Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Nagyszombat, 1910
17 Orsolyaszüzek beöltöztetésekor, fogadalmi szertartásaikon és más alkalmakkor is azon igéket hirdesse, melyek Istentől származnak s az örökkévalóságra vezetnek. Az újonnan kinevezett plébánosok és alesperesek beig- tatásánál minden egyes alkalommal classikus latínságú szónoklatokat tartott más és más tárgyról s mindig új feldolgozásban. Készületlenül sohasem szerepelt. Még a díszebédeken elmondott felköszöntőit is írásba foglalta.1) Hogy mily áldásosán működött nagyszombati érsek- belynöki állásában, bizonyítják a leköszönésekor és távozásakor megjelent következő sorok : »A sejtelem, mely szorongó lelkünket régóta eltölté, szomorú valósággá érlelődött. A lehangoló hír, mely szerint a nagyszombati érsek-helynöki kerület nem addig megárvul, valóra változott. Szitányi Ferenc úr Öméltósága, egyházmegyei kerületünk kedves emlékű vicariusa elhagy bennünket. A magára maradottnak nyomasztó tépelődéséből kibontakozva a távozó főpap felé száll szavunk. Hálás emlékezetünk nemcsak a főpásztor körül rajzik. Megújul lelkűnkben az az idő is, mikor mint a helybeli főgimnázium jeles tanára nevelte s oktatta édes hazánk sarjadó reményeit. Ez állásában azt a legnemesebb munkát végezte, melyet ember még meg tud tenni embertársának ... Mint főpap Jézus szive szerint működött; az apostol kívánsága szerint mindenkinek mindene akart lenni ; közelebb hozott bennünket Istenünkhöz, embertársainkhoz. Fáradságot nem ismerő buzgalma paptársainak és híveinek szivében a méltányló tiszteletnek és kötelességtudásnak érzetét állandóvá tette .... ’) Mindennemű szónoklatának gazdag kézirat gyűjteményét valóságos kincs gyanánt őrzi Zelliger Alajos nagyszombati érseklielynüki titkár és szentszéki jegyző. ‘2
