Napi Hírek, 1925. november/1

1925-11-12 [0118]

§ A 1-agyar Történelmi Társulat ina délután 5 órakor tartotta a Tudományos Akadémia üléstermében ez évi rendes.' közgyűlését diszes és előkelő közönség jelenlétében. A közgyűlésen megjelent József királyi herceg is, továbbá részt vettek:#Scitovszky Béla a nemzetgyűlés • ' elnöke, Berzeviczy Albert a Tudományos Académia elnöke, Balogh Jenő v.b.t.t, az Akadémia főtitkára, Zsi.tvay Tibor . a nemzetgyűlés alelnöke, Ugrón Gábor, Karafiáth Jenő, Szentmiklóssy'József, a Pázmány Péter egyetem rektora, dr. Tóth Lajos és kertész K^PJabert államtitkár, Nemes Antal c.püspök, Némethy Károly v.b.t.t, Graefl Jenő,

r k

aday Gyula nemzetgyűlési képviselők, báró ifj. Wlassics Gyula, Négyessy lászló, Illés József, Gerevich Tibor, K. K

0

vács Gyula, Heller Farkas, Korniss Károly, SzadeczkiKardosSLajos egyetemi tanár, Lukinich l

u

re dr., Felicides Román és még számosan. 0 gróf Klebelsberg Künőné, Tormay Cecil A közgyűlést gróf Klebelsberg Kuno elnök nyitotta meg hosszabb beszéddel, melynek során a többek között a következőket mondotta: Széarhenyi centennár iumának jegyében élünk. A Történelmi Társulat arra a meggyőződésre jutott, hogy a tettek nagy emberének emléket csak ettél ünnepelheti meg. Ezért elhatározta a Társulat, hogy 8 .. •• centennárium alkalmával kiadja Széchenyi müveinek teljes nemzeti kiadását. Ma öt kötet jelent meg és még további két kötet van sajtó alatt s'ezek együttesen harmadrészét képezik a husz kötetre tervezett munkának. HA Széchenyi életét és működését nézzük ugy látjuk, hogy az három szakra, három nagy perre oszlik, 3melyet váltakozó ellenfelekkel vivott. Három első munkájában a Hitelben, Világban és Stádiumban a konzervatívokkal szállott szembe, Széchenyi felismerte, hogy amennyiben a nemZeJ kikapcsolódnak az európai nemzetek nagyhoz ősségéből az katasztrófát jelent reá nézve és ezért a haladás útjára igyekezett a nemzetet terelni. Szembekerült a magyar konzervatívokkal ebben a perben Széchenyinek volt igaza, az akkori konzervatívok politikája nem vezetett volna célhoz, ez ma már nyilvánvaló mindenki előtt. Második nagy perét Széchenyi Kossuth Lajossal vivta, mert attól félt, hogy a reform mozgalomnak Kossuth olyan gyors iramot^fog adni, amely feltartóztatnatlanul a forradolomhoz vezet. A szabadságharc tényleg kedvezőtlen eredményhez vezetett. Az Isten a szándékok felett is itélja politif© azonban csak az eredmények után. Az eredmény kedvezőtlen volt, tehát Széchenyinek itt is igaza volt. Harmadik perét Széchenyi az osztrák abszolutizmussal szemben vivta. A rendszer por^baomlott, elkövetkezett a kiegyezés és ma már nyilvánvaló, hogy Széchenyinek e harmadik nagy perében is igaza volt, Ritkán jut embernek osztályrészül az a nagy elégtétel a Gondviseléstől, hogy mind a három nagy akciója, amelyet életében vivott utólag teljes igazolással végződik. E

z

en ma még lehet vitatkozni, azonban^ mindent elnémit a tények brutális kapacitáló ereje. Széchenyi europ^r volt és e mellett a leglángolóbb hazafi. Ez tanúság azoknak, akik 8 Nyugat* tói való kapcsolatoktól a nemzet tősgyökerességét féltik. (?.sak az europér tudja igazán azt, hogy egyik nyugati nemzetnél sem vagyunk alacsonyabb színvonalon. Széchenyi nagy mecénás volt és ezzel kapcsolatiban foglalkozni, akarók avval a kérdéssel, hogy mi a mecénás és mi az irodalomban, tudományban és művészetben a kulturpolitikus, milyennek kell lenni a jó mecénásnak ős kulturpolitikusnak. Kétféle mecénás van, az egyik olyan, hogy egyéniségének bélyegét túlságosan rá akarja nyomni korára, a másik nem bizik magában csak adakozik. A helyes megoldás a középen van, sem a saját véleménynek minden áron -való erőltetése, sem a teljes közönyösség nem vezethet előnyökre. A mecénásnak pénzen kivül még kell valamit hozzáadni az akciójához, hogy a névre érdemes legyen. A magánmecén.ás akkor cselekszik helyesen ha követi és bizik is a maga Ízlésében. Állami kulturpolitikusnak egészen mas a feladata, ő nem a saját anyagi eszközeit veszi.igénybe, hanem az állam anyagi eszközeivel dolgozik. Nincs tejbár joga arra, hogy a maga Ízlését szuverénnek áiiitsa oda ós ráoktrojálja a kor művész éter e-r A kulturpoli tikusnak megértest kell mutatni minden törekvés iránt, el kell távolítani magától a tehetségtelenséget és meg kell látnia a tehetséget tekintet nélkül arra, hógy az irány, melyhez a művész tartozik, megfelel-e az o egyéni Ízlésének. /Folytatása következik/