Napi Hírek, 1925. augusztus/1
1925-08-02 [0113]
/iísoproni'kiállítás megnyitásáról szóld tudósítás I.folytatása./ Ha Széchenyi István gondolatmonotét igen röviden össze akarnám foglalni, azt keir mondanom, hogy a föld termését kiaknázni tudó hatalmas őstermelés, virágzó, a magyar földre támaszkodó és magyar munkaerőn felépülő ipar, nemzeti alapon álló elénk kereskedelem s mindezt megalapozó jó hitclorganizmus azok a létfeltételek, amelyeket a jövőben is meg kell teremteni a. gazdasági élet szamára. A kiállítás talán ugy néz ki, mintha.' speciálisan gyáripari kiállítás lenne, ez azonban senkit ne tévesszen meg. A gazdasági élet verseny és küzdelem ^nélkül meglenni nem tud, a versenynek meg kell lennie a nemzetek között és meg kell lennie az egyes gazdasági ágak között is. Ez az ellentét azonban sohasem fajulhat cl odáig, hogy az egyik a másik kárára legyen, mert egy érdek van csupán: az érdekek szolidaritása, harmónia a különböző gazdasági termelési ágak között. Ez tud erőt nyújtani, r czzol lehet fejlődni s igy lehet kiépíteni az ország gazdasági jövőjét./Élénk tetszés./ A sarkkő a mezőgazdaság, de ez sem fejlődhetik, ha. nincs ott mellette a minden irányban fejlett magyar ipar, ha nincs kereskedelem, amely továbbitani tudja az ő termékeiket. Ennek a szolidaritásnak-hangoztatása azonban nem elégséges; keresztül kell vinni a. valóságban is. Ez a kiállítás nem csak ozt célozza, hogy a helyi gazdasági köröknek és az ország többi részének figyelmét erre a vidékre irányítsa, hanem meg'akarja mutatni az egész világnak is azt, hogy mit tud alkotni, teremteni. Sokszor hangoztatják, hogy mi állunk ellen a kereskedelmi^és gazdasági megállapodásoknak. Kérdem, van-e igazságtalanabb állítás ennél? ^Hát nem mi hirdettük elsőnek portoroseban, hogy Európa a mai szé-tdaraboltsagaban. a száz év előtti állapotába való visszahelyezésében, amikor a vamsorompok úgyszólván puskalövésre vannak, meg nem élhet? A magyar kormány hirdette elsőnek, hogy vissza kell áliitani a gazdasági élet szabadságát és a nemzetek között az összeköttetéseket, kereskedelemi kapcsolatokat. Az elsők voltunk, akik feladtuk az elveket, amelyeket tulfejlődött etatizmusból,^ azaz állami beavatkozásból vezettek be. Nálunk már nincsenek behozatali és kiviteli korlátozások, szívesen kötünk kereskedelmi megállapodásokat és szerződseket bárkivel is. Ez az év példája annak, hogy tudunk is ilyen megállapodásokat létesíteni. Csak a legutóbb kötött lengyel és olasz kereskedelmi szerződésekre hivatkozom, amely államokkal, amelyek éppoly komolyan akarták a megállapodásokat, mint mi, meg is tudtuk kötni o szerződéseket. Lehetetlen azonban azt kívánni tőlünk, hogy mások előnyére és magunk kárára szérződjünk./Élénk helyeslés./ Ez nem lehet gazdaságpolitikai elv s hiszem, hogy ez ellen Európa is tiltakoznék, mert ez oly veszedelmes precedens volna, amelynek következményei kiszámíthatatlanok. Ha nézem azokat az intő jeleket, amelyek hol pénzügyi válságban, hol más természetű ^ gazdasági válságban jeletnkeznek a világgazdaságban, abban az erős meggyőződésben vagyok, hogy Európa lassan át fogja érezni azt, hogy önmaga megmentéséről van sző. Nem lehet hóbortokért és ábrándokért küzdeni, mert igy Európa elveszti önmaga alól a. talajt, azokat a piacokat, amelyek legbizto-^ sabb elhelyezési területei saját magán belül s elveszti azokat a kívül levő piacokat is, amelyek addig, amíg az európai államok egymással küzdenek, gazdaságilag kifejlődnek s nem reflektálnak többé Európa termelésére. Itt már nem egy ország sorsáról, hanem egész Európa sorsáról van^szo s neki meg kell éreznie, hogy a gazdasági - élet egységességét és szabadsagát minden irányban vissza kell állítania./Élénk tetszés./ Hiszem, hogy e jobb meg- . győződés mindenütt érvényesülni fog. „ Viszont a másik oldalon legyenek meggyőződve rola, hogyha kormány mindent megtesz a. gazdasági élet előmozdítására s különösen szíven viseli a. határszéli megyék sorsát, mert az a kívánsága, hogy ezek fejlődjenek es erős alapjai, védőbástyái legyenek a nemzetnek, Amikor a. kiállítást ennek a gondolatnak jegyeben megnyitom, sok sikert kívánok neki az ország és a nemzet johb jövője érdekeben. /Hosszantartó élőnk tetszés és lelkes éljenzés./ -'í-i , A , „ Bud János miniszter ezután Wimmcrsperg Frigyes báró korcskcdelcmüevi államtitkár és Spiegel Szigfrid királyi tanácsos, kamarai elno: VQZOífseve^^kllitás megtlkintéárejndult. A^^a^vetkezik./
