Nagybányai Hírlap, 1915 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-11 / 19. szám
1915. május 11. NAGYBÁNYAI HÍRLAP Szigyártó Lajos és Varga Zzigmond 2—2 K. Az állami el. iskolák é^ovodák tanítótestülete május hóra adott 90 K 24 fill. Ennek felét a helyi had- segélyzőnek, felét pedig az ország tanító árváinak és özvegyeinek részére adta. Éhez hozzá járullak : Czárich Ida 20 K Lessián János 6 K Szaucselc Dániel, Székely Árpád 5-5 K Rozsos István 4. 60 K, Alekszy Kornél 4. 16, Fejes Antal 3. 52. Bu- day Etelka, Fliessz Henrikné, Imre Károly, Lehner Ferencné, Steiger Erzsébet, 3-3 K. Bozan Péter 3. 28, Bozán Péterné 2. 88, Szabó Mária 2. 62, Bodenlosz Irma, Homola Elvira 2. 54 — 2. 54, Szabó Irén 2. 44, Benedek Józsefné 2. 46, Hajdú Sándor 2. 20, Bányai Ida, Kandó Katalin, Juhász Mária 2-2 K. Jaj be hunczfut . . . Valaha régen bizony énekeltük. De most változott a világ. Leghűségesebb szövetségesünk a német és az osztrák, no meg a török. Egyik olvasónk a régi verset átformálta a mai viszonyokra. Ajánljuk énekeseink figyelmébe : Mégis nagy hős a német! Hogy az Isten áldja meg ! Tartsa meg a fajtáját, Erősítse országát! De verje meg az angolt, Ki csak mindig kalóz volt. Soh se legyen jó napja, S hulljon szét birodalma ! ba, mint főszakács. Egy alkalommal a törzsorvos vizsgálta a konyhát s a vezető tiszt szolgált magyarázattal a törzsorvos urnák s adott felvilágosításokat. A járásbiró ür a konyhaszemélyzet közt állott nyugodt lelkiismerettel. Egyszer azonban beleszólott a törzsorvos úr szavába, mire az haragosan rákiáltott:,, Hallgasson!“ A tiszt oda súgta a törzsorvosnak Egy járásbiró !“ „ Mit járásbiró! — pattant fel a fődoktor, — az nem rang“ Ezek szerint meg kell állapitanunk, hogy a járásbiró! állás nem -rang. * * * Különös Istenteremtményei vannak e földnek. Mindenben kételkednek, még abban is, amit hiva- | talos helyről erősítenek meg. A legszentebb valóságra is rámondják de váljon iga'z-e ?“ A kárpáti nagy győzelmet hirdették a táviratok; maga a miniszterelnök — aki nem játszik szavával, — megerősítette s mégis sokan itt nálunk azt mondták:,, de váljon igaz-e ?“ Aki nem hiszi, menjen a frontra fegyverrel kezében s győződjék meg a valóságról! Ott elmúlik a kis hitüsége. Egyről-másról. Az uj sorozás nagy örömet hozott a családapáknak. Olyat, mely fölér egy győztes csatával. Ahánynyal csak találkoztam mindannyia e szókkal köszöntött:,, Halotta-e ! Nagy öröm ért belliinket!“ Bután néztem a mosolygós arcokra s nem tudtam kitalálni a hagy öröm okát. Elgondolkoztam a beérkezett táviratok szövegén : mi van azokban nagy Örömhír, ami különösen a családapákat illeti? Mert, hogy győzelmi hírek jöttek a héten, az igaz. De miért érdekelné ez különösen á családapákat? Érdekel az mindnyájunkat. Asszonyaink, gyermekeink sz me is lángba borult a kárpáti nagy győzelem Iliiére. Tovább mentem s ismét találkoztam egy pár_ jó családapával;,, No hála Istennek - kiáltottak fel Kórusban, — csakhogy nekünk is kedvez a szerencse ! . —• Igen ! — felelém, — a kárpáti nagy gyö-’ zelem ! — — Dehogy ! kibeszél itt arró. ! Höher Péter! Hát. miről van szó?. -—- . — Nem tudja ? Hogy az Isten áldja meg Varjú Sándort, a sorozó bizottság derék őrnagy -elnökét ! — Nem érteni!— feleiéin teljes tájékozatlansággal, — mi köze van Varjú őrnagynak a mi örömünkhöz? — Szörnyű értelmetlen, ember! Hát nem tudja, hogy Varjú őrnagy besorozta a két női szállót Fá i e d- m a n t és H e M e r t ? - . : — Hát aztán ? — — Nos, értse meg! Feleségeink piciny lába alól ezzel kirántotta Varjú a támasztékot! — Világosság támadt agyamban : ha a női szabókat elviszik katonának, asszonyaink nem csííiá'b tafhatnak kosztümöket. Ha pedig nem csináltatnak, akkor nekünk bizonyos számlákat sem kell kiegyenlíteni. Hogy a jóságos Isten áldja meg Var ju Sándor őrnagy urat s éltesse az emberi kor legvégső haláráig. * * ^ * ... ................ ........ Po mpás eset történt egy járásbiróval q, katona/ ságnál. Bevonult ő is annak idején hadiszolgálatra s heosztatott egy kóiházhoz, még pedig a konyhaCSARNOK. NaplútijredéM a Kárpáti harcoMI. (Folytatás és vége). A fegyverek ropogása hol elhalgatolt, hol uj- í ra kezdődött. Az őrjáratok egész éjjel jöttek-meii- tek, elveszett katonákat kerestek idegen zászlóaljak ; ilyenkor mi mindig arra gondoltunk, hogy kozák patrúlok szedik össze a foglyokat. Rémes fájdalmak és szivszaggafó aggodalmak közölt ér- i kezelt meg a hajnal, amikor engem felraktak egy ökrös szekérre, hogy Végleges kötés végett a segítő helyre vigyenek. Amint világosodni kezdett, a tüzérség elkezdett dolgozni. Megindulj- a halálkoncert mindkét oldalról és nvi-ilyen zeiiekiséret mellett- vonultunk ! az utón a városból kifelé. A kötözöhely az utolsó házban volt ♦amit nagy fák takartak el. Köréin csoportosult néhány könnyebb sebesült és az o- 5 rósz. tüzérség — úgy látszik,— figyelt belliinket- I Alig álltunk ineg a ház elölt és, tellek kísérlete* . az én leemelésemre, már jött egy srapnell, mely a ház mögött explodált 10 lépésnyire. Az orvos ránkkiáltott: ' '' " ~ ---- -■— Induljatok egyenként azonnal, "mert szétlőnek bennünket. ' *' '■ A könnyű sebesüllek szélfutottak, én elindultam a szekérrel. Mellettem ballagott ,hűséges szolgám : Homorodeán Péter bojí földiiiíVélö, az ökröket a rutén vezette. Még, két, SrapneHf és!? egy gránátot lőttek utánunk az orosz tüzérek, de lövegek mind az országút túlsó oldalán robbanlak fel és nekünk bajunk nem eselt. Végié égy füzesbe ériünk, mely eltakart bennünket az ellenség , széniéi 'elöl. : . . ■ Utunk az előző napi harcok terepén vezetett keresztül. Egyetlen élő emberi alakot nem láttunk, de halottat annál főbbel. Az ut egyik- emelkedésénél egy orosz gépfegyver- osztagot találtunk halva. Egy gránát ölte meg őket alzbaii a pillanatban, a- niikor le akarták szerelni. Emberek, lovak, ott feküdtek az utón, úgy, hogy a hullákat félre kellett húzni, hogy elférjünk a szekérrel. Délután négy órakor elértük a hadosztály Irénjét és egészségügyi intézményét, amelynek feje dr. Török Arthur krisiyóri bányaorvos,' ezred- orvos volt. Amint meglátott, rögtön vigasztal :i kezdett : ^ — Ne busulj .pajtás,amit emberileg' meg lehet tenni, megteszünk érted mindent. De mindjárt indulnunk kell, mert az ellenség fenyeget bennünket. Álraktak tehát egy lovas kocsira és megindultunk neki az alkonyainak, azután a sötét, bizonytalan éjszakának. Éjjel 11 órakor szekérlábort alakítottunk, de nem sokára jött a hir, hogy a kozákok 3 kilóméternyire vannak (ölünk. Szép kis kilátás! Végre egy orvos jő hozzám és igy szól: — Kedves bajtárs ! Az ellenség a nyakunkon van. Mi lóháton előre megyünk, (éged a többi sebesülttel együtt, akiket gyorsabban szállítani nem lehet, elismervény mellett átadunk a községi ej lőljáróságnak. Nemsokára meg is jelent két rutén, Lucski község bírája és elöljárója, akik egy nyohiorusá- gos falu még nyomoruságosabb utcájába vittek be és egy kis házba szálásoltak el, amelyről látszott, hogy intelligensebb ember lakása lehet. Csakugyan jött is egy nyurga, bajusztalan fiatalember és bemutatkozott németül: —- A lucski róni. kalli. tanító vagyok, a név mellékes. Van-e a liszt urnák valami óhaja? — Kérek egy kis tejet. Adott. Azután folytattam : — Itt a családom cime. Akár elfognak, akár megölnek a kozákok, értesítse a családomat. Pénz van nálam bőven, temellessen el emberhez méltóan. Azulán elkezdlem imádkozni és nagy meg- hyugvás szállt a lelkemre, talán ennek köszönhetem, hogy kissé elaludtam. Fegyverropogásra ébredtem és az ablakon át láttam, amint kozákok száguldozták az utcán, majd a tanító jelenti, hogy megrohanták a mi Irénünket és az ott talált élelmiszereket rabolják, a kocsikon levő bort és rumot pedig vederszámra isszák. Ez volt a szerencsénk. Egy fél óra múlva holt részeg volt a három szakasz kozák és a házak átkutatásának nem kezdtek neki, mert enni, de főleg inni való volt bőven. Már épen hajnalodon, amikor rekedt orditozás üli meg a fülemet . ... Csak nem haluCinálok . . . gondolom — hisz ez magyar, beszéd ..■•:•;•!- Ár Rajta honvéd, rajta, hallom a kiáltást. Néhány lövés esik,- sikolyok hallatszanak, feg, ver- zörgés. káromkodás. Hisz ez szuronyroháui! Berohan a'tanító és kiábáj : — Magyar honvédek, jöttek'. . . A kozákokat leölték, á paracsiiok önt keresi' . . . A következő pillanatban berohan Apor hadnagy, ki udvai helyi népfölkelőivei kiszabadított Kitinünkét. Sző nem jött az ajkunkra, csak szorongattam a. kezét, a szolgám meg csak egyre hajtogatta — Az Isten, -a-z -Isten-! - ..... .. — Nincs itt idő hálálkodásra, szól Apor, inért: tnindjárt a nyakunkon lesz. egy sokkal .nagyobb porció muszka. Feltételiek a kocsira, pajtás gyerünk. ’ .Ettől kezdve 'báróin nap és háronf éjen át bandukoltunk; Erdőkben,- mezőkön, patakok, medreiben. Hol jobbról szóit a puska, hol halról, de szünete nem volt. A kozákok örökké uyugtalani- toltak bennünket, de az-oldalvédek minijén támadási kísérletet meghiúsították. Végre a negyedik nap délelőttjén egy óriási ■ hegyhez, cilüiik, a .kozni ácsi hágóhoz, amelynek aljában rcátaíájtani az én zászlóaljamra. Nem lehet ezt a jelenetet leírni, Az embereim körülvettek, ezer kérdéssel halmoztak el, csókolták a köpenyegeinet, a sapkámat, ki ahol ért, hogy végre reájuk találtam és nem vesztem el. Minden áron megakartak elelni konzcrvvel, hozták a maradék darab kenyereiket, pedig akkor az a pár darab; kenyér, az az egy-két konzerv volt az összes...éleliniszciük, mert a trónt tejjesen kirabolták a kozákok Óriási látvány volt a koz.mácsi hegyen való álkelés. Ut nem vezetett a hegytetőre, csak amo-
