Nagybánya és Vidéke, 1908 (34. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
Nagybánya, 1908 1 908 / ^.Január 26. — 4. szám. V\.___C— évfo lyam. / NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK ÜN/HTNTIDIEIlNr VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Eévssz CTáunos. Szerkesztőség és kiadóhivatal : -TTfisob~liil~y.it 1 -utÜa 20. szám alatt. Üzleti hirdetések négyzetcentiméter, hivatalos hirdetések díjszabás szerint. A fernezelyi kénsavgyár megnyitása. Ma délelőtt tiz órakor, Alsófernezelyen egész csendben, nagyjelentőségű hivatalos eljárás ment végbe. Ma, január 25-én, nyitották meg ugyanis a kénsavgyárat. Jelenvoltak a helybeli kir. bányaigazgató - ság részéről: Neubauer Ferenc min. tanácsos, Oblatek Béla, Weisz György bányatanácsosok, Berks Leo pénzügyi tanácsos, György Gusztáv vegyelemző hivatali főnök. A fernezelyi kohó részéről Hullán János főnök, Alföldy Zoltán mérnök, Schvartz Lajos, Schelle Gyula s. mérnökök, Zavilla Arnold gyakornok. A Phönix kénsavgyár részéről Bedő Béla elnök-igazgató Budapestről, dr. Weiser Arthur ügyvéd, az igazgatóság tagja Budapestről, Weiser Oszkár az igazgatóság tagja, műtrágyagyár tulajdonos Kassáról, Auer Henrik fernezelyi gyári üzemvezető, Bachmann Károly építész, aki az egész gyárat építette. Megtekintették az üzemnek indított gyárat, annak berendezéseit, fölszereléseit részletesen s a min. tanácsos a kincstár részéről kijelentette, hogy hozzájárul a gyár megindításához és jelentését megteszi a minisztériumnak arról, hogy a kénsavgyár elkészült s működését a szerződés értelmében megkezdette. A gyár mindenesetre egyik nevezetessége lesz vidékünknek s hatalmas emeltyűje a magyar iparnak. Nekünk nagybányaiaknak azonban ez egyebet is jelent, gyümölcs és szőlőgazdaságunk érdekében ugyanis általa halalmas lépéssel haladtunk előre és ami ennél is sokkal lényegesebb és nagyobb jelentőségű, egészségügyi szempontból vidékünk egyszerre a kies üdülő és nyaralóhelyek közé emelkedett s a tüdöbajok számaránya mindenesetre csökkenni fog lakosságunknál, mivel a kellemetlen füst ezután elmarad. Január 25-ike városunk történetének lapjain kitörölhetetlen betűkkel lesz följegyezve. Évek óta nehezen várt dolognak, nem remélt gyors megvalósulását jelenti ez, övezze dicséret, elismerés és hála mindazokat, akiknek részük van létesítésében ! Ha Törökfalvi Pap Zsigmond bátyánk, ez a költői gondolkozásu, lelkes férfiú nem pihenne olt kint a várdombi temetőben, akkor ezen a télen okvetlenül Lendvay-emlékünnepélyt rendezett volna Nagybánya November 11-én volt ugyanis száz éves fordulója Lendvay M. születése napjának s a figyelmes »Zsiga bácsi«, aki még a »Lendvay-tábla« leleplezése napját is minden évben hűségesen megünnepeltette velünk, bizony nem felejtkezett volna el erről a nevezetes alkalomról sem. Jobb későn, mint soha! Ha az »Uránia« tudományos folyóirat decemberi számában emlékezett meg erről a dologról, talán még mindig kegyeletes vállalkozás lesz, ha mi nagybanyaiak, januárban emeljük ki az imént elsuhant századik forduló jelentőségét. Id. Lendvay Márton, vagy amint Jókai Mór szerelte nevezni első Lendvay Márton 1807. nov. 11 én született Nagybányán. Születése napja ugyan nem egészen bizonyos, mert az akkori r. kath. anyakönyvekben, csak a keresztelte napját jegyezték föl. Mivel azonban nov. ll-én éppen Márton napja van s akkoriban szokás volt azt a nevet adni a gyermeknek, amit az öregek szólásmódja szerint »magával hozott«, sőt nem egyszer igyekeztek mindjárt az nap meg is keresztelni a kisdedet, azért mondhatjuk, hogy minA teher-automobil. A »Nagybánya« legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, amely a város által megrendelt és próba-száliitásra ideérkezett automobillal foglalkozik. Annak a körülménynek, hogy az automobil be nem vált, okául cikkíró oda állítja, hogy a városi intézőség nem gondoskodott füthető zárt helyiségről, benzinről, olajról és a zazari és ravaszpataki »miserabilis fahidak« alátámasztásáról. Ezekhez van némi megjegyzésünk és pedig: Különös dolognak tartanánk, ha a városi intézőség egy próba-használatra megrendelt automobil részére á próbaidő tartamára füthető zárt helyiség építését a városi közgyűlésnek javaslatba hozná. Ha elgondoljuk, hogy ennek a helyiségnek az építési költsége csupán azért, hogy abba a mar- seillei langyos éjszaka kiimája bevarázsoltassék — legalább 4—5000 koronába kerül. Ilyen nagy befektetést csak nem szavaz meg a közgyűlés egy ideális eszméért, amelynek kiviteli sikerében még a fernezelyi motóllás fuvarosok is kételkedtek. Ha pedig a városi intézőség a közgyűlés utasítása nélkül az ilyen építkezésbe bele fogott volna, megérdemelné azonnal való elbocsátását. Ami a benzin-kérdést illeti, az sem volt írott malaszt. Ahogy a teherkocsi ugyanis megérkezett, egy itteni motor-tulajdonos szívességéből már a helyszínén várt a benzin, hogy azonban az nem volt elég erős és nem jó, ezért csakis a találmány tulajdonosát lehet okolni, annál is inkább, mivel fel vannak sorolva bő tapasztalatai és szaktudása, »melyek előtt meghajtunk«, számolnia kellett volna neki azzal a körülménnyel, hogy Nagybányán nincs benzingyár, nem tudott ő magán.segiteni, hogy Párisból, vagy ha onnan elfelejtett, Budapestről a kocsival együtt 2—3 hordó benzint feladott volna? Hiszen, neki mint feltalálónak ilyenekre csak kell gondolnia, ha kocsijának sem a motor-benzin, sem a gyógyszertárból hozott folt-tisztitó benzin nem felég erős. Ami végül a zazari és ravaszpataki fahidak mizerabilis voltát illeti, erre nézve bátrak vagyunk megjegyezni, hogy cikkíró azok állapotát nem ismeri, annyi fáradságot sem vett magának, hogy azokat alulról megnézze. Mert ha megnézi, látta volna, hogy mindegyik hid pilótákon állván, a terhet ezekre 5 darab a folyó irányára merőlegesen elhelyezett tölgyfa gerenda viszi át. E gerendák méretei 34. és 36. cm. vastagok. Ha csak bárki is ilyen méretek mellett a hid teherbírását akár kulcs, akár más képlet szerint kiszámítja, vagy dimensionálja, egész nyugodtan alszik afelől, hogy az a hid 11—13 tonna alatt nem fog összeomolni, nemcsak, hanem még meg sem fog hajolni. den valószínűség szerint Lendvay nov. 11-én szülelett és semmi esetre sem 12-én, mint az Uránia mondja, mert hiszen ll-én már meg is volt keresztelve a helybeli r. k. anyakönyv hiteles tanúsága szerint. Egressynek ez az adata tehát téves. Márton Istvánnak keresztelték. Egyik nevét, mint említettem »magával hozta«, a másikat azért kapta, mert egyik nagybátyja : István a tizennyolcadik században hires ember, városi szenátor volt. A helybeli minorita gimnáziumban négy osztályt végzett. Tizennégy éves korában árvaságra jutott. 1823 ban ismét a gimnáziumban találjuk őt a humaniórák első évében. A tanárok »negligens«-nek, hanyagnak tarlották, Daezára annak, hogy latin világban élt, jobban szerette a magyar nyelvet s nem valami nagyon törte magát a klasszikusok után, de a magyar irodalommal szívesen foglalkozott, ami magyar mű kezébe akadt, azt olvasatlanul nem hagyta. Később tanulmány céljából beutazta Németországot is. Egressy Ákos szerint a kisvárosi hivatalt viselő Lendvay, mint műkedvelő keltett nagy feltűnést Nagybányán s ilyen minőségben aratta első színpadi sikereit. Meggyőződésévé vált, hogy színésszé kell lennie, lemondott — Egressy szerint — biztos megélhetést nyújtó hivataláról s 1828-ban, tehát 21 éves korában vándorszínésszé lett. Bejárt sok falut, várost. Békésen a Kőrösben halakat fogdosott, hogy éhen ne haljon a színművészet mellett. Nagyváradon éjjelenként sajátke z ü 1 e g varrta rongyokból nagyszerű jelmezeit s kölcsönkért vasalóval m3ga léglázta. Aratott gúnyt, félreismerést, sanyaruságot, lealázást eleget. Mint vidéki színész játszott mindent, szerelmes szerepeket, hőst, tenoristát, Kassán operaénekes is Mivel azonban a számítás, mint pl. a budapesti Erzsébet-hidnál nem mindig válik be, készek vagyunk úgy cikkíró urat, mint a közönséget egy idevágó gyakorlati példával is megnyugtatni. Ezelőtt mintegy 3 héttel megérkezett a fernezelyi kénsavgyár kazánja, a vele érkezett mérnök átvizsgálva a mizerábilisnak mondott fahidakat, az óriási méretű gerendákra való tekintettel a kazánt, mely 15 tonna volt, hozzászámítva a 10 igavonó állatot, összesen 18 — 20 tonnát átvontatott anélkül, hogy a hídon bármi deformálódás történt volna. Ez pedig ezelőtt mintegy 3 héttel volt. Azóta a hid át lett vizsgálva, a pásztorok által ellopott hevedert és tartót összeerősitő vascsavarok, szám szerint 56, meg lett csináltatva és a régiek meg lettek huzva, a városi faraktárban pedig az alátámasztásra szükséges fagerendák el vannak készítve, az ács folyton készenlétben van arra nézve, hogy mihelyt szükséges, az alátámasztást megtegye. Ez alátámasztást azonban a városi intézőségnek megbízott tagja csupán azért nem tette meg, mivel egyrészt szükség nincs rá, másrészt nehogy a városnak fölösleges költséget csináljon. Ugyanis, aki már egyszer Blidáron járt és a keskeny utat ismeri, különösen jelenlegi csúszós állapotában és látja a hat- kerekü szörtyönpörtyöt, az technikai lehetetlenségnek tartja 12 m3 fának a lefuvarozását, pláne azt, hogy ezt az utat naponkint négyszer tegye meg. Ha azonban a fentikkel sem vagyunk képesek cikkíró urat a hídnak nem-mizerábilis voltáról meggyőzni, úgy felhívjuk szives figyelmét a szatmár — bikszádi vasútnak Avasujváros, Vámfalu közötti Nagy- Tálna hídjára, hol ugyanis 3 pilótán 2 darab gerenda fekszik 22—26. cm. erősségben ezenfelül fenyőfából és bár mindenki előtt szembe tűnik a szerkezet merész volta, azért rajta rendes személy és tehervonatok közlekednek, anélkül, hogy összeomlanék, pedig az csak fenyőfából készült a fent kitüntetett méretekkel. Egyelőre bevárva a további kísérletezések eredményét reá fogunk mutatni azokra az okokra, melyek az előre sejtett be nem válás rugói voltak, de nem hagyhattuk szó nélkül a támadásokat, melyek a városi intézőség tagjai ellen vannak intézve. G. I. Egyházi közgyűlés. A helybeli református egyház febr. 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor közgyűlést tart, melyen az egyháztanács által magállapitott uj adókulcs kerül tárgyalás alá. Az egyházi adó tudvalevőleg az állami adó 20%'a volt eddig a nagybányai ref. egyházban; most ennek a vagyoni adónak 10°/0-ra leszállítását javasolja az egyházi tanács s e 10% mellett 2 korona személyi adó vettetnék ki. A közgyűlést ezúttal kivételesen a városháza tanácstermében tartják. volt, holott Lendvayt kedves beszéde, szép alakja, gyöngéd mozdulatai, finom Ízlése, egész természete egyenesen és kizárólag szerelmes színésznek minősítették. Szigligeti azt mondja, hogy Lendvay »színésszé nem lett, de született « Egressy Ákos, aki az Uránia decemberi számában cikket irt róla, még személyesen ismerte őt, mint gyermek. Említi, hogy nagyon szeretett gitározni s maga több dalt is szerzett. Hangja beszédközben is dallamos volt, minthi mindig szerelmes szerepet játszanék s ezért társai sokszor gúnyolták is. Pályaiársai gyermekeit nagyon szerette, dédelgette, Egressynek is adott olykor olykor egy-egy húszast, mikor valami üzenettel hozzá ment. Harminc éves korában került a pesti nemzeti színházhoz, mint kész művész, igen sok darabban játszott és majdnem mindennap föllépett. Kiváló alakításai Romeo, Walter Ferdinand, Rodolfo, Sztáray gróf, Fiesco, Sir Patrik, Robin de Bois, Fekete orvos, Garrick, Bánk, Hamlet, Othello és sok más. Egressy említi, hogy egyszer »Ira Aldridge« szerecsen színész játszotta Othellót Pesten. Nehány nap múlva Lendvay teljesen úgy adta elő Othellót' mint Aldridge, maszkját, öltözetét, (fülbevaló, kar- perecz,) tipegését, hörgő hangjait mind éppen úgy jelenítette meg, annyira, hogy a lelkes közönség a csalódásig híven a szerecsen művészt látta maga előtt. 1837-t01 1854-ig volt a Nemzeti Színház művésze, 47 éves korában halt el, kidőlt a deszkákon, melyeken koporsóját napról-napra maga gyalulta. Sok baja volt gyomrával, mert hiszen, elfoglaltsága miatt késő éjjel y-acsorált mindig. Emésztési zavarok kínozták. E szavakkal halt meg 1858. jan 29-én: »Vége — id. Lendvay Márton.
