Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
76 A kongreganisták a budapesti, első, országos Mária- kongresszuson november 13.-án. Már okt. közepén járt a hire annak, hogy a budapesti Urak kongregációja valóra készül váltani sokak óhaját: megteremteni az első orsz. Máriakongresszust. Ezernyi ezer nyomdafestékes messenger boy kapott fel a gőzparipára, hogy megvigye országnak világnak az örvendetes meg- hivót nov. 13.-ára az összes Magyarországi Máriakongregációk ünnepélyes rendez -vous-jára. A testvéri szózat élénk visszhangra talált a nagyszombati Mária- leventék közt is. Hogy is hiányozhattunk volna mi nagyszombati kongreganisták, mikor oly dicső emlékek fűződnek a nagyszombati kongregációk múltjához. Innét áradt a kongreganista értelemben vett Mária kultusz széles e hazába. 48-an álltak talpra a hivó szózatra, hogy három napi búcsút vegyenek kedves Nagyszombatjuktól. Nov. 12.-én kora reggel vettük birtokunkba a nagy Pullmann kocsit, mely a szeredi gyorshoz készült csatlakozni. Utunk jól indult meg. Jegy nélkül szálltunk fel a pénztárosnő zavara folytán, aki nem tudta, hogy mitévő legyen, mivelhogy ő másodosztályos jegyeket bélyegzett le, nekünk pedig 3-ad osztályosok kellettek. Különben Pestig baleset nem történt, csak a P. Prézes esernyője tetszett meg valami csavargónak még a nagyszombati állomás pénztáránál. A csibész gondolt egyet és örökébe fogadta az ernyőt. Az utitársaság jó kedvében volt, mindnyájan szivében az öröm érzete dobogott, kit a viszontlátás gondolatának öröme hevitett, kit a kongresszus, meg a sok érdekes, tanulságos látnivaló gondolata. A pesti pályaudvaron a tavai érettségizett egynéhány társunk várakozott: Farkas Géza, Piry Sanyi, Kiinda Józsi. Volt öröm! Első utunk a villamos vasutak igazgatóságához vitt, hogy kedvezményes jegyeket vegyünk engros. Küldtek Kaiíástól Pontius Pilátushoz, ettől Herodeshez, onnét meg vissza. Az eredmény annyi kedvezményt se hozott, mint a mennyiért cipőt koptattunk a sok szaladgálással. Nem is csoda, nagyon sok ott a hátramozdító. De ha nem is olcsón, azért mégis volt jegyünk; felültünk a villamosra : Buda, Oszlop u. 35. De most, kedves olvasó, mikor e két nevet hallod : Kákóczyanum és Thym Adolf, hát le a kalappal, mert hát amondó vagyok, olyan vendégszerető házat, s olyan véndéglátó házigazdát, mint a Rákóczyanum és Thym Adolf főúr, még ha lámpással is keresnéd őket, sokat nem találnál széles e hazában. Van annak a főtiszt, úrnak sok jeles tulajdonsága mellett nagy emberismerete. Megjöttünk, nem kérdezte sokáig, hát fiuk hogy
