Nagybánya, 1905 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-04-20 / 16. szám
1905. április 20. NAGYBANYA 7 Jóval alantabb fekszik az Ilona-templom. Ma a görögöké; itt mutatják azt a követ, melyen a szent császárné ült, mig az Üdvözitó keresztjét keresték. Innen 13 lépcső vezet a 3 méterrel mélyebben fekvő „keresztfeltalálási“ kápolnába. E természetes sziklabarlangban találták meg a szent keresztet, a szögekkel és lándzsával együtt. Ettől jobbra van a Longinusz kápolnája. A hagyomány szerint Longinusz volt annak a római katonának a neve, aki Jézus oldalát a kereszten átdöfte s midőn a sebből egy vér- csöpp vak szemét érte, az legott meggyógyult, mire kereszténynyé lett. Jobbra fordulva van a ferencziek • sekrestyéje, itt őrzik Bouilloni Gottfried keresztjét, diszkardját és sarkantyúját. E karddal avatják fel a szent sir lovagjait. Tovább menve van a „megjelenési“ kápolna, ez is a Ferencz-rendieké. Főoltára azon a helyen áll, a hol a föltámadt Üdvözítő édesanyjának megjelent. Egy mellékoltár fölötti fülkében pedig őriznek egy darabot abból az oszlopból, melyhez Jézus az ostoroz- tatás alatt kötve volt. E mellett a kápolna mellett van a szent sir őreinek zárdája, egy nyirkos sötét fülke. Állandóan 12 Ferencz-rendi lakik itt s őrzik a szent helyeket. A ki az éjjelt a szent sir templomában akarja eltölteni, hogy a Ferencz-rendiek éjjeli zsolozsmáit meghallgathassa vagy a hajnali miséken jelen lehessen, a Ferencz-rendiek zárdájának titkári irodájában kell arra engedélyt kérnie. Mikor a templomot s benne a sok kápolnát végig jártuk, már 11 óra volt; a 3 német fiúval a jaffai kapuhoz mentünk, hogy másnapra az Olajfákhegyére egy fényképészt rendeljünk, hogy bennünket lefényképezzen. Itt találtunk egy előkelő német sörcsarnokot, a személyzet mind beszélt németül, a sörcsarnokok a müncheni sörcsarnokok mintájára ki vannak festve és igen ékes felírásokkal vannak ellátva, a többi közt megfelelő illustráczió mellett ez a vers ékeskedett: Diogenes kroch, in die Tonne, Und sprach, geh mir am der Sonne, War ihm thun um Sonnen schein, Was kroch er in die Tonne herein. Er ist hinein gekrochen, Weil sie nach Wein gerochen. Alles kann der deutsche Fordert Ehre Rech und Fluht, Alles kann der deutsche tragen, Nur den durst erträgt er nicht. Másnapra az Olajfákhegyének meglátogatása és társaságunk lefényképeztetése volt a programba felvéve. E kirándulást szamárháton tettük meg, mert igy kényelmesebb és sokkal többet lehet látni. Az Olajfákhegyére kocsiút is vezet, ezt nehány évvel ezelőtt a német császár áldozat- készsége hozta létre. Hamarosan felpattantunk a szamarak hátára és az István-kapun át elhagytuk a várost, hogy a várost környező Kidron völgyébe menjünk, melyet Józafát völgyének is neveznek, mert a zsidók e királya itt van eltemetve. Jóéi próféta szavai szerint az a hit van elterjedve, hogy az utolsó Ítélet e völgyben fog megtartatni, ezért még manapság is a világ minden tájáról számtalan jámbor zsidó költözik Jeruzsálembe, hogy a Jozafát völgyében temetkezzék s igy a föltámadás napján közel legyen. E czélból vannak nagy kiterjedésű menházak, melyek Rothschild, báró Hirsch és Montefiori alapítványai folytán jöttek létre és melyekben több ezer zsidó nyer ingyen ellátást. Átkelve a patakon, az Olajfákhegyének lábához értünk. Három orma van ezen emlékezetes hegynek, a középső 830 méternyire emelkedik ki a tenger színe fölé. A hegy baloldalán van a Mária sírja, jobb oldalt a Getzemán kert, a tetején van a Menybemenetel kápolnája. A Jozafát völgyének sok-sok ezer apró sírjai közül már messzire kiválnak egyes síremlékek, a legfeltűnőbb az Absolon sirja pira- misszerü csúcscsal. E síremlék előtt várt minket a fényképész, hol megtörtént a felvétel, mindnyájan szamárháton vagyunk. Az urammal az a tréfás eset történt, hogy a beállítás alatt a szamara lefeküdt, hogy azonban a fényképész uj beállítást ne tegyen, a fölvétel ebben a komikus helyzetben történt. Az Olajfákhegyére történt felvonulás alatt láttunk bélpoklosokat, kik az ut szélén egymásmelleit állva, alamizsnát kéregetnek. Arczukat undorító daganatok, gennyes kelevények fedik — szivszaggató rimánkodással könyörögnek baksisért, hogy nyomorult életöket még egy ideig tovább tengethessék, mig megkönyörül rajtuk a halál. Leszállva szamarainkról, a Szűz Mária templomához mentünk. A szent hagyomány szerint az apostolok ide helyezték a Szüzanya holttestét. A sziklasir fölé állítólag Ilona császárné építtetett templomot, homlokzata góthstilü. Kicsi ajtón át 38 lépcsőn szálltunk le a földalatti szentélybe, így van még Mária szüleinek Joachimnak és Annának a sirja, továbbá szent Józsefnek és az agg Simonnak a sirja is. Innen tovább menve, szemünk a meddig el lát, tekintetünk kopár mészsziklákra esik, itt-ott látni csak szürkés, zöldes olajfákat. Szivünk elszorult, midőn innen az átellenben fekvő Getzemán kertbe mentünk. Ide vonult Jézus tanítványaival halála elő estéjén s itt kezdődött meg szenvedése. Abban az időben a kert sokkal nagyobb kiterjedésű volt és olajfákkal is sűrűbben volt beültetve. Ma már csak 52 méter hosszú és 50 méter széles és fehérre meszelt kőfallal van körülvéve, van benne 8 ősrégi olajfa, örökzöld cyprusok és igen szép virágágyak, exotikus virágokkal. Valóságos kis paradicsom, jelenleg a ferencz-rendiek birtokában van. Az olajfák törzsei vastag vasabronccsal vannak ellátva, mert nagyon odvasak. Az Üdvözítő itt szeretett tanítványaival tartózkodni. A kegyeletes hagyomány minden talpalatnyi földről tud valami emlékezeteset mondani. A kerítésen kívül van az a hely, hol Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz igy szólott az Üdvözítő: — Szomorú az én lelkem mindhalálig, várjatok jtt és virrasszatok! Ok azonban mig az Üdvözítő imádkozott álomba merültek. Nehány lépésnyire van a hely, hol igy imádkozott: Atyám ha lehetséges, múljék el e pohár tőlem, mindazonáltal ne az én, hanem a te akaratod legyen meg! Mutatják a helyet, hol Judás őt megcsókolta és ellenségei kezébe adta. A jámbor szerzetes, ki a kertet gondozza, egy kis ágat óvatosan vág le a vén olajfák egyikéről, hogy ereklye gyűjteményeinket szaporítsa s megengedi, hogy néhány szál virágot is szedjünk. Szivünkben mélyen megindulva hagyjuk el e helyet. Kijövet egy nehéz fakereszt vonja magára a magyar zarándok figyelmét. Harmincz év előtt egy bácsmegyei zarándok ember vállán hozta ide, hat évig gyalogolt, mig Jeruzsálembe érkezett. A kereszten e felírás áll: „Az Isten dicsőségére hozta e körösztöt Magyarországból, bajai lakos : Mérő János, hat éves zarándok, 1868.“ Innen az ut három felé ágazik. Mi először a Miatyánk (Pater noster) templomba mentünk, mely hagyomány szerint azon a helyen épült fel, hol az Üdvözítő apostolait a Miatyánkra tanította. A templom mellé van építve a franczia Karmelita-apáczák zárdája. Az udvar egy négy- szögű tér, mely oszlopcsarnokos folyosóval van körülvéve. Ezen folyosó falán az Ur imádsága 33 különböző nyelven ragyog aranybetükkel márványtáblákra vésve. Először azon a nyelven, a melyen az ószövetség van Írva, vagy héberül az újszövetség nyelvén, görögül, latinul, arabul, örmény, perzsa, kínai, kopt, orosz, franczia, angol, olasz, spanyol, német stb. nyelveken. Őszinte örömmel voltunk eltelve, mikor láttuk, hogy magyar nyelvünkön is meg van a Miatyánk, de örömünket nagyon leszállította az a körülmény, hogy a szövegnek a végén nagy szótag- elválasztási hibák vannak. „És ne vigy minket a kísérteibe, de szabadíts meg a gonosztól“, e helyett ez áll: „És gy. minket ne vig kibe, de szab. sértet adits, meg a gonosztól“. Tovább haladva az Olajfák hegyének felső ormára jutottunk, ez az orom a hegynek legnevezetesebb pontja, mert a hagyomány szerint innen történt Űrünk menybemenete. Föléje Nagy Constantin egy bazilikát épített épen azon kőszikla fölé, mely sziklában Jézus lábnyoma látszik. Ez elpusztulván, a keresztények egy templomot építettek. Ez is fel lett dúlva. A jelenlegi egy 8 szögű kis kápolnás épület. A jobb lábnyomát a mohamedánok a múlt században letörték, mint Mohamed lábanyomát és az Aksza mecsetben mutogatják. Habár ez a hely a mohamedánoké, a menybemenetel napján mégis megengedik, hogy ott istenitiszteletet tartsanak. Ezen templom mellett van egy dervis kolostor, melynek gyönyörű szép minarettje van. Ezen minarettből leírhatatlan az a panoráma, mely itt szemeink elé tárul. Előttünk a szent város ezernyi kupoláival, melyek közül kimagaslik a szent sir 2 nagy kupolája a kereszttel. Azután a Harám-tér, a Kubbet, Szakra és a Dsami el Aksza török mecsettel, hová most fogunk menni. Hátunk megett a Jordán völgye a Holttengerrel. Azon túl a Nébó hegye, a honnan az Ur megengedte Mózesnek, hogy az Ígéret földjére nézhessen. És mindezeket bearanyozta az alkonyodó nap fénye, úgy, hogy az a szinpompa leirhatlan, elképzelhetlek feledhetlen marad emlékünkben örökké. Mória hegye. Salamon temploma. Már említettük, hogy Jeruzsálem négy halomra épült; az első a Sión hegye, melyen épült Dávid városa, a másik a Mória hegye. Ábrahám itt akarta fiát Izsákot feláldozni. Moria hegyén épített Salamon az Urnák fényes templomot, hogy milyen fényes volt, azt Ezekiel próféta és a királyok könyvéből lehet megtudni. Ezen könyvek alapján a régiségbuvárok meg is konstruálták azt. De az Ur Jézus és később Jeremiás próféta megjövendölte, hogy Jeruzsálem el fog pusztulni és nem marad kő a kövön. Be is következett. Ebből a káprázatos fényből, a zsibongó életből, mely a templom körül uralkodott, nem maradt egyéb, mint egy elpusztíthatatlan kőfal, a zsidók siránkozásának helye. 48 méter hosszú és 18 méter magas ez a fal. A zsidók már a középkor óta e falakhoz járnak, hogy Jeruzsálemnek és a szent templomnak elpusztulása feletti fájdalmuknak itt kifejezést adjanak. Pénteki napon mentünk mi is oda, mert akkor szoktak a siránkozók ott összegyűlni. A siránkozók között vannak minden korú és rangú zsidó férfiak, nők vegyesen. Már messziről hallani a sírást. Reáborulnak a falra, csókokkal borítják a sziklákat. Szivszaggató panasz és jajveszékelés tör ki keblükből. Az a fájdalom nem lehet mesterkélt. A gyászlitánia a következőkből áll: A pap: A királyi palotáért, mely puszta. Nép: Itt ülünk, siránkozunk! A pap: n. templomért, mely feldulatott. A nép: Itt ülünk, siránkozunk. A pap: Dicsőségünkért, mely elveszett. A nép: Itt ülünk, siránkozunk. A pap: Kérünk téged, könyörülj Sionon. Nép: Gyüjtsd össze Jeruzsálem fiait. A pap: Jöjjön el a királyság Sionba. Nép: És vigasztald meg azokat, kik rínak. Ha magunk elé képzeljük Salamon király fényét és dicsőségét, megértjük azokat a könyeket, melyeket a zsidók a templom falánál hullatnak, de másrészt nagy tanulság is van Izráel történetében. Az idegenek pedig, kiknek száma többszörösen meghaladja a siránkozókat, ott járnak- kelnek a hátuk mögött és egyre-másra csattogtatják fényképező készülékeiket, hogy megörökítsenek egyes alakokat és ezen az igazán megrázó jelenetekből néhányat. A Harám-tér, a Szikla-dóm. Azt a teret, hol a Salamon temploma állott, ma arabul Harám-térnek nevezik. Egyik oldala 317 méter széles, másik oldala 488 méter hosszú, koczkakövekkel van burkolva. A Haram úgy a zsidók, mint a mohamedánok előtt szent hely. A krimi háborúig nem is engedtek idegen vallásut e helyre. Idegeneknek most is csak török hatóság utján szerzett engedély mellett szabad belépni. Ezen a téren van a Szikla-dóm, a másik oldalon Dsami el Aksza. A templom 8 szögű épület, bizánczi stylus nyomait viseli magán. 637-ben öt havi kemény ellenállás után került Jeruzsálem Omár kalifa birtokába. A szent szikla fölé ekkor imaházat rendelt építtetni. A templom közepe felett emelkedik a 30 méter magas kupola. Áz épület falai márvány lapokkal vannak fedve, belül csupa művészi kivitelű mozaik. A kupola alatt, vasrácscsal bekerítve látható a csodás szent szikla (arabul esz-szakhra).
