusként áll a magyar honvédség képviselői előtt, hanem mint magyar ember jelent meg ezen a boldog felemelő Ünnepségen. Rámutatott arra, hogy az erdélyi magyarságot vallási, társadalmi és osztály különbség nem választotta el soha és Erdély népe a jövőben sem fog ismerni ilyen válaszfalakat. Hódolatteljes szavakkal emlékezett meg a kormányzó ur Öfőméltóságáról, akinek parancsából a honvédség elhozta a felszabadulást. ?rdé]y felszabadulása - mondotta Vásárhelyi János püspök - nemcsak a magyaroknak, hanem minden nemzetiségnek áldást ;és magyar kultúrát jelent. /Folvt.kövJ