Nagykároly és Érmellék, 1911 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1911-02-18 / 8. szám
7-ik szám. 3-ik oldal. NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. A magyarság jövő szerepe Boszniában. „Aehrenthal ostoba hóbortja“, amint Bosznia-Hercegovina annektálását Barta Ödön a képviselőház egyik közeli ülésén elnevezte, a magyar nemzetnek sok ezer millió korona pénzáldozatába került. Amint egykor az ok- kupáció magyar katonákkal történt, úgy most is az annexió költségei nagyrészt a mi nyakunkba szakadtak s a magyar fiukat vezényelte ki elsősorban a hadvezetőség a háborús hírek idején. — Bosznia és Hercegovina ősi jogon s a koronázási eskü alapján is Magyarországhoz csatolandó, addig is azonban, mig ez a közjogilag való idekapcsolás megtörténhetik, a magyar államnak igyekeznie kell valami uton- módon e két tartományt magához vonzani. A legelső tennivaló az idekapcsolás tekintetében a Boszniával és Herczegovinával való gazdasági közösség megkezdése; Boszniában és Hercegovinában magyar kereskedelem és ipar létesítése. Sajnálattal kell tapasztalnia minden magyar embernek, aki az említett tartományokban megfordul, hogy ott abszolúte nincsen magyar élet, hogy ott minden kereskedelmi, ipari intézmény osztrák. Ma, amikor Magyarországon oly örvendetesen fejlődik a kereskedelmi és ipari élet, szinte érthetetlen, hogy még ez ideig nem fordult e körök figyelme az annek- tált tartományok mindenesetre hálás területe felé. Vegyük csak a Magyarországon annyira virágzó, sőt mondhatjuk tultengésben levő bank-intézményeket. Az utóbbi években a kedvező pénzügyi viszonyok folytán gombamódra szaporodtak el hazánkban a kisebb- nagyobb pénzintézetek, amelyek ma már alig tudják kihelyezni tőkéjüket; kénytelenek igen gyakran kétes vállalkozásokba is belebocsátkozni, úgy, hogy ezen a téren a reaktió mulnem látja édes kis hitvesét, kedves képeit, a bútorokat, semmit . . . Rettenetes volt a csapás. Georges festő volt s azt hivé, nem tud élni anélkül, hogy ne lássa a napot, a természetet, gyönyörű Céci- lejét . . . De élt tovább — érte . . . abban a reményben, hogy egy napon újra felnyílnak szemei a világosság, a szépség előtt . S Cécile ekkor dolgozni kezdett. Ő, ki eddig cselédeket tartott, most másokhoz járt takarítani, mosogatni s midőn gyönge teste már majd összeesett, a szive ezt kiáltá : Dolgozz tovább, érte . . . érte! Mindent eladott. A képeket, bútorokat; szegényes padlásszobában éltek. De a vak erről mit sem tudott. — Cécile! Georges hívta. — Még mindig semmi hir Jacquier doktortól ? Cécile maga sem tudta, mi vitte e válaszra: — Semmi. — Oh mennyire késik. Ez rosszat jelent. Mindennap ugyané szavak. És Cécilenek naponta vérző szívvel nevetni kell. A vak pedig folytatá: — Pedig alig várom, hogy újra lássam mindazt, ami nekem olyan drága volt. Bár igaz, te úgy leírod őket, hogy szinte látom. Az én remek Rembrandtom erre ugy-e, a Velasquez amott ... itt a nagy tükrös szekrény, a virágos, csipkés függönyök az ablakon, amelyeket nem rég vettél . . . Látom a gyönyörű parkot, mely itt a ház előtt terül el . . . hatatlanul be fog következni. Közgazdasági szempontból tehát igen fontos volna, hogy ilyen magyar tőkével dolgozó pénzintézet Boszniában is alakuljon. Szintúgy a kereskedelem terén is a nagy konkurrencia miatt végtelenül nehéz az elő- haladás. A piszkos verseny folytán kereskedőink csak igen nehezen tudnak nálunk boldogulni, de ha kimennének az annektált tartományokba s ott üzletet nyitnának, holt bizonyos, hogy a jövő existenciájuk teljesen meg volna alapítva. Már ez a kereskedő osztály is képes volna Bosznia Hercegovinában a magyar társadalmi életet megteremteni, még inkább keletkezne azonban ott nemzeti kulturális élet akkor, ha a magyar hivatalnokosztály is kedvét lelné abban, hogy az annektált tartományokba kimenjen. Pedig a kimenetelre az állam is kecsegteti, amikor azon hivatalnokait, kiket az említett tartományokba rendel szolgálattételre, egy fokkal magasabb fizetési osztályba emeli őket, mint amilyenben vannak itthon lévő velük egy korú és egy kvalfikációju kollegáik. A természetes jövő fejlődés az legyen tehát, minthogy mi magyarok Nyugat felé úgy sem terjeszkedhetünk, hogy e két tartományt a fenti gazdasági és kereskedelmi intézmények létesítése által magunkhoz kapcsoljuk s ez által a későbbi közjogi idekapcsolás nehézségeit is alaposan meg fogjuk könnyíteni 1 HÍREK. Tájékoztató gyűlésekről, hangversenyekről, táncmulatságokról. Február 10-én d. e. Va 11 órakor a Kölcsey-nyomda részvénytársaság közgyűlése a Nagykárolyi Takarékpénztár Egyesület helyiségében. Február 19-én d. u. 2 órakor Ipartestületi közgyűlés a városháza tanácstermében. És üres tekintete a kopár háztetőkön tévelyeg. — Szegény — gondolja Cécile — minő csalódás vár reá. De egy kis takarékossággal lassan mindezt beszerezhetjük majd. De Georges folytatja: — És látlak téged angyalom, csodállak, gyönyörködöm benned. Cécile megreszket. — De . . . nemcsak a szépségemért szeretsz, ugy-e ? — De igen! Nem tudnék más Cécilet szeretni, mint ilyen arany hajut, ilyen bársonyos, fehér kezűt . . . És csókjaival borítja a vörösre dolgozott kezet. S oh, — a szegény, fakó, szürkévé vált hajat 1 Cécile homloka elborul. — Vége! — gondolja — többé nem fog szeretni. Oh az Isten igazságtalan. Ennyi szenvedés, ennyi nélkülözés s mindez csak a Georges és az ő boldogtalanságát okozza . . . Jobb ezt nem tudni! S a levelet a tüzbe veti. A diadalmasan, kárörömmel fellobogó lángnyelv két szív reményét hamvasztja el. — Georges — szól halkan Cécile—Jacquier doktor válaszolt. — Nos . . . nos ? S a nő egy hosszú, forró és nagyon szomorú csókot lehel a vak homlokára . . . egy csókot, amelyben egy vétkes kéri a bocsánatot, egy szerelmes esdekli a szerelmet. Robert Mameluch. Február 19-én d. u 3 órakor a „Nagykároly és Vidéke ipari és gazdasági hitelszövetkezet“ közgyűlése a városháza nagytermében. Február 25-ikcn a M. Á. V. alkalmazottak c ba- I 'ette! összekötött táncestélye a Polgári ban. Február 25-ikén a róm. kath. csizmadia iparosok batyubálja az Árucsarnok emeleti termében. Február 26-án az „Oltáregylet“ felolvasó estélye a városi színházban. Márczius 26-ikán. Az O. M. K. E. alakuló közgyűlése. Kinevezések. Dr. Gönczi Mór min. o. tan. czimmel felruházott miniszteri titkárt, a király min. osztálytanácsossá nevezte ki. — Simon István forgalmi hivatalnokot a Máv. iiz- letvezetősége Tiszapolgárra állomásfőnöknek nevezte ki. Áthelyezés. Balázs Endre nagykárolyi pénzügyi segédtitkárt a pénzügyminiszter Nagy- enyedre helyezte át. Nyugalomba vonult. Ludmann Gyula, a m. kir. honvéd katonai főtörvényszék elnöke, ki a szatmári 12-ik honvédgyalogezrednek egykor parancsnoka volt, nyugalomba vonult. Eljegyzés. Dr. Pinkóczy Sándor zombori pénzügyigazgatósági tisztviselő, eljegyezte B. Nagy jolánkát, néhai B. Nagy Elek volt vármegyei hivatalnok leányát. Hány lakosa van Nagykárolynak ? Ezt ugyan teljesen pontos számban még nem tudjuk megmondani, mert a népszámláló lapokat most olvassák össze, s igy a pontos és hiteles számot csak néhány nap múlva tudjuk meg. De az elrendelt felülvizsgálást már befejezték, minek eredményeként közölhetjük, hogy városunk lakosságának a száma a 16000-et meghaladja, ami legalább 5 százalék emelkedésnek felel meg. „Nagykároly“ laptársunk a „Földéhség“ ez. múlt számunkban megjelent vezércikkünkből azt a következtetést vonta le, hogy dr. Vetzák Ede a szekularizáció kérdésében elfogalt álláspontjában irányt változtatott és hogy a szekularizálás hívéül szegődött. E következtetés téves. Dr. Vetzák Ede nem változtatott irányt, ma is lelkes hive a szekularizáció ellenes mozgalomnak. Az említett közlemény pusztán a cikkíró egyéni nézetét fejezi ki. Hangverseny. A „Nagykárolyi Zenemű- kedvelők Egyesülele“ folyó hó 12-én d. u. 5 órakor tartotta meg hangversenyét a következő műsorral: 1. Magyar nyitány. Előadta a zenekar. 2. Magyar dalok. Zongorán játszotta Kaufman Sándor. 3. Verse«. Irta és előadta : Kosztka Mihály. 4. Trió. Előadták: Ruszthy Gyula, Huszthy Zoltán és Vitek Károly. 5. Opera részlet. Előadta a zenekar. A változatos műsor minden egyes száma kitűnő volt, a mi méltán megnyerte a közönség teljes tetszését. Felette nagy kár, hogy a kiváló hangversenyen csekély számú közönség vett részt. Sokkal, de sokkal nagyobb pártolást érdemelne a nemes egyesület! Hymen. Perényi Lajos nyirmártonfalvi közjegyző eljegyezte Reszler Ferdinánd nagykárolyi lakos leányát: Margitkát.” Előléptetés. A m. kir. pénzügyminisztérium Bálint Ferencz nagykárolyi m. kir. adóhivatali ellenőrt a VlII-ik fizetési osztályba előléptette. Adomány. A szatmári székes káptalan a nagykárolyi katholikus legényegyesület házépítésére 1000 koronát adományozott. Pártgyülés. A szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt intézőbizottsága Szatmáron folyó 15-én a párt szervezése kérdésében gyűlést tartott. A pótsorozás egész Szatmármegyére ki- terjedőleg folyó hó 20-án — hétfőn — lesz megtartva Szatmáron. Miért késik az ököritói segély kiosztása? Azért, mert a bizottság által készített tervezet nem lett jóváhagyva. Nem szomorú vilá
