Nagybánya és Vidéke, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
Nagybánya, 1907. XXXIII. évfolyam. NAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK NZLXISriDEISr KTEk-S AeGNTEMP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-lk szám alatt. Egyhangúlag. Nagybánya város képviselőtestülete dec. hó 4-én tartott közgyűlésében megállapította jövő évi előirányzatát 917348 K 72 f. bevétellel és 916030 K 03 f kiadással, tehát 1318 K 69 f fölösleggel s ennek a költségvetésnek keretében a tisztviselők fizetésrendezését is elintézte ideiglenesen azzal, hogy a jövő évre egyhangúlag megszavazta az esztergomi javaslatnak harmadik fizetési fokozatát. Tisztelet, elismerés és hála illeti meg a nemes gondolkozásu képviseletet nemcsak azért, mert a mindinkább súlyosbodó drágaságot atyai jóindulattal figyelembe vette, de azért is, mert határozatát egyhangúlag hozta meg. Nem akadt senki, aki be ne látta volna, hogy itt segíteni kell és pedig gyorsan, lehetőleg azonnal. A képviselet tudatában élt annak, hogy ez nem végleges intézkedés s ha látja, hogy az uj gazdasági berendezkedés beválik, kijelentette, hogy nem fog késni az esztergomi javaslatot a maga teljes egészében megvalósitani az esztendő végén. Beláttuk azt is, hogy a harmadik fokozat alkalmazása állal éppen a régi tisztviselők szenvednek, akik évtizedek óta szolgálják a várost, de hiszen most egyelőre az volt a cél, hogy a tisztikar minden egyes tagjának legalább a megélhetése biztosítva legyen. A müveit Nagybánya ezzel ismét lanujelét adta annak, hogy méltó ősi nevére s nem a kicsinyeskedés, huzavona, krajcároskodás és ridegség vezetik lépteit, hanem fenköit gondolkozás, egyetértés, nemes lelkű méltányosság alkalmazottai iránt. Ilyen gondolkozásu képviselettel könnyű lerakni egy szebb jövő alapjait s a megújult tisztikar bízva nézhet a tervbe vett nagy alkotások elé. A közgyűlés tehát megtette az első nagy lépést a tisztviselők helyzetének javítására, már most a tisztikaron a sor, hogy fokozottabb érdeklődéssel, munkakedvvel, szorgalommal, pontossággal oldja meg egy város boldogulásának nagy és nehéz kérdéseit. Kölcsönös megértéssel gyorsabban, eredményesebben megy mifiden. A képviseletre e részben nem lehet panasz. Üdvözöljük a derék képviselőtestületet. Meghajtjuk a lobogót egyhangú határozata előtt! Városi közgyűlés — 1907, dec. 7-én. — A képviselőtestületnek ma délelőtt rendkívüli közgyűlése volt, melyen mintegy harmincán vetlek részt. Csendes mederben folyt a tárgyalás, minden nagyobb hullámok nélkül. Csupán a vallásügyi miniszternek a g. k. lelkészi állás ügyében kelt legújabb leirata körül támadt némi vitatkozás és a Kossuth-utca szabályozási vonalánák kérdése hozta kissé hullámzásba a kedélyeket. A g. kath. lelkészi állás ügyében az a fordulat történt, hogy Hozás János megválasztott plébános, ez állásáról lemondott s ezért a miniszter szükségesnek tartja, hogy a város a választás iránt tegye meg a kellő lépéseket. Vass Gyula dr. hosszabb beszédben világította meg a szőnyegen levő tárgyat, melyhez Soltész Elemér, Virág Lajos, Égly Mihály, Csepey Ferenc, Révész János szólották hozzá. A végeredmény az, hogy a város megkeresi a szamos- ujvári püspökséget a pályázat kihirdetése iránt. Brebán Sándor h. lelkésznek eddigi illetményeit a miniszteri leirat értelmében kiutalták. A Kossuth-utcai szabályozásnál arról volt szó, hogy az utca vonala párhuzamosan haladjon-e az éjszaki girbe-gurba vonallal, vagy az állami iskolától egyenes vonal huzassék végig a déli oldalon. A képviselet természetesen ez utóbbi mellett foglalt állást, mert már megelégelte a hétszer görbe utcákat. Gyűlés után a vármegyei bizottsági tagok tartottak értekezletet, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Közgyűlési részletes tudósításunk különben a következő: Elnök: Dr. Makray Mihály polgármester. Jegyző: Égly Mihály főjegyző. Hitelesítők: Csüdör Lajos, Glavitzky Karoly, Csepey Ferenc. Hiteles ideje: Decemder 17-én d. u. 3 órakor. 1. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, mivel Hozás János megválasztott nagybányai g. k. lelkész állásáról lemondott leiratában kijelenti, hogy a város által az uj lelkész megválasztására az intézkedések akadálytalanul megtehetők, Brebán Sándor g. k. h. lelkésznek pedig a lelkészt megillető összes illetmények kiadandók, hivatalának elfoglalása idejétől, az uj lelkész választásáig. A képviselet a 115881—907. sz. min leirat rendelkezése alapján a g. k. egyházat nyilatkozat iránt megkeresi, a püspökséghez a pályázat meghirdetése iráni átiratot intéz s Brebán S. h. lelkész eddigi illetményeit kiutalványozza. 2. Nagybánya városának a fernezelyi vasúthoz 10000 K hozzájárulását a pénzügyminiszter jóváhagyván, a képviselet ez összeget a vasút részére kiutalja. 3. A belügyminiszter jóváhagyta a Sürgar Mi- hályné-féle ház megvétele tárgyában kötött szerződést. Tudomásul szolgál s az ügy áttétetik a szatmári püspökséghez. 4. A nagybánya —felsőbányái vasút részvény- társaság újabban kérelmezi a Zrínyi Ilona téren átengedett terület jogelismerési dijának leszállítását. A képviselet a kérelmet akkor veszi érdemleges tárgyalás alá, ha a vasút a tér rendezésére nézve elvállalt kötelezettségének eleget tesz. 5. A gazd. és pénzügyi bizottság a nagyvendéglő romjaiból eladott anyagokra nézve a számvevő jelentését azzal terjeszti be, hogy az 15 napi szemlére tétessék ki. A képviselet ilyen értelemben határoz. 6. A gazdazági és pénzügyi bizottság a gőz- és kádfürdő felépítésére nézve javasolja, hogy mondja ki a közgyűlés, miszerint a gőz- és kádfürdőt a jelenlegi helyén az 1908. év tavaszán felépitteti, abba a veresvizi gyógyvizet bevezeti s utasítja a város Árpád. — Irta Csengey Gusztáv — Búgó kürtöt hallok, nyilak süvöltését, Száguldó paripák lábadübörgését, Ezrek ajakáról riadoz a „hajrá,“ S növekszik a zsivaj egetverő zajjá . . . Szemem odabámul . . . elbűvöl a látvány: Mindannyi félisten tátoslovuk hátán . . . Tündöklő vezérük ott nézi a dombról — Ott a hazaszerzés nagy csatája tombol. Édes apánk, te vagy, a ki olt vezérel, A kinek hatalma messze földre ér el, A kinek nevére népek ura sápad, Országán a mikor hadad végig vágtat. Érezte hatalmad nyugat fejedelme, Hiába bújt vasba, harcod lett sírverme; Mikor buzogányod lecsapott reája, Véres fején széthullt cifra koronája* Idebenn is sorba a sok apró főket, Győzelmes sereged elsöpörte őket; Mint tavaszkor a hó semmivé olvadnak. Akkor Árpád igy szól a megpihent hadnak „Hármas hegység alján, négy folyó közein Szálljatok meg immár vitéz gyermekeim! Messze jövendőben nagy idő vár rátok, — Tietek ez ország ez a ti hazátok.“ * Lásd a Szvatopluk mondát Kézai krónikájában. Büszke szava harsog, rá nagy öröm zendül, Igricek kobozán hálaének pendül, Száll föl az örömdal az egek urához, S táltos az oltáron fehér lovat áldoz. S annyi viszontagság, annyi vérnek árán Idegen népek közt rokontalan árván Él ma is a nemzet, a sok vészt kiállta, Ezer év után is még ez a hazája: Ezer éve immár, hogy a sírban alszo1, Most az ezredikben rólad újra dal szól, Harcaid a múltból újra előtűnnek, S szerteszét a honban dicsőit az ünnep. Oh de ma, hős apánk, dicső fejedelmünk, Méltók vagyunk-e rá, hogy megünnepeljünk? Küzdő nemzedékek drága öröksége A hogy megalkottad, úgy maradt-e — ép-e? Óh ha az egekbe hatna sötét gyászunk, Megnyitná sírodat a mi bús fohászunk, S fölidézne téged sirató bújában, S te látnád nemzeted a nehéz igában! .. . A kinek bástyáin lengett szivárványod, S földje lett nyugaton határtartományod, Az lett úr fölöttünk: szorosad ellenséged, Gyötrelmünk, szégyenünk, a mi sajog, éget. Lassan kúszolt felénk, ravaszul sandítva, Szánalmas kis telkét apránkint nagyítva; Hogy segítségünkkel hatalomra hágott, Már akkor is ősi birtokunkra vágyott. '— Jött kelet hatalmi, elborítva minket, Akkor az áruló pártosoknak intett — Határát kitolták a mi országunkba, . . . Lám a törpe Osztmark igy ült a nyakunkra! Óh meg ne látogass, hős apánk bennünket , Ne nyisd meg sírodat, ne lásd szégyenünket!. Ezer éves álmod csendes éjjeléből Dicső szellemedet nem idézem én föl . . . Jól végezve munkád most pihensz nyugodtan; Ne lássunk fölgerjedt méltó haragodban, Ne kívánjon látni a magyar ma téged: Talán megátkoznád ezt a nemzedéket . . . De mégse! — Ajkadról nem jöhet, az átok, Én a te lelkedbe igazabban látok: Hogyha föltárnádnál, te meg nem átkoznál, Segíteni jönnél, szabadulást hoznál. Álhatna szellemed minden magyart itten, Ereje megnőne reménységben, hüben; Megfuvatnád kürtöd újra riadóra, S lennél másodszor is hazánk alkotója. Óh jövel hát, szállj ki sírod éjjelébül, Vezessen szellemed s a haza megépül! Lobogjon előttünk ékes szivárványod, Csapjon az ellenre súlyos buzogányod. A világon végig tedd nagygyá nevünket . . Akkor, óh majd akkor zengjen örömünnep! S igy ősi javunkat hogy el ne orozzák, A neve ez legyen: Szabad Magyarország!
