Nagybányai Hírlap, 1912 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-07 / 14. szám
i 2l*iA ■ V. évfolyam. Nagybánya, 1912. április hó 7. * 14. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAPAz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Nagybányavidéki Osztályának és a Nagybányai Ipartestületnek Hivatalos Közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona; egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők □ r. AJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fo)-tér----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----14. H usvét ünnepén. Április 6. Zugnak a harangok, megtelnek a templomok s minden ajkról szent zsolozsma száll az ég felé, hogy hirdesse: az Ur feltámadott! Csodálatos legenda, mely immár közel kétezer éve ujul meg év-év után. Ma, mikor társas életünkben annyi viszásságot, a tülekedésnek, az egymás ellen folytatott küzködésnek, a legnemesebb és legszentebb eszmékért való harcolásban az ádáz irigységnek, gyűlöletnek, bosszúnak ezerféle elrémitő megnyilatkozását kell látnunk és tapasztalnunk, önkénytelenül tolulnak élénkbe a kérdések: vájjon hiszünk-e még a feltámadásban? Hisszük-e, hogy a nagy követ elhengeri- tették a koporsóról? Hisszük-e, valljuk-e, hogy a sírból kikelt Istenembernek élete megújult? Bátran valljuk, mert nyugodtan felelhetünk, hogy a hit még nem veszett ki' az emberek szivéből. Husvét ünnepe tavaszról-tavaszra alkalmat ad, hogy a hivő lélek tanúságot tehessen a feltámadásban, örök életben való hitéről. Fájdalom, hogy olykor-olykor és nagyon sokan kételkednek benne. Mert a látszat, sőt gyakorta a mindennapi, élő valóság arról beszél; hogy az ember hite, mint a nádszál a legkisebb szellő fuvására meginog, sokszor meg is törik. A kishitű ember könnyen feladja reményét minden olyan ügy diadala iránt, melyért küzdeni, sőt szenvedni is kell. Az élet tengerének viharai hány ember ! hajóját dobják szirthez, merítik alá a mélybe, mielőtt parthoz, révbe érne! Nincs nap, hogy a kétségbeesés áldozatairól ne hallanánk. A nyomorral küzdő ember hányszor i ragadja magát olyan cselekedetre, melyek nyomán kárhozás, erkölcsi halál vár reá. Ugyanily tapasztalatokat tár elénk a társadalom, a népek élete. A viharzó tengeren ' elfelejtjük felébreszteni a velünk egy hajóban szunnyadó Mestert. Aludni hagyjuk őt ahelyett, hogy | ébren tartanók, hallgatva tanításaira, intéseire. A gondok, aggódások között élők, a j mindennapi betevő falatért szorgoskodók, mint egykor a pogányok, bolondságnak - tartják a keresztet ahelyett, hogy állandóan rajta függene tekintetök, mert arról ' hit, erő és bizalom sugárzik felénk. A mai szociális eszmékkel teljes j időben a vezetők, a lármásabbak, mintha | ügyet sem vetnének az egyházak tanitá- j saira, mintha az emberszereteten alapuló i egyenlőség, melyet a kereszténység hirdet, nem is foglalná ‘magába a szociálizmus tanait. Pedig a valóságban a krisztusi szeretet fundamentuma mindazoknak a törekvéseknek, melyekkel ma is a földön az embert jobbá, ^tökéletesebbé, megelé- gedettebbéés boldogabbá tenni igyekeznek. R Nagybányai Hírlap tárcája. A nő.- Irta: Dr. Ravasz László theol. tanár. — Plafonnak, a nagy görög álmodénak szép látása szerint a férfi és nő földi életük megkezdése előtt egy idea voltak és a látható világban csak azért váltak széjjel, hogy örök vágygyal keressék egymást. Ez a vágy a szerelem ; nem múló indulat, hanem őserejü nos- talgia, amelyik űzi, hajtja a két nemet, hogy párjában önmagát megtalálja és tökéletességét elérve, az ember eszméjét. megvalósítsa. Ennek a mély értelmű képnek az igazságát az egész mivelődéstörténet bizonyítja. Mindaddig, mig a nő a férfiúra nézve csak eszközi jelentőségű volt, mig a férfiú párjában nem látta meg az öncélú lelket, az önmagában értékes emberi méltóságot: mindaddig világunk félszeg és felemás volt. Az antik világ úgy gondolkozott, hogy az asszony csak szükséges rossz a világon: mert csak a szeretőt és a dajkát látta benne s talán több volt rossz tréfánál annak a cynikusnak a mondása, aki a világot annyira amennyire azáltal vélte megszépithetőnek, hogy a 40 évesnél idősebb asszonyok kipusztitását indítványozta. Amelyik pillanatban az emberiség meglátta a lélek feltétlen értékét, azonnal meggazdagodott az élete annak csökevényesen elmaradt oldalával, a szeretet, az önfeláldozás, a türelem, a szelidség, a megbocsátás világával: egyszóval, a női szivvel a művelődés megújult, mert megtalálta az asszonyi szivet. Azonban végzete volt az embernek, hogy ebből a csodálatos forrásból, az asszonyi szívből nem merített eleget. Azt hitte, hogy abban csak a passzív erények vizei buzognak: lemondás hóditó erő nélkül, türelem heroizmus nélkül, a martyromság elszenvedése annak keresése és akarása nélkül. Büntetése az lön, hogy a világ ismét nem volt olyan szép, az élet ismét nem volt olyan gazdag, amilyen lehetett volna. Sőt fokozta bünhödését az, hogy a női lélek j kezdette elveszíteni mindazt, amit nem kerestek ! és nem találtak meg benne; azt a forrást, ; amelynek minden vizét ha ki nem merítik, lassankint belepi a moha és a kútfőből mocsár lesz. A megszegényitett női ideál bűnéért bűn- | hődése lett az embernek a szegénnyé vált, az eltorzult női typus. Ezen kell segiteni egy uj női eszménnyel. Egy uj eszménnyel, amely nem a keleti ember női ideálja, ki csak a szépséget becsüli, mprt gyönyört keres. Bármennyi gyöngédséget, lovagiasságot, érzéki romantikát vált is ez ki az emberből, mégis megalázza a nőt, mert eszközzé teszi és megalázza a férfiút, mert szenvedélyei szolgálatára hajtja. Minél nagyobb kincset téko- zol el ennek a szolgálatában, annál nagyobb Élő erős hit szükséges az eszmék győzelméhez. Az Istenember élete, tanításai, szenvedése, halála fenséges példát nyújtanak számunkra. A kereszténység tanításai kétezer éven át megállották helyüket. Gyakorta ostromolták külömböző eszme- áramlatok s a tagadás szelleme ma talán nyíltabban, merészebben száll sikra az egyházak tanaival, mint eddig. Nem féltjük a tért, melyet meghódított, mert bizunk erejének varázsában és hatalmában. Amig lelki tapasztalás tölti el az embert, addig a földön élni fog a hit, a remény, a szeretet. Bölcs igazságot hirdet az egyházi iró, mikor azt mondja, hogy a Mária Magdolna látása nem volt egyéb, mint belső megbizonyosodása egy reménységnek. Életté, tapasztalássá, valósággá vált benne a tudat, hogy él a Jézus. így van ez ma is. A mi e világon szent, prófétai, ami az emberek között az egyenlőséget, a testvériséget, a szabadságot teremti meg, az mind ihletésekből, nemes, lángoló felhevülésekből, a szív megáradásából származik. Az érzelemmel megtelt szivnek ez a szent megihletődése, ez a nemes fellángolás hirdeti ma, hirdetni fogja időkön át, hogy a koporsóról el- hengeredik a kő, kikel sírjából a jóság, az ige, az eszme. Ezért a husvét enyhü- lettel tölti be lelkünket; erőt, bizalmat ad a küzködőnek, hitét fokozza azoknak, akik szent célokért fáradnak! árat fizet érette legnemesebb javaiból: a legbőkezűbb szeretők, a legszegényebb lelkek. De a mi női kultuszunk elüt a nyugati ember üzleti számításaitól is, ki a nőben azt a gazdasági tényezőt látja csupán, amely a legolcsóbb munkaerőt, a legkevesebb százalékot kívánó üzlettársat jelenti; ki egyes mondásokat hangoztatva a nő hitvesi és anyai hivatásáról, asszonyát a tűzhely legelső s mégis aránylag legolcsóbb, de mindenesetre leghasznosabb rabszolgájának tartja és követeli tőle a hűséget, mintegy társadalmi állásának, férji becsületének biztosítékául, mig maga akár a successiv, akár simultan polygámiai gyakorlója; követeli a családiasságot, amely alatt az intézményiesen rendezett dajkaságot és sacramentalis pesztraságot érti, mig ő maga a családi életnek csupán előnyeit vállalja anélkül, hogy az érte járó áldozatokat meghozná. Ez a női ideál a modern rabszolgaság alapján áll; a rabszolga pedig rabszolga marad, ha lázadoz is, de mindenesetre mindig több, mindig nemesebb, mint a rabszolgatartó. Vigyázzatok, minden fegyháznak az a törvénye, hogy ha ártatlan a fogoly, a börtönőr vált fegyenccé! A mi női eszményünk a szabad, lelke össz- szes erőit kifejtő, öntudatos asszony, a megértő munkatárs, a sugalmazás, ihlető női lélek. Az a női lélek, amelyik gazdagabbá teszi a világot intelligenciájával, szebbé az életet lelke összhangjával, áldottabbá a földet keze munkájával. Lapunk, mai száma 12 Oldal.
