Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
1909. julius 25. KT agybáiiyal 3 ben, mikor még az öreg nem kelt fel s akkor nem késünk le . . . — Terved szép és szellemes. De kivi- hetlen! — Miért? — Mert egy hunczut grislim sincsen, a kocsi pedig aufsreibenre nem visz haza . . . — Kifizetjük a kocsibért otthon . . . — Otthon sincsen pénzem . . . — Ez baj! No hát akkor menthetetlenül vár reánk a büntetés! Mit gondol, mennyi lesz a büntetésünk?! — A tied 25 forint, az enyém 50 forint, mivel nekem már ez nem az első stiklim! (Hűm, különös egy bácsi lehet az a vén férj, aki pénzbüntetéssel bünteti megugrott asszonykáját s az ártatlanságnak eme nagy bajusszu bűnre csábítóját! - gondolta a divánon fekvő alak. Bizonyosan valami vén uzsorás lesz!) Az alvást tettető alakzat felült s köszönt a két utitársnak. Azután egy lapot vett elő s abban böngészett. Jolán és Ernő miként az eltörött hegedű, nem szóltak. Egyszer csak az Ernő álbajuszának a fele leesett. A lapot olvasó uti- társ ezt észrevette. De úgy tett, mint aki nem látott semmit. — Gyere ki a folyosóra — súgta Jolán Ernőnek, ott még megtárgyalhajuk ezt a dolgot! A földbirtokos kinézésű személy, aki titkos rendőr volt, jól felnézte őket s azután a kezében levő lapot Ernő elé tartván, igy szólott: Uram! En önt s őnagyságát ezen körözés alapján letartóztatom! — De uram . . v — Semmi de. Én Titkosfalvy Bendegúz m. kir. államrendőrségi detektív vagyok. A beszélgetésüket kihallgattam. Mindent tudok. Ön megszöktette ezt a szép asszonyt. Itt van a körözésük ebben a lapban. (Olvasni kezdi). „A nő magas nyúlánk, barna, fátyolos, a jobb szemével feltűnően kacsingat . . . neve: Jolán, az arczán egy szömölcs. A szöktető barna,-közép termetű, álbajuszt és parókát visel. Álneve : B. Ernő ... A nő férje: öreg ember, lakik: D. városban . . .“ Semmi kétség, a személyazonosság bizonyos. A körözött szökevények önök! A törvény nevében foglyaim! Ernő tiltakozott, Jolán jajveszékelt s a detektív diadalmasann mosolygott. — De uram — mondá Ernő — én igazolni tudom magamat . . . — Le a bajuszai! vezénylő a detektív s hirtelen letépte a bajuszát Ernőnek. Hah, uracs- kám, most már ismerlek ... te vagy a tyukom- falvi posta rabló: Pencsuresz Goszpodics . . . ismerem a képes feledet a lapokban közzételt fotográfiáról . . . A vonat megállóit s a nagy kiabálásra, két csendőr lépett be a kupéba, ahol Ernőt, és Jolánt letartóztatták s bekísérték D. városba s egy óra múlva már a rendőrség fogházába voltak becsukva. * * * Még az nap délelőtt egy választékosán öltözött elegáns úr jelentkeztet a d . . . i városi rendőr kapitánynál s kérte, hogy az oda beszállított Ernőt s Jolánt azonnal bocsássák szabadon. — Nem lehet, mert asszony-szöktetésről s rablásról van szó, mondá a kapitány. — Tévedésről van szó ... s ha a két fogoly azonnal szabadlábra nem helyeztetik, az esteli előadás össze megy, mint az aludt tej... és a rendőrség kártérítést fog fizetni. A letartóztatottak színtársulatom tagjai. — Miféle előadás? — Hát a La Traviata opera előadása, mely este fog lezajlani s amelyben a foglyoknak fő szerepük van. Ha egy óra múlva nem lehetnek jelen a próbán, akkor a közönség... A foglyok elővezettettek, akiknek személy azonosságát az elegáns úr, a színigazgató igazolta, mely szerint Jolán a primadonna, Ernő a baritonista. Írlap — Mindent tudok . . . engedély nélkül bementek B., városba. Ezt megtorlóm, A büntetés személyenként félhavi gázsi levonás, szavalta az igazgató.- Ah . . . ön az Jolán nagysám?! Bocsánat . . . tévedés . . . sajnálom . . . igazán - hebegte a kapitány, aki Jolánt sikertelen kuri- zálásai révén ismerte. A detektív nyitott be a szobába.- Kapitány úr kérem nagyszerű fogást csináltanij kézre került a tyukomfalvi postarabló.- Maga egy emeletes barom! A foglyok elmehetnek! HÍREK. Aláírások. Julius 25. (A) Ha jól tudom, Bismark volt az, aki körrendeletét adott ki, vagy valami felhívás félét a nagy Németbirodalom állami tisztviselőihez, hogy becses nevüket olvashatóan írják és kanya- ritsák alá a hivatalos aktákon. Bizonyosan meg- botránkozott a vasember az olvashatlan aláírásokon és boszankodott is méltán. A dolog lényege az, hogy ezek az aláírások egyéniek és sietve készültek. Mindakettő nagyban hozzájárul az olvashatatlansághoz, sőt ezek az idéző okok. Az egyéniség a névaláírásra is rányomja bélyegét; sőt mindenki igyekszik uj fajta s a többitől eltérő aláhúzásokat, kacskaringókat alkotni, amik mind az olvashatóság rovására vannak; egy két betű a név végén rendesen a „czifraságokba“ vész el, gyakran a kezdőbetű is. Ez a jellemző autograf mesterkélten készül, mert gazdája nem rögtön találja meg azt a formát, melyben az ő reá nézve éppen jellemző. A gyakorlat aztán megadja a jobb, szebb formát is, a csiszoltságot, főképpen pedig az egyszerűséget, amely könnyűvé teszi a sokszori aláírást. Nemrégibben találták meg báró Eötvös József egyik ismeretlen naplóját, illetve jegyzeteit s a végén két oldajnévaláírásaival, próbálgatásokkal van tele. És hányán vagyunk igy, különösen a fiatal korban, mikor még az ember keresi azt a lehetőleg szép formát, amely egész élete végéig, mint sajátos, egyéni és jellemző aláírása őt szolgálja és jelképezze. Mert az aláírás maga az ember. - Váltókon még több, mert ott házát és földjét is jelenti. Természetes, hogy az egyéniség, egyéni sajátosság különleges és megfelelő formákat keres. Ha igy vészük, pedig már maga az irás is jellemző, úgy, hogy aláhúzások sem kellenének. Tessék azonban próbát tenni: valakivel leratni pár sort s aztán aláíratni a nevét. Az aláírás — legtöbb embernél — másféle lesz, mint rendes betűi és megszokott dolog —gyorsabban is írja. Itt kapcsolódik össze a sajátos forma a sietséggel. Az aláírás tehát inkább egy jelhez (signum), képhez, rajzhoz áll közelébb, mint az Íráshoz, pedig le nem tagadhatóan irás. Kézjegy, olvashatatlan formában, aszerint, hogy a gazdaember irja-e le, kinek nem igen szükséges az irás, vagy a bankigazgató, kinek naponta nem tudni, [ hány százszor kellene a nevét leírni, mit ő pár vonásban összevont autograffal jelez. — Vagy ki látott már törvényszéki, járásbirósági, árvaszéki, vagy nem tudom én mi mindenféle hivatalos végzést, amin az aláírást el lehetne olvasni. Meg sem ütközünk ha hivatalos másolatokon olvassuk, hogy „olvashatatlan aláírás“ és tovább. Mentse őket az, hogy rengeteget kell nekik aláírni s különben is hivatalos iratokon nem az a fő, hogy ki Írja alá, hanem az, hogy milyen minőségben ir alá, a járásbíróság, a jegyzőség stb. De magán embereknél! Ott már igazán nincsen mentő körülmény az olvashatatlan aláírások ellen és náluuk is lehetne valami Bismark féle rendeletet kiadni a hivatalos és nem hivatalos aláírásokra. Az olvashatóság fontos dolog és mert igazoló jelképező jegy, kétséget kizá- j róan világosnak és megérthetőnek kell lenni. A sietségnek meg kell hódolni az előtt s az egyéni sajátosságnak a kereten belül kell formát találni. Mert igaz ugyan, hogy egy modoros autograf nehezen hamisítható, de ha nem olvasható, akkor sok dolgot, sok mérget okoz annak, akinek el kell olvasni. Becsüljük meg embertársainkat azzal, hogy ne csináljunk nekik felesleges munkát, nevünket pedig azzal, hogy tisztán és olvashatóan leírva hagyjuk a „hálás“ utókorra, a papírkosárra. Személyi hirek. Dr. Morvay Győző budapesti főgimnasiumi igazgató családjával nyaralásra városunkba érkezett. — Nyirö Gábor fiumei tengerészeti főfelügyelő családjával nyaralásra városunkba érkezett. Takács Ferencz. Az ifjúság... hiábavalóság. Emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjáságodnak idejében. A prédikátor könyvéből vett ezen idézet vezeti be az élete deli ifjúságában, 28 éves korában elhunyt ref. segédlelkész gyászjelentését, mely összegyűrődik az olvasó kezében a feneketlen fájdalomtól, midőn a könnybe- lábbadt szem belétekint. Meg kellett halnia, mert ez volt számára a sors könyvébe vésve; koporsójánál ott zokog egy tisztes, ősz matróna, kit az isteni gondviselés immár másodszor alázott meg a porig! Özv. Takács Józsefné városunk patrícius családjainak egyik köztiszteletben álló tagja másik fiát is akkor vesztette el, midőn az a szorgalommal kiküzdött életpályáján a küzdelmet felvette s im most beczézett, kedves Feri fia is elköltözött az élők sorából. De vigasztalódjék! Harmadik, már egyetlen fia és leánya életerős karján végigjárhatja földi Golgotája hátralevő utait; kedves unokái elegyengetik lába elől a sürjen szórt töviseket s szive vérzését ajkukkal állítják el szerető rokonai, élete alkonyát megaranyozza a köztisztelet és részvét, mely oly impozáns módon nyilatkozott meg a temetés alkalmával is. A megboldogult kora tavaszszal jött haza városunkba súlyos betegen a nagyváradi ref. parochiáról, hol nagyrabecsült és kedvelt segédlelkész volt: környezete és sokan tudták, hogy örökké itthon kell maradnia ott a csendes temetőben, hol most már az idők végéig elmerenghet az egyszerű, kis falusi őrállomáson, hova lelkésznek hívták s hol szerény modorával, puritán egyszerűségével, kellemes szónoki készségével őrködött volna a hit és erkölcs uralmán... Elvégeztetett! — A család gyászjelentése a következő: Alulírottak a kiterjedt rokonság nevében is fájdalmas szívvel, de Isten változhatatlen végzésén megnyugvó lélekkel tudatjuk, hogy a jó gyermek, szerető testvér és rokon: Tiszteletes Takács Ferencz ref. s.-lelkész hosszas szenvedés után julius hó 21-én délelőtt 10 órakor az Urban csendesen megnyugodott. Drága halottunk hült tetemét folyó hó 22-én délután 6 órakor temetjük a Kossuth-utcza 19. számú gyászos házból. Nagybánya, 1909. ..julius 21. Béke poraira, áldás emlékezetén! Özv. Takács Józsefné, édesanyja. Takács Sándor és neje: Enyedi Eszter, Takács Etel és férje: Glavitzky Károly, testvérei és ezek gyermekei. — Csütörtök délután 6 órakor temették sógora: Glavitzky Károly házából. Itt született, innen vágyott utolsó útjára, hova impozáns résztvevő közönség zokogó fájdalommal kisérte el. Hangverseny. Németh Gyula, a m. kir. Opera ösztöndíjas énekese augusztus 1-én este 8 órakor a Kaszinó nagytermében hangversenyt tart. Személjegy 2 K. Számozott jegyek most válthatók Kovács Gyula könyvkereskedésében. Választások a városnál. A megürült városi alorvosi és irrioki állásokat a város kép- visríő-testülete az augusztus 7-ki közgyűlésen fogja betölteni Az erre vonatkozólag kibocsátott alispáni pályázati kirdetményt lapunk más helyén közöljük. Kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Yegytisztitó Gyár: Csomagolás díjtalan. rcnmarinlóe H í í f 919 TI mos’ tisztít feh®rnemi'ek:et és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan, UöUIIldsUldö Uijldldil. előnyös árak ellenében. Tíz koronát meghaladó megbízások------ ■ -------- ~ — bérmentve küldetnek vissza. ~......................... — PT Czim: „KRISTÁLY“ Gözmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar, 20-2«
