Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-07 / 32. szám
4 1913. augusztus 7. mei pedig f hó 5-én délután 4 órakor az an- gyalosi családi sírboltba fognak örök nyugalomra tétetni. Nagykároly, 1913. évi augusztus hó 3-án. Örök béke lengjen löldi angyalunk porai felett! Szenzáozió. Mi a szenzáczió most Nagybányán? Az, hogy Radó Andor czipőkereskedésében egy koronáért bármely szinehagvott sárga czipőből szép kinézésű, újra festett czipőt csinálnak. Ennye, ennye Révai bácsi! Most igazán oly nagy zavarban vagyok, mint az a kezdő színész, akit nagy drukkjában az ügyelő kidob a színpadra s egyszerre ott találja magát az ezer- szemű szörnyeteggel, a mélyen t. közönséggel szemben, mely titokzatosan gúnyos mosolylyal lesi, hogy is fog belesülni a mondókájába ? Hát kellett ez nekem? Egy vidám, gondtalan asz- szonykának, aki csak udvarias bókokat hallgatott egész életében, hogy most mázsás gorombaságokat vagdaljanak a fejemhez? S pláne Révai bácsi, a lírikus poeta, aki oly csurorn- mézesen tud ömlengeni verseiben, kivált ha asszonyokról van azokban szó, hogy verseivel még most is, hatvan éves korában, fölveszi a versenyt akármelyik húsz éves, nagyon, de nagyon szerelmes és falusi magányában rigmusokat faragó kántor-tanítóval. Egyszerűen azt irta az én kis igénytelen czikkemről, melyet a baraczk-afférról »barátnőim unszolására« Írtam meg, hogy hülyeség. (Ha Révai bácsi »barátai unszolására« köteteket adott ki, én miért ne írhatnék meg »barátnőim unszolására« egy kis czikket ?) Hiszen pirulva ismerem be, hogy nem vagyok oly nagy humorista s a humor terén nem is értem el, de nem is fogok elérni oly nagy sikereket, mint a lírikus Révai bácsi, de talán azért azt még sem érdemeltem meg, hogy nő létemre a homlokomra olyan sületlen bélyeget süssön Vagy nem olvasta ki igénytelen czikkemnek soraiból, hogy nő vagyok? »Egy fiatal asszonyka, ki a cseresznye- s a meggybefőzést az átkozott tennisz miatt elmulasztotta s a kajszinbaraczkba vetette minden reményét, mit tehetett egyebet, minthogy nem bocsátott meg egyszer sem.« Hát ezek a sorok nem árulták el kellőleg Révai bácsi előtt női mivoltomat? Ha pedig elárulták, illik-e igy egy asszonykával gorombáskodni, mikor az a czikk legalább a közönség véleménye szerint nem is volt olyan nagyon rósz (pedig az uram nem segített a megírásában) különben aligha támadt volna olyan jó izü nevetés a nyomában! Vagy ezt a jóizü nevettető hatást irigyli Révai bácsi az én czikkecskémtől ? Ne legyen oly irigy, hiszen — ha őszintén be kell vallani — nevetünk mi a Révai bácsi czik- kein is eleget! Vagy talán azt rójja fel nekem Révai bácsi oly szörnyű bünül, hogy egyszer életemben elég bátor voltam a magam iczinyke- piczinyke dolgáról is beszélni a nagy nyilvánosság előtt ? Hát Révai bácsi nem ir eleget unos- untalan a maga apró s legapróbb dolgairól ? Ennye, ennye Révai bácsi, aki oly leküzdhetetlen hévvel szereti a nyilvánosságot, a magáról való beszéltetést a maga legapróbb egyéni dolgaiban is, hogy róhatja azt fel egy kiváncsi asszonykának, aki egyszer életében az irói sikereket vágyott megismerni ? Bűnös Évaként megismertem, de nem kérek többet belőle! Visszavonulok az én nagy süvegü, virágos kis házamba, (mert nekem is van ilyen) ott legalább ha gorombáskodik valaki velem, nem kell ba- raczk-czikkeket Írnom, hanem mindjárt ki is utalványozom a baraczkot — a fejére! Tisztelettel x. r. Az egyetemi ifjak bálja. Vettük a következő meghívót: A nagybányai és Nagybányán tartózkodó egyetemi és főiskolai hallgatók 1913. évi augusztus hó 16-án az István király szálló színháztermében, a kolozsvári »Mensa Academica« javára zártkörű tánczestéiyt rendeznek, melyre kívül czimzett urat és becses családját tisztelettel meghívja a rendezőség. Kezdete este ‘/a 9 órakor. Középpáholy 12 K, oldalpáholy 10 K, kispáholy 8 K, személyjegy 2 K, családjegy 5 K, {diákjegy 1 K. Felülfizetéseket a jótékony czélra való tekintettel köszönettel fogadunk. Jegyek előre válthatók Kovács Gyula, Hoffmann Árpád és Plalthy Géza üzleteiben. Meghívó kívánatra előmutatandó. Védnökök: Dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár, a jogi kar dékánja, Neubauer Ferencz min. tanácsos, L. Bay Lajos országgy. képviselő, Stoll Béla ügyvéd, dr. Makray Mihály polgármester. Rendezők : Almer Károly, dr. Berényi Béla, Herényi Ernő, Bernhardt István dr Bertalan István, Bommerszbach Sándor, Burdács János, Dergáts Sándor, dr. Dumbravicsán János, Dumbravicsán Sándor, Fábián Lajos, Feuerstein Mór, Fuchs Izsák, Hanay József, Haranth Dezső, Hochman Sándox-, Kaisz István, Kaszanitzky Géza, Iveresz- tesy Ernő, Kóczy László, Kupás Gyu!a, Lebovics Lajos, Nyirő ö István. Papp Viktor, Pásztor József, Pogány István, Richter György, Rozner István, Rózsa Gyula, Syntenisz Gyula, Stanescu Livius, Szabó Zoltán, Szaitz Jenő, Szőnyi Sándor, Takáts Lajos, Thierry Tibor, Thurzó György, Török Antal, dr. Török Sándor, Tburmann Olivér, Wetter Ambrus. Már csak hárman. Ezelőtt ölven esztendővel tizennégyen végezték a nagybányai gimnázium negyedik osztályát. A tizennégy iskolatárs közül már csak hárman vannak életben s a véletlen úgy intézte, hogy jelenleg mind a hárman Nagybányán időznek. A három iskolatárs: Ha- rácsek László miniszteri tanácsos, Molcsány Ernő nyug. erdőtanácsos és Torday Imre v. tanácsos tiszteletére a jövő hét folyamán az Istvánbeli asztaltársaság nagy áldomást rendez. Czukrászüzlet áthelyezés. Vigh László jó nevű czukrász, régi, elismert czukrászüzletét az István szálló főoldalán levő bolthelyiségbe helyezte át, melyet egészen újonnan berendezett. Minden czukrászati czikk a legfrissebb minőségben kapható. A kolónia művészestólye. Kósza hírek alak jában, melyeket »nagy titoktartás mellett« a festők maguk röpítettek világgá, már a múlt héten bejárta a várost a kolónia készülő monstre- mulatságának hire. Azóta ez a hir egyre többet foglalkoztatott mindenkit, akit a kolónia ügyei érdekelnek s aki egy sivár háboi’us, árvizes, tüz- vészes esztendő után végre egyszer istenigazában ki akarja mulatni magát és végül — aki egy uj, eddig nem volt művészi környezetben akar összeismei’kedni a festőkolónia tagjaival, szép lányaival, asszonyaival. Mert — ezt előre elárulhatjuk — az István-szálló nagyterme ez alkalommal olyan intim, közvetlenül meleg és művészi ötletektől gazdagon színes lesz, amilyet Nagybányán még eddig nem láttak. Egy hete egyébről sincs szó a ligeti domb körül, mint erről a mulatságról. Kallós Árpád, Parádi Jenő és Fekete Zoltán, a rendezőség főfőtagjai, minden lehetőt elkövettek a siker érdekében. Agitállak, kapaczitáltak, toboi'ozták a »rögtönzött« kabaréhoz szükséges tagokat, de Teremtőm, ezek a talentumos művészfiuk olyan félénk gyerekek lesznek, ha arról van szó, hogy testestül- kedélyestül oda álljanak a dobogóra, a publikum elé — és fütyüljenek operaáriákat, játszanak mozidarabokat, produkáljanak humoros jeleneteket! — Mi ebben dilettánsok vagyunk — jelentette ki Fekete Zoltán —, mi azért készülünk karikatúrákkal földekorálni a falakat, hogy mint piktorok is érvényesülhessünk! És érvényesülni fognak, az bizonyos. Nem diszkrécziónk tiltja — amint megígértük a fiuknak — hogy eláruljuk készülő terveiket, hanem az az öröm, melyben mi magunk is részesedni kívánunk, amikor látjuk a közönség egy pilla natnyi elbámulását a nevető vonalakon s azután hangos kaczagásra fakadásukat, hiszen lehetetlenség komolynak maradni: látva Merényi Rezső, Balázs Gáspár színes karrikaturáit! Az _____________NAGYBÁNY A_________ egyik R éti mesterről, a másik Ferenczy Valérről készített frappáns hasonlatosságu és karakteri- záló nevető képmást. Nem is szólva a kollégákról készített — és az őszinteségig sikerült — dolgaikról. És mit szóljunk a kabaréról? Erre Kallós mester azt válaszolja: — Még semmi sem bizonyos. Hogy lesz valami, annyi szent. De mibennünk, művésznépségben annyi babonaság honol, hogy előre semmiről sem szeretünk beszélni És igazuk van ezzel a babonasággal. Minek is előre árulkodni? Aki ott lesz — és olt lesz egész Nagybánya, sőt a környék intelligencziája is — olyan estély emlékével fog távozni, amilyen eddig nem volt és nagyon sokára nem is lesz Szatmármegye mulatságtörlénelmében Az estély kezdete 9 órakor lesz. Személyjegy 2 K, családjegy három személyre 5 K. A zenét Dula Jancsi kitűnő zenekara szolgáltatja. A meghívókat — szigorúan, zártkörű lesz a tánczmulatság — már legközelebb szétküldik. Háromezer müláb kerestetik. Lent a balkáni darázsfészekben naég itt-ott ropognak a puskák, bömbölnek az ágyuk, de már az európai diplomácia megkezdte munkáját, hogy békét teremtsen a harczos szövetségesek között. És a béke, reméljük, nemsokára létre is jön, a hangos csatamezük fölé csend fog borulni s a nagyvilág egykettőre elfelejti a véres harczokat és azok áldozatait. Hiszen már most is unják az emberek a háborús híreket, amelyekkel torkig lettek egy esztendő alatt. Csak csonka karok és falábak lesznek emlékei a testvérnépek nagy harczának. Kopogó falábak, melyekből annyi fog kelleni a csonka hősök számára, hogy árlejtést kell kiírni szállításukra. Furcsán hangzik ugyan, de tény és valóság. Elszomorító valóság, amelynek Írásos bizonyítéka most jelent meg a Frankfurter Zeitungban Az előkelő német lap egyik utóbbi számában ugyanis a következő hirdetés jelent meg: Körülbelül 3000 műlábra árlejtést hirdet egy hadviselő állam kormánya. — Ajánlatok csakis olyan czégektől, akik a mennyiséget szállítani tudják, Mauch Richárd dr. Köln címére kéretnek« Három ezer műláb, amelyre árlejtést hirdetnek, akárcsak a hadsereg számára szállítandó zabra, vagy szalonnára. Háromezer merev, kopogó faláb, amely ugyanannyi csonka harczosnak a lábát fogja helyettesíteni, amelyek mindegyikét süvítő ágyúgolyó hordta el, vagy a puskák acélgolyója roncsolta szét a véres balkáni csatamezőkön. Ez a háború igazi borzalma . . . Az István szálló bérlete. Az István-szálló bérletére a nyilvános árvei'ést hétfőn délelőtt tartották meg a városháza tanácstermében dr. Makray Mihály polgármester elnöklete melleit. Most is csak két árverelő jelent meg: Rumpold Gyula s az István szálló bérlőtársaság. Rumpold Gyula a bérletért évi 16,000 koronát ígért s azt, hogy fizeti a vizdijakat; mig a bérlőtársaság 20,000 koronát ígért meg, de a vizdijak fizetését nem vállalta. Pi'eczizii'ozva ez ajánlatokat, számbelileg igy alakulnak ki: Rumpold Gyula évi bérként vizdij nélkül fizet 16,000 koronát, az István bérlőtái'saság pedig az 1600 korona vizdij levonásával évi 18,400 koronát, vagyis a bérlőtársaság ajánlata 2400 koronával előnyösebb. A pályázat ei-edményével a gazdasági s p nz- ügyi bizottság tegnapi ülésében foglalkozott Most már csak az volt egy-két felszólalónak a kifogása, hogy a bérlőtársaságból a városi takarék- pénztár lépjen ki. Almer Kái-oly igazgató kijelentette. hogy ha a takarékpénztár a részvénye két eladja, ő mind átveszi azokat. E kijelentésre az utolsó hullámgyürük is elsimultak. Kérdés azonban, hogy a takarékpénztár eladja-e a részvényeit? A közgyűlés szombaton fog végérvényesen dönteni a pénzügyi és gazdasági bizottság ajánlata fölött, mely a bérlőtársaság ajánlatát javasolja elfogadásra. A »Vasárnapi Újság« augusztus 3 iki száma egy sereg érdekesebbnél-érdekesebb képet közöl a lebontásra kerülő Lloyd-épületről s benne a munkapárt helyiségeiről. Szép képek mutálják be a felvidéki juhász-életet, az aratást, a Kristóf- téri házomlást. Pékár Gyula közleményéhez egy sorozat pompás kép a Bretagnere vonatkozik. Szépirodalmi olvasmányok: Szép Ernő és Ka- nizsay Fei’encz novellája, Szabolcska Mihály, Ady
