Napi Hírek, 1938. június/2

1938-06-25 [0420]

o- Sze/Dn Clmrédy Béla miniszterelnöknek a Szent István-Emlékév Országos Bizottságának mai ünnepélyes ülésén mondott beszéde^. - Főméltóságu Kormányzó Ur! Igen tisztelt Országos Bizottság! -Önmagát becsüli meg a nemzet, amely nagyjait tiszteli és a jelen gondjait feledni tudja, nogy a multat ünnepelje. Negyven két esztendeje, nogy ez a nemzet ünnepevet szentelt a legendás honszerző Árpád emlékének és most ismét ily ünnepi esztendő virradt ránk. ünnepi esztendő, amely a birodalomalapitó Szent király emlékét idézi es egye siti a nemzet minden fiát minden idők legnagyobb magyar államférfiának tiszteletében. Ennek a tiszteletnek a tüze nem szorul mesterséges szitásra. Élt e tisztelet mindig a magyar léleknek a mélyén, felzúgott a pásztorát vesztéttnyájnak kereső, kutató fohászában, de oly mélységesen tudatossá a történelem folyamán talán még soha nem valt, mint most, amikor újra megenehzült az idők járása a magyar felett. Betegnek fájdalmát betege szegénynek gondját szegény érti meg legjobban. Csoda-e hát, ha most, mikor a válságok sorát éli nfflizedékünk, elevenen áll előttünk annak a válságnak a képe. amely az évezred-forduló táján a magyarságot meglátogatta. A honfoglalás katonai művelete lezárult, a Kárpátok medencéjében ur lett a magyar, de otthont, biztonságos fészket berendezni magánek még nem tudott.^, birodalomalapitás nehéz feladatainak megoldására a vándorlások századaiban kialakult életformája nem felelt meg.. Ellentétes fejlődési irány ok ütköz tek egymással. A harcos kalandvágy és a békés művelődési törekvések sehogyan sem fértek össze. Régi nomád szokások és már a régi hazában megindult szilárd megtelepedési törekvés, kóbor pásztorkodás formájában végbemenő állattenyésztés és a földmivelő foglalkozással kapcsolatban kifejlődött magánbirtok, ősi pogányság és terjedő kereszténység állottak egymással szemben. A vándorlás idején megfelelő laza törzsszervezet a megtel epedésí törekvések knorában megkönnyítette ugyan idegen elemek csatlakozását és beolvadását, de ugyanekkor egy nagyobb veszélyt, a szétesés veszedelmét is felidézte. E feszültségek feloldását sürgette a nyugati kalandozások vérvesztése és Augsburg kudarca*- ^ lelkek mélyén talán öntudatlanul, de egyre erősebben élt a vágy a nemzet fennmaradásának bi zt onságot nyújtó, szilárdabb, ki jegesesedettebb társadalmi és gazdasági rend után. A magyarság válaszútra került. Lehetetlenné vált, hogy a társadalmi és gazdasági életformáknak, az erkölcsi felíb gásoknak és a politikai irányzatoknak ezek az ellentétei megoldatlanul álljanak egyiaás mellett. Az ellentétes erők megemésztették egymást, irány vesztetten allt a nemrég diadalmas fiatal nép.az európai kultúra hatásin, a bomlás vészei fenyegették mint annyi más elődjét, atnel y a Kárpátok koszorújában nyomtalanul veszett el. Vezérlő csillag kellett a magyarnak és az Úristen megajándékozta ezzel a csillaggal, a legnagyobb ajándékkal, amelyet a magyarság a történelem során a Gond viselést II aapott. Látnokra volt szüksé g," akinek szeme áthatolta zűrzavar ködén s aki az örökkévalóság vártájáról tudja a nemzet útját áttekinteni. Ennek a látnoknak oly: magasra kellett emelkednie, hogy az Ur közelsége megperzselje és pályáján Qint bolygó az istenség napja körül keringjen. Szentnek kellett lennie, mert csak a szent istenközelsége meríthet minden tudás és uinden energia kutforrásából annyit, atnenynyire szüksége volt a reá váró emberfeletti ?eladatok nr gcldásához. /Folyt, köv../