Nagybánya, 1916 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1916-09-28 / 39. szám
LJ 1916. szeptember 28. lócédulák is, amelyek városi címmel és pecséttel lennének ellátandók, a város által beszerzendők és elszámolás kötelezettsége mellett a szálloda és kávéháztulajdonosoknak kiadandók. Ezen adónak előnye legfőképpen abban rejlenék, hogy mig a bejelentő-lapoknál az adó egyálalán terhelné a benszülött városi lakosságot, a számolócédulánál csak nagyon kevéssé. Az idegenekkel szemben az adónak is meg lenne az erkölcsi jogosultsága, mivel az alatt az idő alatt, mig az idegen a város területén tartózkodik, úgy ő, mint minden tulajdona a város védelme és oltalma alatt áll. Hogy ez az adó, különösen nagyobb forgalmú városokra nézve milyen eredményt jelentene, a számolóczédulák pedig a legkisebb városoknak is, mondanunk is felesleges. Cslby Andor dr. H ÍREK. Szeptember 27. Pspp Oáfeoí* festőművész mene« felilése as öléinek sortüzében. A Maros vadregényes vidékii felső folyásánál fekszik Gyergyócsomafalva, Ágoston Ágoston székely milliomos óriási kiterjedésű földbirtoka, ahonnan csak élete veszélyeztetésével tudott Papp Gábor, a nagybányai közönség régi kedves festőművésze elmenekülni. Papp Gábor most a menekülés izgalmait és fáradalmait Nagyváradon piheni ki, ahol a Nagybánya tudósítója előtt elmondta menekülésének történetét.- A fejünk fölött fütyültek el az oláhok golyói, mondta Papp Gábor nekünk — s bizony, csak derék csendőreink hősiességének köszönhetjük, hogy sikerült Gyergyó- csoma falvár ól, két nappal a román háború kitörése után megmenekülnünk. Szovátán fürdőztem épen. Egy székely milliomos, Ágoston Ágoston meghívott hatalmas birtokára, Gyergyócsomafalvára, hogy lerajzoljam az édesanyját. Kedden történt, vacsora után, alig szunnyadunk, odaüzen a jegyző: Nyakunkon a románok, rögtön meneküljünk! Megtudtuk ekkor, hogy Románia már 48 óra óta hadiállapotban van velünk. Kocsikon akartunk menni, én és Ágoston 18 tagú családja. Újra üzent a jegyző: Derék csendőreink még másfél óráig föl bírják tartani a túlerőt. Pakoltunk, amit lehetett, 5 mázsa szalonnát, az ékszereket, értékpapírokat, arany- és ezüsttárgyakat. A kocsikba befogtuk a legszebb lovakat — indultunk. Minden egyéb ott maradt. Az öreg székely béresek is ott maradtak, »az harcot küzdtem ellenfelemmel, az ujonan beérkezett erősítés rohama letörte az ellenállást, benyomta az orosz csapatot a város mélyébe. Káprázó szemmel néztem végig az utcán — rettenetes! Félig eltakarva a sűrűn húzódó füsttől, látszottak a roncsolt, zúzott házak, az utca felszántva a lövegektől, a középen egy szétrombolt tüskés drótakadály, a szélén, ahol még áll a drót, két-három holttest lóg rajta - egy felfordult gépfegyver - holttestek itt is, ott is — ahol az összecsapás történt, ahol a mi rohamunk rettetes erővel összeütközött a szemberohanó oroszokkal, borzalmas hekatomba, tépett, marcangolt alakok, egymáson-keresztül, eltorzult vadállatias arczok, görcsösen a levegőbe markoló kezek, elgörbült szuronyok, még benne az áldozat testében, fegyverek halmaza, — tisztán látszott az a rettenetes taszító erő, amelylyel a két roham öszszeütkö- zött . . . Mellettem feküdt ellenfelem, borzalmas, brutális arc, a fele egészen fekete a vértől, ami a szeméből ömlött, - irtózatos, - az a vér az ujjaim nyomán fakad ! Oldalán a ruha vastag, fekete vértől itatott, ott ment bele a golyóm, a vér lassan, súlyos cseppekben foly még, mint hosszúkás rubinkövek, a poros föld mohón itta be. A láz kezdett kirázni, össze voltam törve, kezem, arcom vérzett a rettenetes marcango- lástól. Öntudatlanul vászorogtam előre, a Rynek felé, ahonnan még a sürü puskatüz és gépfegyverropogás hangzott. Ott dühöngött leghevesebben az égés, vastag, fekete füstfelhők rohantak gyűrűzve az ég felé, pernye és zsarátnok zápo- tozott a levegőben . . . NAGYBÁNYA olájok elül ők bizony nem retirálnak.« Ha bántani próbálják őket, védik az életüket - mondták. Koromsötétben vágtattak a lovak. Elől, hátul, oldalt, mintha csata dúlt volna. Csendőreink úgy védekeztek, mint az oroszlánok. — Beértünk Szovátára. A fürdőigazgató azt mondta, még van idő. Holtfáradtan dőltünk le. Éjfél előtt táviratot kézbesítenek Ágoston Ágostonnak. Sógora, a marosvásárhelyi főispán üzeni, hogy azonnal siessenek Marosvásárhelyre. Rögtön befogattak, én azonban ott maradtam. Fölébredek, halotti csönd. Nézem az órám, 10 óra múlt. Kiderül, hogy mindenki elment, az utolsó vonat másnap hajnal helyett félórával előbb, ma este már elment. Mindent a világon a vonatra raktak, tyúkóltól a köpőcsészéig. Semmi se maradt Szovátán, csak az én csekélységem s a íürdőigazgató és szolgája. Rátámadtam, miért felejtettek itt, majd oláhkaróba akarok jutni, nem gondolja. Azt mondja, inkább azt nézzem, hogy menekülhetek, mert ropognak az oláh puskák. Egyáltalán nem védjük ezt a terepet, tehát bármely pillanatban beszagulhat az oláh patrul ... A czókmókot gyorsan összeszedtem és egy karóra helyeztük s betyársötétben indultunk útnak én és elől a szolga, ő fogta a karó egyik végét, én a másikat és igy bukdácsoltunk erdőrengetegben másnap délelőtt fél kilenczig, 40 kilométert teltünk meg. Aztán beértünk Marosvásárhelyre. Az állomás tele volt csomagokkal. Kiderült, hogy a lakosság egy része ijedtében, ok nélkül elmenekült, a csomagokat azonban nem expediálták, nem jutott már eri’e vonat. Egyik állomásról a másikig mi is fél nap alatt jutottunk, volt 48-50 órás állás a melléksinen és velünk szemben minden öt percben rohant a katonavonat, csak úgy ontotta a katonákat . . . — Most Nagyváradon pihenek pár napig, azután utazom haza Szegedre. Személyi hírek. Kiss Jenő kereskedelemügyi miniszteri titkár hivatalos ügyben városunkban időzik. — Erdődy István huszárhadnagy pár napot városunkban töltött. Főorvosi kinevezés. Őfelsége a király dr. Selegián János segédorvost, ki a szatmári barak-kórházban teljesít szolgálatot főorvossá nevezte ki. Segédorvosi kinevezések. Őfelsége a király Szentmiklóssy Ödönt és dr. Szokol Edgárt katonai segédorvosokká nevezte ki. Házasság. Kállay Szabolcs, a fehérgyarmati járás t. b. főszolgabírója, özv. Kállay Istvánná szül. Rózsa Hermin fia a napokban tartotta esküvőjét Dobsa Ilonával, özv. Dobsa Mi- hályné szül. Gradlcovszky Mária leányával Sze- pestótfalván. Az utcán gépfegyverosztály rohant végig, vágtató lovasok, majd futólépésben újabb szászad gyalogság, -- hátunk mögött még bömböltek az ágyuk, a gránátok pokoli, őrjítő zúgással repültek át a házak fölött, - egyszerre rettenetes detonáció, a Veresyca hidja a repült a légbe. Szembe véres sebesültek vánszorogtak nyögve, — sanité, sanité, doktor ! egy baka egy óriási kozákot lökdösött puskatussal visz- szafelé, a vadember villogó szemekkel, morogva, mint egy elfogott állat, ment előtte . . . Én csatlakoztam egy vadászszázadhoz, rövidesen megtaláltam az én századomat, amint épen aVeresycán készült átkelni, iiszó holttestek, üszkös gerendák között, - balra a grodeki tóba üvöltő shrapnelek csaptak le gőzölgő erőszakos vizoszsopot zúdítva fel - a város túlsó végén húzódott vissza az ellenség, recsegő gép- fegyvertüz közepette ! . . . Gi’odek a mienk ! Ilyen hát az közelharc! Nem az a roham, mikor az ellenség megbénítva az előretörő tömeg fizikai erejének szuggesztiv hatásától nem is próbál ellen állást kifejteni, hanem fölemeli kezeit vagy menekül! Hanem mikor szintén hasonló elszántsággal, a biztos pusztulás véres dühével szembetámad, mikor két lavina egymásba omlik, mikor az ősember minden vér- szomja, brutalitása, állati ereje kitör és érvényesülhet, — hát ez borzalmas, én nem tudom elképzelni, hogy maradhat ott egyetlen ember is életben! S így történt ez az Urnák 1915. esztendejében, a keresztény kultúra szent jegyében. Eddig volt Nincs hozzátenni valóm. Ifj. Radó Antal. n 3 Elismerő oklevelek. A hivatalos lap tegnapi száma közli, hogy a pénzügyminiszter az 1914. évben kibocsátott magyar állami hadikölcsönök sikerének előmozdítása körül szerzett érdemeik elismeréséül őfelsége legfelsőbb elhatározásával nyert felhatalmazása alapján dr. Boromisza Tibor szatmári püspök és Csaba Adorján szat- már vármegye és Szatmárnémeti szab. kir. város főispánja részére elismerő okleveleket állított ki. Adakozzunk a nagybányai rokkant katonák alapjára! Gyűjtésünk immár ez ideig is szép összeget eredményezett e czélra, de egy pillanatig se feledjük, hogy még távol állunk attól, hogy a kitűzött czélt annak idején teljes mértékben szolgálhassuk. Adományokat az alapra készséggel elfogadunk s mint eddig is, nyi Iván osan nyugtázunk. Özv. Ladányi Bay Józsefné. SY^7_________________ _______ erte a köztiszteletben álló kiterjedt Bay-családot. Özv. Ludányi Bay Józsefné szül. Rieger Anna f. hó 23-án, életének 59 évében rövid szenvedés után elhunyt. A boldogultat a Hid-utczai gyászházból f. hó 25-én helyezték örök nyugalomra nagy részvét mellett. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Nagyiday Ferenczné Bay Mária leánya, az összes rokonság nevében fájdalomlommal tudatja, hogy az ő páratlan jó anyja özv. Ludányi Bay Józsefné Rieger Anna életének 59-ik évében folyó hó 23-án visszaadta lelkét teremtőjének. A boldogultnak földi maradványai folyó hó 25-én d. u. 4 órakor fognak a ref. egyház szertartása szerint a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Nagybánya, 1916. szeptember hó 23-án. Áldott legyen emlékezete! Az Est tudósitói a nagy események színhelyein. Megállapítása óta azt az elvet követte Az Est, hogy a közérdekű eseményekről csak saját megbízható tudósitói gárdájának jelentéseit közölte s ha valahol nagyobb esemény adódott, kitűnő munkatársait nyomban a helyszínére küldötte. A legújabb eseményeknél is ott vanak munkatársai. Adorján Andor a hadüzenet utolsó pillanatáig Bukarestben teljesítette hivatását, úgy hogy már csak menekülővonaton érkezett haza ; itt megírta nagy feltűnést keltő czikkeit a román hadüzenet előzményeiről s nyomban Szófiába utazott. Onnan küldi tudósításait bolgár szövetségeseink hareztéri és diplomácziai eseményeiről. A lap más munkatársai is utón vannak. Fényes László Erdélyt járja, hogy kitűnő tollával megírja hontalanná vált testvéreink megrázó sorsát, Kéri Pál a hadaink nyomában szintén a román hareztéren tartózkodik, Faragó Miklós pedig a délvidéke megyéket járja, hogy az ottani eseményekről tudósítsa Az Estet. A román háborúról tehát csakúgy mint eddig, minden világeseményről Az Est az egész európai sajtót megelőző híreket fog közölni. Elhunyt ügyvéd. Losonczy Attila szinérvár- aljai ügyvéd folyó hó 11-én 82 éves korában Szinérváralján himlőben elhunyt. A mármarosi vasút kiépítése. Városunkat közgazdaságilag igen közelről érintő s eredményeiben messze kiható kérdés került most napirendre. A szatmár-nagy- bányai vasút részvénytársaság ugyanis előmunkálati engedélyt kért a nagybánya- mármarosszigeti vasút kiépítésére. A részvénytársaság a vasút irányára nézve két alternatívát készített. A vasút vagy Kőbánya, Krácsfalu felé vezetne az izvora völgyén át a sugatagi sóbányák vasútvonaláig vagy pedig Kapnikbánya felé. A tegnap tartott értekezlet, melyen a kereskedelmi minisztérium képviseletében Kiss Jenő titkár, a szatmár-nagybányai vasút képviseletében pedig dr. Tibor Dezső titkár s a nagybányai üzleti világ igen sok tagja jelent meg, Kiss Jenő titkár beható ismertetése után amellett foglalt állást, hogy már az eddig kiaknázatlan erdők termékeinek értékesítése szempontjából is sokkal helyesebb volna, ha az uj vasutat nem Kapnikbánya, hanem
