Nagybánya, 1917 (15. évfolyam, 27-51. szám)
1917-12-13 / 50. szám
XV. évfolyam. 1917. deozember hó 13. 50-ik szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjeleni!; minden héten csütörtökön reggel 6—8 oldalon. Felelős szerkesztő: GLY MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi-ut 15. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. ==» Hirdetések feluétetnk Korács Gyula könyvkereskedő üzletében is. * *== Firkád ás. Deczcmber 12. A ma érkezett hivatalos távirat adja hírül, hogy az orosz-román fronton a fegyver- szünetet megkötötték. E híradást csakhamar fogja követni a másik, hogy a fegyverszünetet megkötötték az északi orosz fronton is. Hosszú, kietlen, dermesztő éjszaka után immár derengeni, pirkadni kezd! .... A régi világban, mikor az önbíráskodásra és rabulisztikára jobb idők jártak, divatozott az a példabeszéd, hogy: ha nem győzöd érvvel, pótold az öklöddel. A háborúnak ez a példabeszéd az egyetlen jogforrása. Az érvekkel való meggyőzés éppen úgy, mint a meggyőzetés is mindig az akarattól függ. Az indokok megdönthetetlenségét, a bizonyítékok erejét másként terjesztjük elő, ha valóban megakarunk győzni valakit, vagy csak ha a forma kedvéért, esetleg csak a magunk igazolására végezzük azt. Hasonlóképpen sorolhatják nekünk az érvek légióit, előterjeszthetik a bizonyítékok akármilyen hosszú sorát, nem lesz annak semmi sikere, ha előre eltökélt szándékkal a meggyőz- hetetlenség álláspontjára helyezkedtünk. A háborús diplomáciának ezen az akaráson, vagy nem akaráson alapszik az egész tudománya és működése. Mi is lehetne más, hogy is lehetne másként, mikor a szemben álló felek háta mögött nem egy semleges harmadik, nem egy pártatlan bíró van hivatva a vitát eldönteni, hanem az ököl, a nyers erőszak, a fegyver. Valaki előhozakodhatna itt egy tiltakozással, egy nehéz kővel fejbe üthetné ezt az egész megállapítást, mondván: hát a felelősség ? A negyedik esztendős háború után ez a felelősség nagyon dubiozus portéka lett, megmosolyogni, lesajnálni való limlom. Milyen magasan áll e felett békében egy váltóőrnek, háborúban egy poszton álló bakának a felelőssége? — Virító példákat láttunk már erre és lesz még szerencsénk láthatni ezután is. A szemben álló felek háta mögött fenyegetően emelkedő öklök azonban néha tartalmat szereznek ennek a kétes értékű fogalomnak, amint az 'történt nem régiben egyik hadviselő államban, a hatalmas Oroszországban. A háború folyama alatt a vég eshető- gét számítolva, ezer és ezer féle eshetőségekkel foglalkoztunk, a nagyon sok közt azonban nem jutott eszünkbe, vagy talán nem is mertünk volna gondolni arra az egyre, ami ime bekövetkezni látszik ma, éppen a legerősebb fél, a hatalmas orosz birodalom részéről. — A példabeszéd elvesztette tekintélyét, megszűnt igazság lenni, kitűnt, hogy mint tanácsnok nem az életbölcseség, hanem az ököljog uralmának fekete felfogása volt a szülőanyja. Mielőtt azonban végleg kiállítanák az igazságok becsületes sorából, úgy tesznek vele, mint mostanában az emberek a rongyos ruhával, kifordítva próbálják használni addig, amig egy tisztességes uj akad helyette. Ha nem győzöl az öklöddel, próbáld meg érvekkel. Ez a művelet folyik most Oroszlen- gyelország egyik városában. A huszadik század embere ráakadt azon a vidéken az isteni igazság által megvilágított helyes ösvényre, melyen haladva könnyebben, gyorsabban és jóval nehezebb áldozattal érhet el a kívánt célhoz. A józan ész, a bölcs mérlegelés a kultur- j emberhez feltétlenül jobban illő fegyver kell i legyen, mint a kizárólag az oktalan állat számára I fentartott nyers erőszak. — A teremtés j koronájának ezt a nemes fegyverét vették elő most az orosz nemzet fiai, akik megsemmisítve az örökös sötétséget okozó cári uralmat, a keletkező világosságnál jobban és hamarabb meglátták az igazságot és sietve igyekeznek azt elérni. Talán vannak, lehet, hogy sokan vannak még közöttük, akik nem tudják állani ezt a világosságot és mint a vakand futkározva igyekeznek elbújni s tehetségükhöz képest igyekezni fognak ismét visszaállítani a sötétség uralmát, de ez már hiába való törekvés, örökké meddő marad, mert az igazság meglátása emberfeletti erővel fogja űzni annak követésére az embereket. Keletről kapjuk a napnak éltető világát és most keleten virrad az igazság világossága is. ügy teszünk mi is most, mint az igazhitű muzulmán, aki keletnek fordul mindig, ha imádkozni akar. A mi számunkra ezeken a napokon a világnak csak ez az egy tája van, gondolataink iránytűje ide mutat, ezt a tájat jelöli ki forrásnak, melyből a mi boldogságunk árja kell kiinduljon. A „Nagybánya“ tárczája. Könyvtári divatok. Aki egy-egy nagyobb nyilvános könyvtárnak az életét figyelemmel kiséri, évek során át érdekes tapasztalatokat gyűjthet a könyvtárhasználó közönség hangulatai felől. Hogy kinek milyen könyv tetszik, hogy melyik szakmát szeretik legjobban s egy-egy szakmának a kultiválása sokáig tart-e, vagy csak hirtelen való föllobba- nás-e az, amely azután hirtelen elalszik s csak a hamuja marad meg, mint a pásztortüzé a mezőn. Mert vannak hangulatok, az bizonyos. Néha a divatos áramlatok nyomán, néha más okból. Kitanulmányozni pontosan az egészet, ahhoz egy emberöltő kellene s helyes következtetésekre talán akkor sem lehetne jutni. De azért valamit tapasztalni mégis csak lehetne. Tizenkét éve vagyok a Somogyi-könyvtárnál, azóta nézem, hogy miféle munkák azok, amiket leginkább keres a közönség. Nem az egész közönség, mert hiszen, minden szakmának meg van a maga használója, tíanem hogy mégis : mi az uralkodó planéta ? A historikus történelmi munkákat keres, a nyelvtanár nyelvészetit, a pap vallástudományit, ez mindig'igy van, azon igazság szerint, hogy a szénégetőnek a tőkén a szeme. De van a közönségnek egy nagy része, olyan, amely nem a maga inesterségebeli könyveket keresi, hanem mert kedveli a könyveket, bejár a könyvtárba, ma ezt olvassa, holnap azt, itt érdekes az, hogy időnkint milyen különböző formában mutatkozik meg: mi kell a közönségnek ? Annak a közönségnek, amely kedvtelésből olvas. Valamely nagyobb, országos könyvtárban ez talán elmosódik, valamint egy kisebb könyvtárban meg nem látszana meg. A mi könyvtárunk afféle jó közepes: hetvenhatezer kötetből évi tizenégy- ezer olvasó tizenhatezer művet használ. Itt még áttekinthető a dolog s az olvasók által kiállított kérő-lapok alapján, akár statisztikát lehetne csinálni arról, hogy most Voltaire-ciklus volt, most meg Heine-ciklus, azután Petőfi-ciklus majd meg egy magyar remekíró-sorozat. Jókai-ciklusnincs.ameny- nyiben az állandó, de már Vas Gerebennek, Jósikának, Pálfi Albertnek divatjai vannak, amelyek föltámadnak, azután elmúlnak, hogy egy év vagy öt hónap múlva ismét életre keljenek. Másszor az utazási könyveknek van kelete, olykor még lexikon-divatot is lehet tapasztalni. Genealógia könyvekben családtörténeti dolgok után megfelelő aranyszámban mindig érdeklődnek könyvtárhasználók, de néha a nemességi könyvek használatának is formális divatja van. Máskor ismét a filozófusok uralkodnak. Fiatal hölgyek is szorgalmasan buvárólják, hogy mi a véleménye Schopenhauernek a halálról. Úgy valami nyolc év előtt nagy és erős olvasóközönsége volt a szociálizmus Írásainak. Ez éveken át tartott s lassan, de érthetően át ment az antialkoholista irodalomra, leginkább Forel műveire, onnan haladt át a nemi kérdésre, a feminizmusra és a gyermekre. S ugyanazon idő óta, amióta a társadalomtudományi kérdéseknek a sorozatai az olvasók érdeklődésében igy változnak, ugyanazon idő óta állandósult a képzőművészeti munkák iránt való érdeklődés. Ennek már nincs is divatja, ez állandó jellegű, akárcsak Jókai. Jön aztán hirtelen fordulat a régi szépirodalom berkei felé. Azt lehetne hinni, hogy — a Bodnár-féle hullámvonalak elmélete szerint — ismét Voltaire-ciklus keletkezik. Azonban nem egészen Voltaire kell, de nem az egész Voltaire, hanem csak Zaire, vagy a Végzet. De akkor Zaire kel! eredetiben, németben és magyarban és kevés volt ami van, mivelhogy egy-egy kiadásból csak egy-egy példányt szokott a könyvtár tartani. / * Este hét óráig van nyitva a könyvtár, akkor apostolok oszlása következik. A közönség egy része ugyan nem bánná, ha tovább is maradhatna, de hát nekünk untig elég ebből ennyi is, mert holnap is nap lesz és reggel is helyt kell állani. i Kimegyek az olvasóterembe, hogy megvárjam Móra Ferenc könyvtárnokot, amig a kabátot magára huzza és kalapot a fejére teszi, mert együtt szoktunk távozni. A szolgák rakják vissza a helyükre a könyveket, miket az olvasók az asztalokon hagytak. Egyes kötetek az asztalokon maradnak. Nézem/ hogy miért ? A könyveknek nemcsak belső tartalmuk, hanem külső testállásuk is van. Ezen otthagyott könyveken azonnal meglátszik, hogy ezek nem a könyvtár tulajdonai. Miután rendellenes, sőt sza-
