Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-21 / 3. szám
Január 21. — 3. szám. XXXII. évfolyam. Nagybánya, 1906. NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK 3VLX3STI3ELT VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányal-utcza 20-ik szám alatt. A képviselőtestület figyelmébe. Mióta tudjuk, hogy a betegség nem onnan keletkezik, mert az ördögök megszállják az embert, vagy azért, mert a boszorkány ráolvasott, avagy rábőjtölt valakire, azóta divatba jött a közegészségügy. Az elöretörekvő, józan gondol- kozásu városok sokat áldoznak azért, hogy ezt előmozdítsák. Már szinte unalmasok vagyunk, hogy a sok betegséget emlegetjük, de hát mit tegyünk, mikor ország-világ tudja a mi nyomorúságainkat s különösen azt a nagy ellentétet, hogy egy vadregényes vidéken, erdőkoszoruzta bérezek aljában, kristálytiszta patakok mellett fekvő hegyi városoka levegője nem egészséges. Ennek bizony sok oka-foka van, eleget verkliztük már azok fülébe, a kik méo- a disso- nans hangokat sem hallják meg. Az általános jellegű 7 egyptomi csapás közzül, most egy szükebbkörü csapást említünk föl, ez az u. n. postaréti tó. Három elég nagy utczának, u m. a Fazekas-, Porondos- és Postarét-utczának házai ebbe a régi korcsolyapálya pocsolyájába szögellenek alsó végeikkel. Három utcza tehát közvetlenül kapja a konyha-hulladékok, szemét és árnyékszékek által megfertőzött mocsár kigőzölgését, de közvetve az egész városnak kijut belőle. Nem rég olyan csodálatos szúnyogokat és legyeket fedeztek föl ott a rét nádasában, a milyenek csak Egyptomban fordulnak elő. Az is konstatálva van, hogy ez a viz a maláriát terjeszti. A szegény közvetlen lakosok már sokszor zörgettek az ő kérelmükkel s megjárták a minisztériumot, honnan még 1904-ben az az utasítás érkezett a tanácsnak, hogy „addig is mig a vízvezeték és csatornázás ügye végleges megoldást nyerne, a »régi korcsolyázó tó»-, illetve a »Postarét« lecsapolása ügyét a jelen ügyből kapcsolja ki s a Postarét lecsapolása iránt haladéktalanul intézkedjék.« Ennek daczára a pocsolya vígan bűzlik tovább az egész belváros egészségének alapos megrontására. A város mérnöke csinált erre vonatkozólag egy szép tervet, mely úgy oldja meg a tó lecsapolását, hogy ez által egy városrész csatornázásának kérdése is elvan intézve. O egy 62 cm széles, 82 cm. magas erős köcsatornát óhajt építeni, melynek egyik ága a Czigánypatak po rondos-utezai hajtásától (körülbelül Bálint Imre telkének déli végéből) indulva ki, végig megy a Porondos-utczán, a régi korcsolyapályán, a r. k. temetőn, ezután a Szénatéren a mai u. n. Várárok helyén s beleömlik a már kész Kigyó- utczai csatornába. A másik rövidebb ág a Porondos-utcza felső részénél kezdődik s a korcsolyapályán keresztül menve beömlik az előbb említett uj csatornába. Az egyik 968, a másik 162 m. hosszú sa teljes megépítés költsége 14627 frt 50 kr. volna. Előnye a műnek, hogy a pocsolyákat levezeti, azonkívül sok épületen csatornázhatóvá tesz, a r. kath. temetőben ez által a hasznavehetetlen részek temetkezési helyekké válnak. A Szénatér északi oldalának szabályozása be van igy fejezve s ott a város legalább teret nyer. Az egész csatorna a Czipánypatak vizével bármikor öblíthető, mivel 5 és '/2 méter esésé van s a kigyó-utezai beömíés a régi korcsolya-tér feneke alatt 3'/a méterrel mélyebben fekszik. Végül előnye az is, hogy a csatorna-ásás alkalmával kikerülő föld mennyiséggel a korcsolya tavat be lehetne tömni. Megbecsülhetetlenek énnek előnyei különösön egészségi szempontból, már pedig ki ne látná be, hogy minden városnak főkötelessége közintézkedésekkel egészségessé tenni azt a területet, a hol lakosai élnek, laknak, mozognak. Ezt a csatornát sürgősen meg kell építeni, ez nem kidobott pénz s nem ideiglenes munka, hanem értékes alkotás, mely meghozza a maga kamatját. A vízvezeték és az általános csatornázás, fájdalom, oly nagy kérdés, mely, különösen a mai politikai viszonyok között, évekig maradhat napirenden, az egészségügy pedig sürgetös, mert nagy ott a baj, a hol 200 ember helyett 400 hal el évenként. A Lapos-erdő vételárából fennmaradt ösz- szegböl könnyen lehetne létesíteni ezt az igazán üdvös dolgot s beilleszteni a folyó évi költség- vetésbe. A tanács 5485/1905. sz. alatt kimondta, hogy mivel a csatorna kiépítését a közgyűlés halasztotta el, tehát ezt a munkatervet is csak a közgyűlés engedélyezheti. Ebből a végzésből azt reméljük, hogy az egész ügy a legközelebbi közgyűlés elé kerül s akkor a városatyáknak módjukban lesz fölötte dönteni. Olyan ügy ez, a melynek tulajdonképpen senki sem lehet ellenese, a levegő mindnyájunké s ha rósz, mindenkinek rósz. A város közköltség előirányzata. Végre megjelent hosszas vajúdás után az idei előirányzat, de nem lesz benne nagy öröme senkinek, mert 47549 K 40 f. hiánynyal végződik. Ez az első eset, mikor a számvevő, illetve a tanács deficites költségvetést terjeszt elő. A szükségletek főösszege 706,999 K 77 f. A fedezeti rovat pedig csak 659,450 K 37 fillért mutat. Szükséglet volna az erdőgazdaságnál 150,383 K 13 fillérre (a beszolgáltatandó jövedelem 60,357'77), a közgazdaságnál 16,603 K-ra, állandó illetményeknél 113,739 K 35 fillérre, dologi kiadásoknál 365,916 K 82 fillérre. Fedezeti főösszegek: erdőgazdaságból 211510 K 60 fillér, közgazdaságból 447,939 K 77 fillér. Igen nagy visszaesés mutatkozik a bevételi rovat 15-ik pontjánál, a hol 17,104 K helyett, csak 3652 K van előirányozva épületek és pin- ezék haszonbéréből. Oka ennek a szomorú esemény, hogy a Nagyszálló és szomszédos épületei leégtek, ez mindjárt 14 ezer koronával billenti meg az egyensúlyt. A 16-ik pont szintén ide tartozik, díszteremből volt 904 korona, most semmi. A takarékpénztár 26,815 koronával szerepel. 45. tétel alatt ideiglenes kölcsönnel 30,362 koronát óhajtanak fedezni, a mi szintén egyenlő volna egy másik deficittel, ha a 61 kiadási tétel alatt nem találna fedezetet. A kiadásoknál a csendőrség 12,752 K 59 fillérrel szerepel s ez a múlt évekhez képest Télben. él apó újra béköszöntött; Szigorú képe megjelent. Fehér hó-zivatar palástja Mezőt és várost ellepett. Meleg szobámban ablakomból — Elmélázva szemlélem én, — - Picziny hópelyhek milliói Mint szállnak alá könnyedén. Régen ujjongtam örömömben, — Kis hólepkék — ha jöttetek. Az udvarunkba kiszaladva ügy gyönyörködtem bennetek ! Szerettem nézni a kavargó, Szélüzte pelyhek özönét; Nem sejtém, hogy reményimet is Egykor a sors igy űzi szét. Mégis szeretem nézni most is A szállongó hópelyheket; Az ég szelíd, szürke homálya ügy enyhíti a lelkemet. Oh szánjatok csak hópehelykék, Ti nem okoztok bánatot: Bús ég — bús kedély — összeillők, Óh szálljatok,------csak szálljatok! * Óvj átok a mezők vetését, Az elhintett kicsiny magot; Hiszen kitudja ? — Mennyi élet Reménye van elrejtve ott ! Hogy ki ne ölje a hideg szél, — Ha átzug a tarló fölött. — — Mint a hogyan az élet kiölt Szivemből oly sok örömöt. Óh pedig szépnek láttam én is Valamikor az életet. — — — Mig egyszer — vihar széjjel tépte Bizalmamat — reményemet. Csupán a dal, — mi érzésimre Mint mennyei visszhang felel : — A költészet — mely — olykor-olykor Egy szebb világba fölemel I Niola. Miczike Naplójából. — Irta: Vrabély Armand dr. — Budapest, 1901. szept. 5. ... Végre tehát megtaláltam öt: álmaim tárgyát ! Az állatkertben pillantottam meg először a majomketrecznél. Oh, mily csodálatosak a végzet utjai ! Csak a nevelönöm ; Sophie kisasszony, a napernyője, meg az egyik kis majom szives közreműködésének köszönhetem, hogy megismerkedtünk. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy Sophie kisasszony a napernyője hegyes végére dugott egy datolyát s azt benyújtotta az egyik majmocskáoak. Az egy ideig farkas . . . akarom mondani: majomszemet nézett Sophie kisasszonynyal s aztán nagyot ugorva elkapta a datolyát, meg vele a napernyő végét is. Sophie kisasszony erre elkezdett sikoltozni: féltette a családi ereklyét. Százszor is elmesélte már nekem, hogy a nagymamája valamikor az alól a napernyő alól nézte a nagy Napóleont. Egyszer meg is haragítottam, mert azt kérdeztem tőle, hogy biztos-e arról, hogy a nagymamája és nem ö volt a néző ? — A sikoltásra a ketreczen belül a majmok, a ketreczen kivül meg az állatkerti látogatók gyűltek össze. Sophie kisasz- szony erre természetesen beleájult egy éppen a háta mögött álló ur karjaiba, — egy másik ur pedig egy hatalmas rántással megszabadította a napernyőt a majomtársaságtól. Nos tehát — ez volt »O« ! Úgy állott ott a rongyos napernyővel, mint egy ó-kori hős ! Ránéztem ... és éreztem, hogy arczom tüzbe borul. Ilyen piros tán még csak az utolsó földrajzi órán lehettem : mikor kihívtak felelni és én — nem tudtam felelni. Sophie kisasszony, úgy látszik, jól érezte magát az idegen karokban, mert sehogysem akart magához térni. Viz legközelebb csak a fókánál lévén, viz hiányában — hogy magához térjen — mindenfélét sza- goltattunk vele: megmentöje még a szivarszipkáját is, De hiába: Erre valami hunezut a nézők közül elkiáltotta magát: — Jeszszuskám! Kiszabadult az oroszlán! mire aztán Sophie kisasszony ijedtében akkorát ugrott, mint egy ballerina . . . futásnak eredt és mi a két mentővel utána. Sophie kisasszony neki ugrott az első fának, körülkapta és aztán 64-es ütemben elkezdett mászni az oroszlán elöl a fára, folyton kiabálva : »Miczike, az Istenért, mászszék utánam!« Azt hittem, hogy én ájulok el nevettemben. De hát nem rémisztő még csak elképzelni is, hogy: »Gesztenyefa tetejében Ül egy — guvernánt feketében.« — Fräulein! Nagysád! — kiabáltunk közösen feléje — ne féljen, nem jön az oroszlán !
