Napi Hírek, 1933. május/2

1933-05-31 [0299]

• § A Magyar távirati Iroda jelenti: A budapesti Napilapok Testülete ma délben a Svábhegyi Szanatóriumban négyszázteritékes ebéden látta vendégül a Namzetközi ujságirókongresszus tagjait. Az ebéden megjelent Almásy László, a képviselőház elnöke, bárczihazi Bárczy István miniszterelnökségi államtitka?, Praznovszky Iván ny. renikivüli követ és meghatalmazott miniszter, Ferenczi Izsó helyettes államtitkár, Nagy Emil országgyűlési képviselő, Antal István, miniszteri tanácsos, a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetője, Mengele Ferenc, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Senn Ottó, Tasnády -Szűcs András, SJáácus Miksa, Veszi József, Zimmer Ferene, Berkes Imre, Hlatky Endre, Boross László, Thuranszky László, .Hindy Zoltán. Tóth László, Bónitz #crenc^és mások, I2 aháü végeztével Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, mint a Budapesti Napilapok Testület ének elnöke, üdvözölte igen melegen a kongres zus vendégeit francfjátl, angolul}, németül és olaszul, majd a kongresszus hivatalos tárgyalási nyelvén, franciául beszélt a lapkiadás és az újságírás közti harmonikus kapcsolatokról. - önök, tisztelt Hölgyeim és Uraim - mondotta - most a legnagyobb magyar lapok kiadóinak a vendégei, tehát, hogy ugy mondjam, az ellenfél táboiában vannak. Ezt a szót, hogy ellenfél, termes zetesen csak a hatás kedvéért mondtam, de magam sem hiszek benne. Lapkiadás és újságírás már régen találkoztak egy harmonikus gondolatban és ez volt az, ami lehetővé totto a sajtó nagyszerű fejlődés ét. Sokszor szeretik emlegetni a kiadók jelentőségének teljes hiányát, amit azzal próbálnak igazolni, hogy mindenki tucja, ki volt Lord Byron, Victor Hugó, Longfellow, de azt ma már senki som tudja, ki adta ki a müveiket. Az újságírásnál azonten a lapkiadóknak a szerepe más. Az ujságirók soraiból kerülnek ki a legjobb lapkiadók és a lapkiadók között vannak a legzseniálisabb ujságirók. Kiadót és újságírót az a nagyszerű gondolat egyesíti, megírni a ma történetét, megírni érdekes, vonzó, tanulságos módon s adni az olvasónak mindig többet és mindig jobbat, haladni, clerc menni, mindig, megállás nélkül és ez az cxoelsior: ez a sajtó ncgyszerü himnusza. Kemény viharok dúlták fel a világot és a magyar sajtót is. A magyar sajtót elhagyták leghűbb olvasói, akiket a békeszerződés fosztott meg régi hazájuktol. Több mint kétharmada az olvasóknak a háború óta nom kaphatja meg többé megszokott lapját. Nehéz körülmények közt küzd a magyar lapkiadó ideáljáért: az igazságért. E napok alatt is, minit valószínűleg mindenütt és mindig* sokat szónokoltok Önöknek a sajtó jó és rossz oldalairól. Valóban nincsen földi intézmény, amely annyira hasznos és anynyira káros lehetne, mint a sajtó. A-Sajtó ereje az a mód, ahogy prezentálja, a dolgokat, a sajtó ereje abban van: megmono^ni vagy elhallgatni az igazságot. Kormányok intézkedései, oar 1° ment ár is vi ták, a közvélemény ezer mcpnyiviánulása az emberiség millióihoz csnk a sajtó utján jut cl és csak abban a formában vesznek ezek a milliók tudomást róla, amilyen formában a sajtó azt feltálalta. íme, ebben rejlik a lapkiadó nagy felelőssége, Nevük ott van lapjaik élén, fedi a tartalmát, ellenjogyzi ugy, mint a miniszter ok az államfők aktusait. A lap egy kis gárda müve, mely meghal, de mog non adja magát: egy gárda, aaelyct egy ember vezet, annak a gondolatait, annak a szándékait, annak az álláspontját fejezi ki. Reméljük, hogy közel van már az az idő, amikor a lelkek kiengosztelődécc minden ,fki fog törölni a népek sajtójából és a sajtó hu historikusa lesz a mának,előkészítője a holnapnak, keresvén mindig és mindenben az igazságot, csak az igazságot. Ebben az ideálban, obben az eszményben fognak kezet a lapkiadók és ujságirók. Befejezésül Praznovszky a kongresszus tagjainak egézségérc és az általuk képviselt nemzetek jólétérc öntetté poharát. Lt*>fxí£&£ Vá/Vá Tt4/ki+)