Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-08 / 36. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉ3PIRODALMI HETILAP. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8 — 12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdohos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők. Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlété, Rákóczi-(FŐ)-tér 14. .......... ■ hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■ Az e lektromos mű kibővítése. Szeptember 7. Szakavatott, gondos tanulmány fekszik előttünk, melyet egy adhoc bizottság szerkesztett a Ganz-cég azon ajánlatára, mely szerint kívánatos volna a városi villamosműnek a közgyülésileg elfogadott két darab, egyenként 400 HP teljesítményű gépegység helyett két darab, egyenként 600 HP teljesítményű gépegységgel való kibővítése. Bár ez alkalommal tájékoztatás végett kizárólag a bizottsági javaslat tartalmát óhajtjuk a nyilvánosság számára rekapitulálni,- mégsem álljuk meg, hogy szószerint ne idézzük az elaboratum azt a részét, mely bőségesen táplálja azt a meggyőződésünket, hogy a város meggondolatlanul hosszabbította meg és kellő ellenérték nélkül a Ganz-cég javára az üzeflibérlet felmond- hatlanságának időtartamát. Azt mondja ugyanis a szakavatott dolgozat: „A bővités jövedelmezőségét feltétlenül garantálja az a körülmény, hogy ezt éppen az üzembérlő cég csinálja, kinek pedig első sorban érdeke, hogy csak oly befektetéseket engedjen meg, melyek a mű rentabilitását emelik és biztositjájí.“ íme, mikor dr. Nagy Gábor képviselőtestületi tag azt vitatta, hogy a cég bizonynyal megtalálta a maga számításának reális alapját, a mikor a kezelés felmonhatlanságát 25 évre kívánta a maga javára biztosítani — mondjuk: egy becsületes nagy tál lencséért, a mit a városnak ellenértékűi juttat, - tehát az üzem bizonynyal igen jövedelmező lesz : ugyanekkor egyetlen műszaki egyén nem akadt, a ki csak a logika fent idézett egyszerű műveletének eredményét szegte volna a cég kívánsága ellen! Térjünk azonban a javaslatra ! A .bizottság az üzemvezetőség kimutatásából megállapította, hogy a telepen kapcsolt és csoportokba foglalt összes áramfogyasztó tárgyak összenergia-egyenértélo 807 HP., a mi azt jelenti, hogy ha az összes fogyasztó tárgyak egy időben és teljesen megterhelve volnának, a telep kapcsoló tábláján mérve 807 HP energiának felelne meg s igy figyelembe véve a gép 90°/o-os hatásfokát legalább 900 lóerejü motorokat kellene alkalmazni. A maximalis szükséglet azonban a terhelés egészét sohasem kivánja, mert hisz az eddigi nappali maximális terhelés 180 HP, az éjjeli pedig 290 HP volt. Ezen mai terhelési viszonyok szerint a jelenlegi két drb 200 lóerős gépegységgel biró telep több nappali áramot már nem adhat, mert egyik gépe a 180 HP maximális energiával már teljesen le van kötve s igy újabb fogyasztó tárgyak bekapcsolása esetén a mű kénytelen volna a másik gépet is járatni, a mi az üzem- biztonság szempontjából meg nem engedhető s mégis az éjjeli termelést már csak mindkét gép képes megbirni és csakis úgy, hogy a fél éjjeli közvilágitás tartamára az ipari fogyasztás szüneteltetik, minek káros hatását bővebben fejtegetni nem szükséges. Az ipari fogyasztás intenzivitása és a jéggyári esetleges szükséglet elláthatása éreekében tehát 83 HP újabb terhelés mutatkozik s igy az éjjeli terhelés már a fentközölt 290 HP hozzáadásával 373 HP teljesítményt követel meg, tehát a bányakincstár szükségletének kielégit- hetését bele nem értve is szükséges a telep kikővitése. A kincstárral kötött szerződés az elektromos művek 550 HP-vel megterhelését engedi meg, minek folytán a telepnek két, egyenként 400 lóerejü motorral való kibővitásét a közgyűlés megszavazta volt. Közben azonban megváltozott a helyzet. A kir. kincstár újabb 28Q, a városi nagymalom 30, a kénsavgyár 80, az üveggyár 30 HP erőszükséglettel jelentkezett s igy a kiépítés befejezését véve kiindulási pontiul az 1914. évben várható nappali maximális terhelés 764 HP, az éjjeli pedig 1013 HP lesz. Az engedélyezett 2 drb egyenként 400 lóerős motor megbirná ugyan a nappali szükségletet, de újabb fogyasztók jelentkezése esetén a tartalékként kezelt két, egyenként 200 lóerős gép közül az egyiket már járatni •kellene; viszont az éjjeli terhelés már mind a négy gépet igénybe venné, minek folytán az üzembiztonság által egyenesen megkövetelt tartalék hiányoznék. Ilyképen az újabban elhatározott két, 400-400 lóerős motor nem elegendő, minek folytán az üzemvezetőség 2 darab, 600 — 600 lóerős gépegység beállítását javasolja s ezt a bizottság is szükségesnek tartja s a vélemény alapján mindenkinek azt szükségesnek kell tartani. A beépítés költségei is kevesbbednek, ha egyszerre 2 darab, 600 — 600 lóerős gép állit- tatik be, mintha a két, egyenként 400 HP gépegység után mindjárt a máris szükségessé vált harmadik 400 lóerős motor létesittetnék. Ugyanis három 400-as motor 551444 koronába kerülne, mig a 2 drb 600-as csak 497752 koronába kerül s igy a megtakarítás 63692 korona, a mi évi 3560 korona kamat és amortizáció megtakarítást jelent; különben üzemviteli szempontokból is gazdaságosabbnak mutatkozik a két darab 600-as gépegység beállítása, melynek költség-amortizálása szerződésünk szerint a cégét terheli. Rövid bőrgyógyászati útmutatót mindenki kaphat, ha azt a Kolozsvári (Heinrich) gyógyszappangyár részvénytársaságtól (Monos- tori-ut 54.) levelező lapon kér. A drágaság. A „Nagybánya“ ez évi 28. számában Égig Mihálynak, 29-ik számában pedig dr. Kosutány Ignácnak szakavatott tollából érdekes cikk jelent meg, mely a nagybányai piac drágaságának okaival, valamint ama kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehetne eme drágaságnak elejét venni. Különösen dr. Kosutány Ignác úr sorai, melyeket a kis ember Ínséges helyzete iránti igaz részvét és segiteni akarás szelleme leng át, indítottak engem arra, hogy egyrészt mint termelő magam is hozzászóljak a drágaság kérdéséhez, másrészt pedig mint ama Nagybánya körüli szükebb vidék lakója, mely vidék termékeit Nagybánya piacain értékesíti, nyíltan rámutassak azon okokra, a melyek e vidék kevésbbé intelligens termelőit ösztönszerüleg, az intelligenseket pedig tervszerüleg szorítják arra, hogy termékeikért a lehető legmagasabb árakat törekedjenek kicsikarni Nagybánya piacán. Először is a drágaság kérdésével foglalkozván, két kérdést kell tüzetesen letárgyalnunk; az egyik, hogy Nagybánya városának lakói képesek e annyit termelni, hogy saját élelmicikk szükségletüket fedezhessék, a másik pedig az, — s erre a választ az. első kérdés tárgyalásából önként megfogjuk kapni, — hogy nagy-e a drágaság az egész vidéken vagy csak speciell a nagybányai piac oly drága ? . S ha csak a nagybányai piacon uralkodik a rendkívüli drágaság, mi annak az oka ? Ha Nagybánya városának mezőgazdasági produktióját szemügyre vesszük, nyugodtan állíthatjuk, hogy az egy gyümölcsféléket kivéve a többi nyersproductumokat Nagybánya városának lakói nem képesek kielégítő mennyiségben termelni s a gyümölcsből is csak a selejtesebb minőség marad a nagybányai piacon, mert az első minőségű, oly áron, a melyet a nagybányai fogyasztó közönség fizetni nem képes, nagyobb városokba lesz szállítva. Legfőbb élelmezési cikkek, a melyek szóba jöhetnek: 1. a tejtermékek; 2. a zöldségnemüek; 3. a husnemüek (marha, borjú, sertéshús) leg- főkép azonban a baromfiak. Ami a tejtermékeket illeti, Nagybánya soha sem volt és nem is lesz képes annyi tejet produkálni, a mennyi az ő 13 ezer, de nyáron még nagyobb számú lakossága szükségletének fedezésére elégséges, mert legelője, — a mely csak azért nevezhető legelőnek, mert annak más alkalmasabb nevet nem lehet találni, — rossz; takarmányt termő területének egy része csak lónak való szénát terem, melyet tejelő marha meg nem eszik, a többi rétje pedig részben falusiak kezén van, másrészt pedig aránylag oly csekély, hogy szárazabb nyár esetén, annak hozadéka még a nyár folyamán fel lesz takarmányozva részben az igavonó állatokkal, részben pedig a legelőre járó, de otthon feltétlen etetésre szoruló tejelő állatokkal. — Fokozni Nagybánya tejproduktióját lehetne ugyan valamelyest, de akkor megint a takarmányt kellene a vidékről beszerezni. — Csak elismerés illeti tehát Nagybánya városának jelenlegi főkapitányát, aki belátva a vidéki községek tejtermékei behozatalának elkerülhetetlen szükségességét, a legnagyobb kitartással törekedett, esetleg szigorú büntetések árán is a piacra szállítókat a legnagyobb tisztaságra szokLapunli mai száma O Oldal.
