Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-07-09 / 28. szám
2 KT agy bányai Hírlap 1911. julius 9. Városi ügyek. — Irta : Ajtai Nagy Gábor. — Julius 5. A mai képviselőtestületi közgyűlésen a közegészségügyi bizottság javaslata alapján városunk közönsége a polgármestert és a tiszti főorvost kiküldötte, hogy a drezdai nemzetközi közegészségügyi kiállítást tanulmányozzák. A tanulmányi kirándulás tartama augusztus első felében 10 nap ; költsége 640 korona; ennyit utalványozott a város a két kiküldöttnek. A drezdai kiállításról a szaklapok és a legkomolyabb napilapok az elragadtatás hangján emlékeztek meg s igy kétségtelen, hogy a város kiküldöttei oly tapasztalatokkal fognak onnan visszatérni s azokról kötelességszerüen referálni, mely tapasztalatok a legkisebb stilü és egyetlen esetbe való érvényesítés esetén is a nyújtott áldozattal arányban nem álló hasznot fognak eredményezni. Ez okból a város a maga szűkös anyagi helyzete mellett is okosan intézkedett. * * * A tárgyra vonatkozó felszólalások során azonban egy-két olyan megjegyzés is hangzott el, melyet szükséges volna a város érdekében komolyan megfontolni. Az egyik megjegyzés az épülő csatorna szenyvizének és a fekáliáknak elvezetésére vonatkozik és annyira helytelen, hogy az ellen fel kell elevenítenünk Sipos Dezső mérnöknek a „Nagybányai Hírlap“ hasábjain megjelent cikkét, melyben komoly tudományossággal és a kérdésre vonatkozó történeti és tapasztalati ismeretek gazdag tárházából merített példákkal bizonyította, hogy a Zazar vize épen nem alkalmas a csatorna-ürülék veszély nélküli eltávolítására; ellenkezőleg hihetetlen könnyelműség volna a szenyvizeknek a Zazar medrében való elvezetése, mert ez a fertőzések valóságos melegágyául szolgálna. Egyedül célszerű megoldási mód gyanánt a fekáliáknak feldolgozása és a városi, már művelés alatt álló legelők és szántóknak azokkal való trágyázása jelentkezik. A magunk részéről a 'megoldás ezen egyetlen helyes módját a kezdeményezésre illetékes tényezők komoly figyelmébe ajánljuk. Van még bőven idő; mert hisz a csatornázás építését ellenőrző ad hoc bizottság szintén ma tartott ülésében arra a szomorú tapasztalatra jutott, miképen kevés a kilátás, hogy a csatornázás ez évben befejezve s közforgalomba helyezve legyen, pedig szerződés szerint már működnie kellene. Lassanként hozzászokunk ugyan, hogy vis majorok intézzék közéletünk sorsát, mert minden felelősségre vonható tényező az elháríthatatlan erők által okozott akadályok torlasza mellöl tagadja a maga bűnét, - mégis kevesebbet kellene emlegetni, hogy a vállalkozó olcsón vállalt, mert a végén az olcsó húsnak hig levét is menthetőnek fogjuk találni. A város tehát ismét úgy közvetlenül, mint közvetve nagy anyagi veszteség előtt áll s ki ne csodálkoznék az épités-ellenörző-bizottság azon önfeláldozó magatartásán, hogy ezt a súlyos veszteséget továbbra is kísérletezve nézi és nem hárítja át a felelősség egész komplexumával a képviselő- testületre; vagy talán azért vár, mert a képviselőtestület végeredményében úgyis mindent absolvál s még a halálos bűnért is a legenyhébb poenitenitenciát rója ki: napi rendre tér felette! Ha tudja is ezt az építkezési bizottság, mégse járja, hogy a képviselőtestület szakálára intézkedik s szerződés-szegésért jogkörén kívül engedményeket tesz, jogkörén kívül teljesítési halasztásokat ad. Hátha egyszer a képviselőtestület is megembereli magát s nem fogja azt jónak találni, a miről végrehajtó szervei maguk tudják legjobban, hogy rósz ! * * * A másik megjegyzés a polgárság teljesítési képességére vonatkozik. Sokan úgy találják, hogy az adókivetőbizottság a jövővel egyáltalán nem vetett számot, mikor az adózok adóját általában emelte. Bizonynyal egyszerű ráfogás az s nincs ténybeli és logikai alapja, hogy a bizottság a pótadóalap megteremtésére gondolt, mégis bántó érzést kelt sokakban, hogy a város pénzügyi viszonyai nem ejtették aggodalomba azokat, a kiknek kell tudniok, hogy ötven korona adó jövőre" már százat jelent; duplán pedig csak azok a polgárok viselhetik még a közterheket, a kiknél találomra mérik ki az adót. Szerencsére, üyenek még sokan vannak, de még sincsenek annyian, hogy biztosíthatnák a városnak s benne a kereseti viszonyoknak oly arányú fejlődését, a minőt a teherviselési képesség növekedése létfeltételül megkíván. Érdemes tehát alaposan megszívlelni minden olyan felszólalást, mely a városi gazdálkodásban a takarékoskodás elvét szigorúan szem előtt tartja, mert a ki az egyéni gazdálkodásban már igy rendezkedett be, elkeseredéssel dobja filléreit a közterhek papzsákjába, a ki pedig a maga háztartásában könyelmü, annak még a fukar közháztartás költségeire sincs pénze, ezért inkább a takarékosság, mint a bőkezűség elve alkalmazandó a mi városi gazdálkodásunkban is, mert az előbbi rendszer mellett szilárd és megingathatatlan alapokra fog támaszkodhatni. A város fejlődése tekintetében pedig mindig maradandóbb a tárgyi, mint a személyi garancia, bár most kizárólag erre rendezkedtünk be. Lendvay színház. Julius 8. Félévi szünet után ismét megnyíltak Thalia kapui; szinte gyermekes örömmel vártuk az uj színtársulatot, mely ugyan nem a miénk, de 4 héten át mégis nagyon szivünkhöz fog nőni. Jó hir előzte meg a Heves Béla társulatát; a vármegyei lapokban a téli szezon alatt egyebet sem olvastunk dicsérő himnuszoknál; a Szilágysági Újság meg épen ódákat zengedezett. Magunk is ismertünk a társulat tagjai közül néhányat, kikről tudtuk, hogy keményen megállják helyüket s a vidéki színpadok színvonalán messze felülemelkednek. Természetes, hogy egy-két előadásból ítéletet mondani nem lehet; de azt már igenis megállapíthatjuk, hogy a Szabados társulatát messze felülmúlja, hol nagyobbára ambiciózus ugyan, de kezdő fiatalok birkóztak meg a legnehezebb szerepekkel. hallottam, hogy elvágyna onnan, a világ végén levő Kapnikról, mely fölött ,,még a varjú is behunyt szemmel röpül keresztül, hogy ne lássa !“ Felséges látvány kínálkozik a Rótáról, erről a legmodernebbül berendezett telepről, hová az angol társaság állítólag 16 milliót épített be. A 60 nyilas kaliforniai zúzó hatalmas méreteivel, nagyszerű berendezéseivel még a laikust is meghatja. Hát még a szakembert, ki föl tudja értékelni annak használhatóságát. A gépházak már működésben vannak, egy uj keletkező élet csirái fakadnak; s a kéményekből fölszálló füst egy szebb jövendő közeledését hirdeti. A telep mellett válik kétfelé az út : egyik balra fölvezet a Nyetedára s onnan Mármarosba; a jobb oldali kígyózó pompás országút a Rotun- dára, melyen át Szolnok-Dobokába érünk. Kövessük ez utóbbit. A Rotunda 1016 méteres magasságával a helyzet ura, habár a szemben álló Guttin kicsinylőleg tekint is reá. Itt már a fenyves az úr! A vörös- és fekete fenyő, melyeknek tövében szerényen húzódik meg egy- egy csenevén bükk vagy éger. A medve hazája, hova néha egy-egy mármarosi kóbor farkas is ellátogat egy kis őzpecsenyére. A legszebb galléros őzek tanyája, melyek 10- 15-ös csordákban vágtatnak keresztül a vágásokon. A kilátás páratlan. Emitt a Lápos völgye felé hatalmas arányaival emelkedik ki a „Sátor“, melynek lábánál fekszik a kies Sztojkafiirdő. A Rotunda túlsó oldalán, északkeletnek bontakozik ki a homályból a „Cibles“ és „Ünőkő“ havas fejével. A kelő nap megaranyozza a havas csúcsokat s úgy néznek ki, mintha ősz királyok állanának komoly fenségben, koronával fejükön, vállukon sötét zöld palásttal. A Rotunda útja mintaszerű, úgy hívják, hogy „Bánffy Dezső út.“ Mert hát a nagy államféríiu dési főispánsága korában épült. Széles, sima útja olyan, mintha parkettes szalonon robogna át kocsink. Pedig meredek; nagy eséssel ereszkedik le Kohóvölgyig s onnan Erzsébetbányáig. Kohóvölgy (a régi Sztrimbuly) már a Rotunda kanyargó útjairól látszik ; kiemelkedő kohó kéménye füstölög s az utazó azt hiszi, mindjárt oda ér, pedig még jó 1 — 1 ‘/2 óra telik el, mig beérkezünk az újonnan épített s modernül berendezett kohóba. Az idő alkonyaira hajlik ; a kohó telepen mint száz meg száz Szent János bogárka pislog a tüzes salak; a nagy villamos ivlámpák már felgyultak s nappali fényt árasztanak a füstös fekete épületek közt. Innen már csak egy kis hajtás Erzsébetbányáig, mely a széditően magas Varatyik alatt fekszik fenyő erdőktől koszoruzott völgykatlanban. Nagy zúgás üti meg fülünket, midőn bekanyarodunk az első házak közé: a központi zúzó tűnik elénk óriási méreteivel a község kellős közepén. Mellette, szembe, sorban egymás mellett a tisztviselői lakások, hivatalok, állami iskolák, kisdedovók sorakoznak. Egy kisebb platón az „Erzsébet liget“ virágos gruppjaival, fenyő-csemetéivel s szép sétányaival. Esteledik. A bányász zenekar az indulót játsza már az Erzsébet ligetben, a közönség oszlik; minket viszen a vendéglátó főorvos, kinek nagy tudása és országos hire mellett csak magyaros vendégszeretete és két bájos fiatal leányának szépsége nagyobb. Ragyogó fényben kel föl a nap, mikor Rójahida felé vesszük utunkat. Sehol egy tenyérnyi felhő. A Varatyik nem pipázik; az a legbiztosabb jele, hogy szép időnk lesz. Egy kis gyönge szél friss fenyőillatot hoz alá s ez az illat kisér egészen le a szélesedő völgybe, hol már a gyümölcsfák világa van. Rójahida egy virágos kert kellős közepén. A házak mértani pontossággal szimetrikusan vannak elhelyezve. Egy-kettő még lakható állapotban, a többi már roskadozik. Az egykor híres parkokat a gaz és a dudva veri föl, a sétányokat ellepte a fű. A gyárkémények ledültek, a falakon tanyát vert a moha és a líceum. Rójahida egy rövid életű paradicsomkert volt, mindössze talán 40 évig virágzott; akkor az állam-kincstár levette róla kezét s elvesztegette. Ennek a tündérkertnek eladásával nem hibát, de bűnt követtek el annak idején! Ha nem egyébbnek, nyaralóhelynek gyönyörű lett volna. Ott áll szembe vele a „Sátor“ ; szinte ide hallszik a búgása. A fensik alatt, a széles völgyben óriási virágszőnyegek vannak kiterítve. Egyik, a legszebb lila, a másik sárga, harmadik piros. A neoim- presszionisták valóságos kincses bányája. Igen! csak igy lehet megfesteni a virágos mezőt! Ez a színtiszta valóság, a többi csak torzszülött. Valahol lent a láposi völgyben éles fütty szó hallik : egy gőzmalom füttye ! Sajnos még nem vasúti mozdony füttye! De ha a kereskedelmi miniszter is úgy akarja, mint az érdekelt községek, akkor egy év múlva már fekete füstfelhő úszik a Lápos völgye fölött. . . . Vissza kellene már indulni, de nem tudok megválni a gyönyörűséges vidéktől. Mig a kocsi robogva halad, vissza-vissza nézek s mély áhitat fog el. Szeretnék leborulni a természet nagy templomának földjére s fölkiáltani: Úr Isten áld meg ezt a magyar földet ! ... A „Sátor“ ; felől egy óriási sas libegve száll s én láztól kipirultan mutatok reá: A Turul, a Turul! . . . „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár KOLOZSVÁR Mos, vasal és tisztit női és férfi ruhanemüeket a legszebb kivitelben, előnyös árak mellett. MF~ Nagybányai gyűjtődé: Özv. FRIED LIPÓTNÉNÁL Kismalom=utca 4. 20-20 Csomagolás és szállítás díjtalan!
