Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykároly, 1915

Vidákovich Dániel: Palczer Ernő, 1842—1916.

tant. Itt kezdette meg tanárkodását a mi kedves halottunk, itt ismerkedik meg a gyermeki lélek, szív és elme rejtelmeivel, ami bizonyos terhes munkát rakott a 21 éves ifjú gyenge vállaira, hiszen önmagát is képeznie, tökéletesítenie kellett, hogy jól felelhessen meg nemescélú hivatásának. Ugyancsak Nagykárolyban lép föl 1863. december 8-án először a templomi szószékre, hogy ezen sikeres első fellépése legyen későbbi sok-sok éves lelkészi működésének gyönyörű előképe. Egy év ietelte után Szegedre helyezik s még el sem foglalja a tanári széket újabb dispozicio vár reá, áthelyezik Kecskemétre. Időközben befejezi theologiai tanulmányait, leteszi a hittudományokból az előirt vizsgálatokat s 1867. augusztus 17-én pappá szenteli őt Peitler Antal váci püspök a piaristák templomában. Az 1867—68. iskolai évben s a következő tanévben Kisszebenben tanárkodik. 1869-ben ismét Nagykárolyban találkozunk vele. Örömmel jön, hogy sohse távozzék abból a városból, melyen oly igaz lélekkel és szeretettel csüngött. Az 1869—70. iskolai évben a hittant tanítja az I., Ili.-VI. osztályokban, a magyar nyelvet a VI. osztályban s egyúttal viszi a terhes, de kedves tisztséget: a gimnáziumi hitszónoki tisztet. A következő iskolai években mint segédlelkész működik a piaristáktól vezetett plébánián, de az 1874—75. iskolai évben újból az iskolai kitédrán találjuk. A magyar nyelvet tanítja az V. és VI. osztályokban heti 6 órában. Iskolai teendői mellett a segédlelkészi teendőket is elismerésre méltó buzgalommal teljesíti és végzi. Az 1875—76., 1876—77., 1877—78. tanévekben is ezen kettős munkakört tölti be. 1878-ban meghalt Ziskay Pál kegyesrendi házfőnök és helyettes plébános. A ház és plébánia vezétésével a rendkormány Palczer Ernőt bízta meg. Az 1878—79. iskolai évtől kezdve már egészen a lelkészkedésnek él. 1883-ban a kegyesrend kormánya a gimnázium igazgatásával is megbízta, de ezen állást nem foglalja el. Kéri a rendkormányt, tekintsen el személyétől, hiszen a már reá ruházott kettős tisztség is oly súlyos feladatok elé állítja, hogyha ezeknek lelkiismeretesen akar megfelelni, a harmadik tisztségre fizikai ideje nem marad így lesz 1883—84. iskolai évben a gimnázium igazgatója: Malonyai István. Ám a mi volt kedves tanárunk nem feledi el gimnáziumunkat. Buzgólkodik a gimnázium kibővítése körül, kifejlesztése körül, új és tágasabb épület érdekében agitál, nem szűnik meg a nyolc osztályúvá való emelés érdekében szorgalmasan dolgozni. Mindkettő sikerűit. Érdemeit külön is ki kell emelnünk. Évenként jutalmakat ad jóvíseletű, jóelőmenetelű tanulók jutalmazására, a gimnáziumi segitőegyletbe belép alapitótagként, önképzőköri pályaművek jutalmazására is felajánlja kedvesen fogadott adományait. Egybeforr a tanártestülettel egészen, az ő érdekeiknek lesz szószólója, védelmezője mindenütt, hisz ő az atya, akinek tiszte volt egyben a ház tagjainak anyagi jólétéről is gondoskodni. 1894-ben a rendi nagy káptalan bizalma kormánytanácsossá választja, majd az 1900-ban összeült rendi nagy káptalanban megválasztják kormánysegéddé. 1906-ban köszön le kitüntető bizalmi állásáról. A plébános-lelkészi és házfőnöki állásáról már 3 évvel előbb köszönt le. Kimerítette őt a 25 évi vezetői állásban végzett odaadó munka. Ereje gyöngült, idegessége növekedett, átengedte a tisztségeket fiatalabb erőknek. A felelősség gondolata bírta rá a lemondásra. Nyugalmi éveiben a legszeretetreméltóbb társa az őt megértőknek. Méltányolni tudja a munkát és nr.ukást, a nemes lelkületet, az elmélyedni tudó gondolkodást, a tettetés nélküli belső vallásosságot, a tiszta életet, de sokat megtud bocsájtani azoknak is, kik emberi gyarlóságból kevésbbé jók és tökéletesek. Nem becsülte tul saját erőit, érezte mikor kell félre állnia