Nagybánya és Vidéke, 1906 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

26. szám.

BÚCSÚ. Mindazon jóbarátaim és ismerőseim, kiktől az idő rövidsége miatt búcsút nem vehettem, fogadják ez utón szívélyes búcsú Isten hozzádomat. Nagybánya, 1906. jun. 25. Gaál Lajos tanár.

A m. kir. bányaiskolában Felsőbányán a tanévet f. hó 28-an fejezték be. A bányászati szakot húszán végezték, még pedig kincstári ösztöndíj mellett 12, anélkül 8. A tanulók összes létszáma a tanév végén volt 56, tudniillik az első tanfolyamban 23, a másodikban 13, a harmadikban 20.

Gyászhir. Gerber Ödön váraljai köztiszteletben álló gyógyszerészt súlyos csapás érte, nejének édesanyja ” elhunyt jun. 26-án. A gyászesetről a család következő értesítést adta ki: Fájdalomtelt szivvel és mély bánattal tudatjuk, hogy a szeretett jó édesanya, nagyanya, dédanya és anyós özv. Tegze Fe- renczné szül. Markó Róza példás és gondos életének 82-ik évében, 1906 évi junius hó 26-án délutáni 1 órakor rövid szenvedés után örök nyugalomra szen- derültl Hült tetemei a szinérváraljai ev. ref. sirkertbe junius hó 28-án fognak örök nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke lengjen porai felett! Kelt Szinérváralján, 1906. évi junius hó 26. Gyermekei: Tegze Emma Gerber Ödönné, dr. Tegze Lajos, Tegze Berta Kovács Gusztávné, Tegze Ilona özv. Kamaráth Lajosné. Vejei: Gerber Ödön, Kovács Gusztáv, Fülöp Lajos. Unokái; dr. Tegze Gyula, özv. Seidlné Gerber Vilma és családja, özv. Trázsyné Gerber Ilona és fia, Gerber Frigyes és családja, dr. Gerber Ferencz és családja. Öerber Emma, Gerber Irén, Gerber Béla, özv. Gráfné Fülöp Irma és családja, Mertzné Fülöp Vilma és családja, Fülöp Dezső, Jablonszkyné Fülöp Róza és családja, Hornomé Kamaráth Ilona, Kamaráth Vilma, Kamaráth Gusztáv nébai Gerber Ödön családja.

Megörült. Bogesch Cecilia felsőbányái illetőségű 20 éves leány f. hó 26-án őiültségi rohamot kapott, többeket megtámadott, megkarmolt, megharapott, többeket megdobált. Hol kaczag, hol dalol; legtöbbször elbámészkodik, egy pontra szegezve tekintetét és szót- lan marad: ha kérdezik, felelni nem akar, Mondják, hogy valamikor eskór gyötörte. Több városban meg fordult; legtöbb helyről Felsőbányára tolonczolták, mint elzüllött és részeges leányzót. Most 4 nap óta a felsőbányái rendőrségnél letartóztatva orvosi megfigyelés alatt áll.

Hímen hir. Herskovits Miksa sikárlói birtokos julius 8-án tartja esküvőjét Farkas Berta kisasszonnyal Nyíregyházán.

Gyászlap. Virág László ezredorvost és vele együtt egy nagy, kiterjedt magyar családot, gyászba borított a héten özv. Virág Károlyné Szilágyi Mária 83-éves, tisztes agg matróna halála, kit sok betegség után szólított magához az Ur. A boldogultat három gyermeke, unokája és dédunokája siratja, temetése a város általános részvéte melett 29-én délután ment végbe ev. ref. szertartás szerint. A család gyászlapja igy hangzik: Alantirottak úgy a magunk, valamint az összes kiterjedt rokonok és jó ismerősök nevében is megille- tődve jelentjük a hőn szerető édes anya, testvér, nagyanya, dédanya, anyós és jó rokon özv. Virág Károlyné sz. Szilágyi Mária f. hó 27-én este 8 órakor áldásos életének 83 és özvegysége 28-ik évében hosszas, de békén viselt betegség után történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemét f. hó 29-én d. u. 5 órakor fogjuk az ev. ref. vallás szerint örök nyugalomra ki- kisérni. Nagybánya, 1906. junius 28-án. Legyen áldott emléke! Virág Terézia férj. Kerékgyártó Mihályné, Virág Károly és családja, Virág Mihály, Virág Mária, Virág Róza férj. Altnéder Jánosné, dr. Virág László gyermekei. Özv. Szerencsy Lajosné sz. Szilágyi Teréz, özv. Schneider Mihályné sz. Szilágyi Zzuzsánna testvérei. Kerékgyártó IstváD, Kerékgyártó Mihály, Kerékgyártó Róza férj. Csányi Lászlóné, Kerékgyártó Anna férj. Telegdi Istvánné, Kerékgyártó Mihály, Altnéder János, Mihálcsek István, vejei. Virág Károlyné sz. Kacsó Jolán, Virág Mihályné sz. Balázs Beata, dr. Virág Lászlóné Nagy Ilona menyei. Virág Anna férj. Petricsek Kálmánné, Virág Károly, Altnéder Ferencz, Altnéder Jenő, Altnéder Jolán f. Rácz Istvánné. Altnéder Róza férj. Szabó Jenőné, Altnéder Mariska, Mihálcsek Lajos, Mihálcsek Ida unokák és számos dédunokák.

A hevenyes és idült bélhurut apró gombái, melyek a tehéntej fehérjében olyan kitünően tenyésznek, a — vízben főzött — Kufeke-féle gyermek-liszt adása s a tejnek a táplálkozásból való kirekesztése folylán rossz talajra szorulnak, a melyen nem tenyészhetnek tovább. Megszűnik a bélcsatornában a rendetlen erjedés meg a hányás, a székelés is megjavul. Kufeke gyermek-lisztje olyan könnyen emészthető, hogy még a beteg gyomor és bél is is jól megemészti és felhívja. Megvan az a tulajdonsága is, hogy a megromlott étvágyat ismét löl- kelti.

A kivándorlás. Vármegyénk alispánja következő rendeletet tette közzé. Az Udinában tartózkodó Gaffaró cég megbízottja különösen ősszel embereket toborz Délamerikába, főleg pedig Argentínába leendő kivándorlásra. Miután ez irányban szerzett informátióim szerint a kivándorlók részére ott az aratási és takarítási munkákon kívül egyéb munka nem kínálkozik, figyelmeztetem a lakosságot, hogy a csábításoknak ne adjon hitelt és az illetékes hatóságot, hogy a legszigorúbb óvó intézkedéseket tegye meg, hogy jelzett vagy esetleg más cég megbízottja kivándorlásra való csábítása meghiusittassék.

Beküldetett. A g. k. templom kömives munkájára a »Nagybányádban pályázatot hirdetnek és pedig oly formán, hogy jun. 28-án csütörtökön jelent meg a hirdetmány s jul. 1-én azaz vasárnap d. e. 10 óráig

(4) 1906. Julius 1.

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

már be kell adni az ajánlatokat. Alig 3 nap alatt kell tehát határozni a mesternek, vagy ha vidéken lakik, akkor pár óra alatt döntenie kell abban, hogy pályázik-e és mennyiért ? Azt hisszük, ez a pályázat a legnagyobb rekordot érte el gyorsaság tekintetében s t^lán páratlanul áll a pályázatok krónikájában. Annyi bizonyos, hogy sem az egyháznak, sem a vállalkozóknak nem szolgálhat előnyére, ha igy el kell hamarkodniok elhatározásukat.

»Szőlő Otthon«, minta hazai szölöszeti alkalmazottak menhelye van alakulóban, ahol a vinczellér, munkavezető, telepkezelö, pinczemunkás, pinczemester stb. aggkorára, vagy baleset esetén otthont talál, lakást, élelmezést, ruházatot, pénzsegélyt stb. élvez. Az évi tagsági dij aránylag csekélyre van szabva, mert jövedelmező szőlőművelést, gyümölcsfatenyésztést, konyhakertészetet, mezőgazdaságot, szölöszeti ipart, sertés-, baromfi- és méhtenyésztési, tehenészetet létesít. Felhívjuk az országban működő szölöszeti alkalmazottak figyelmét ezen emberbaráti intézményre; saját jól felfogott érdekökben kérjenek alapszabálytervezetet, hogy meggyőződhessenek annak mivolta felől. Czim: »Szőlő Otthon« Kecskemét, II. tized 31. szám.

Irodalom. Pataki Béla szerkesztésében megjelent a »Méhészeti lapok« júniusi füzete, másfél ivén, Nánásy István nyomása, csinos külső borítékkal. A első czikk a viaszmolyról szól Hartviger Ágost tollából, Pataki B. A méh hasznáról és rendeletéséröl értekezik, Bacskay Sámuel méhészeti jó tanácsokat ád, vannak ezenkívül történeti, gyakorlati czikkek. Egyesületek működése, méhészeti előadások programmja, különfélék, kérdések és feleletek zárják az érdekes füzetet, mely valóban hézagpótló lehet minden méhészkedő magyar emberre nézve.

Magyar nemzeti bajuszkenöcs A budapesti elöljáróságok az utóbbi időben több helyen lefoglaltak »Magyar nemzeti bajuszkenőcs« jelzésű árut, melyről kiderült, hogy azt egy hírhedt bécsi magyarfaló czég: a Calderare és Bankman gyártja. Az elárusító czégek ellen megindították az iparkihagási eljárást, a bécsi czég azonban menekül a bajtól, holott a magyar elnevezéssel való visszaélést tulajdonképen ö követte el. Helyesen teszik a kereskedők, ha az ilyen nem tisztességes eszközökkel dolgozó gyárostól óvakodnak és czikkeit nem tartják.

A kókusz zsírnak élelmi szerként való használata mintegy 3--4 év óta vált különösen Németországban, Svájczban és Ausztria-Magyarországon nagy arányúvá, amit tudvalevőleg a disznózsír és a vaj megdrágulása idézett elő. Ennek folytán Németországban a kókuszz-ir-gyárak egyre-másra keletkeztek és e téren valóságos alapítási láz fejlődött ki. Az utóbbi időben azonban két körülmény végzetes befolyást gyakorolt ennek az iparágnak az egzisztenciájára. Az egyik a kókusz-olaj megdrágulása, mit a nagymérvű amerikai fogyasztás idézett elő s minek következtében a kókusz-zsir gyárak most már selejtesebb minőségű nyers anyagot kezdenek feldolgozni, az ebből készült zsírt pedig tiszt sséges ember gyomra nem veszi be. A másik gátló körülmény az, hogy az uj kereskedelmi szerződések a kókusz-zsir behozatali vámját Ausztria-Magyarországba 100 kg-ként 2 koronáról 20-ra, Svájczban 10 frankról 20 frankra emelték fel. Ez a vámtétel a gyártmány nagybani árának 35o/0- át teszi ki és a kókusz-zsir használatának csökkenésére fog vezetni.

Nősülni szeretnék.

— Humoros elíhdás. —- Irta; Vrabéiy Armand dr.

(Az előadó megáll az emelvényen — szótlanul és jókora szünet után egyszerre csak — leszól a publikumnak :)

— Jó estét kívánok 1

(Megint szünet)

— Hát azt, kérem, tudják-e, hogy én még mindig nőtlen vagyok f

Csak azért említem, mert tudom, hogy az ilyes körülmény, a mélyen tisztelt női hölgyek . . . (1 Jjaj I kérem, én mindig ilyen finoman fejezem ki magamat!) még össze nem anyakönyvezett részét nagyon érdekli.

Szinte látom a szemükből, hogy mennyire szeretnék összecsapni a kezüket s aztán idekiáltani nekem:

— Ugyan menjen maga, hiszen maga olyan fess gyerek, hat mán hogyan maradhatott maga asszony nélkül ? ?

— No csak, kérem, ne tessék türelmetlenkedni, hisz éppeg azt akarom elmesélni, hogy hát:

Mért vagyok még nőtlen ? p ?

így történt a dolog ni:

Felugrottam a villamosra

Éppen a közepén lehettem az ugrásnak, mikor egyszer csak-hátulról olyan lármát hallok, mintha vagy egy tuczat indiáner, akikről pedig a »Bőrharisnya« czimü regényből, meg az állatkertböl bizonyára méltóz- tatnak tudni, hogy nagyszerűen tudnak kiabálni, épp akkor adott volna a hátam mögött rándevut egymásnak.

Végre mindenki akkor kiabál, mikor neki tetszik! — Aztán én operába is járok, meg hónapos szobám is egy olyan házaspárnál vau, kik már túl vannak a mézesheteken, igy hat elgondolhatják, hogy én bizony a kiabáláshoz hozzá vagyok szokva. No de kérem ez a lárma a hátam mögött olyan kaliberű volt, hogy — bár a kíváncsiság a fehér nép tennivalója — nem tudtam megállni, hogy vissza ne nézzek.

Nem láttam egyebet, mint azt, hogy a villamosnak bőrös ajtaja, végén azzal a vaskölönczczel — a

világon a legkarcsubb ajtó — mélabusan ide-oda himbálódzik, egy öreges ur pedig földszint, a villamos előtt az orrát fogja.

Tisztölt Publikum ! Nem tudom, hogy a képemről látszik-e, azért hát bizalmasan közlöm önökkel, hogy én meglehetősen okos ember vagyok. No de rögtön rá is jöttem ám arra, hogy az ingó-bingó villamos ajtó, a fent ecsetelt ur orra, meg az orditás között kell valami összefüggésnek lenni!

Hogy ennek az összefüggésnek esetleges következményei elől megmeneküljek, hirtelen a kocsivezető markába nyomtam egy — fél kiló szőlőt, öt perczczel azelőtt vásárolt uzsonnámat, — egy staniczli és esdeklő pillantás kíséretében !

A konduktor rögtön ott termett a helyzet magaslatán : kibökte a »Megtelt!« táblát s azután olyan csöngetést vitt véghez, hogy valamikor okvetlenül vagy közgyűlési elnöknek, vagy szemetesnek kellett lennie. Erre a csöngetésre aztán a villamos úgy neki indult, hogy — amennyire a sötétben ki tudtam venni — a mellettünk vágtató bicziklisták szégyenletükben valamennyien elpirultak.

Az öreg ur, ki az orrátfogta, a kocsiról lemaradt. De azért tovább kiabált, az öklével erősen fenyege- tödzve. Világosság kedvéért megjegyzem, hogy az orra nem abban az öklében volt, amelyikkel fenyege- tödzött!

Megkönnyebbülten léptem be a villamos kocsiba leereszkedtem az első embermentes helyre. — Előbbi hátam mögött, most meg az oldalamon tört ki a lárma! A hanghullámok ezúttal a központi árucsarnoknak egy mellettem ülő hölgytagjából érkeztek felém. Képzeljék csak — a »pech« soh’sem jár egyedül — beleültem a — szilvás kosarába!

Hölgyeim! Uraim! Önök bizonyára láttak már szilvás rétest és szilvás gouibóczot? — no de annyit mondhatok önöknek, hogy egyikök sem hasonlít a szilvás nadrághoz !

Kiugrottam a kosárból és a szerencsétlenség üzleti részét lebonyolítva a központi hölgygyei, szégyenkezve foglaltam újból helyet. Lesütöttem a szemeimet, mint egy olyan úrhoz illik, ki szilvás kosárban ült. És tán csak a városligetben pillantok fel, ha a kocsi a bazilika előtt akkorát nem zökken. Oh ! mily kicsinységek határoznak sokszor az emberi életben : e zökkenés révén támadt föl bennem — a szerelem !

Igen, mert mikor felpillantottam — megláttam »Ö«-t! — — Leírjam??

No, nem bánom, leirom, már csak azért is, mert tudom, hogy a férfinépet az ilyesmi nagyon érdekli

Oly picziny volt a szája, mint a most divatos császárzsemlye; ajkai pirosak, mint az »Egyetemes regénytár« kötése; fogai fehérek, mint a legszebben vasalt gallér; czipöje nem kerülhetett 2 frt 50 krnál többe, •— oly piczurkák voltak a lábacskái; a kezét nem láttam, mert a zsebében volt; aztán a szeme lesütve, a haja felsütve; a termetéről meg nem is merek beszélni: majdnem olyan szép volt, mint itt a hölgyeké! Szóval, aki önök közül látta az »Ember tragédiáját«, ebből a leírásból, azt hiszem, már bizton rájött arra, hogy egy valóságos angyal ült velem szemben.

Úgy tele lett egyszerre a szivem, hogy kénytelen voltam 8 kr. ára sóhajjal könnyíteni ratja. Sóhajtásomnak azért bírok ily határozott értéket adni, mert akkorát találtam sóhajtani, hogy kiröpült központi szomszédném kacsójából az átszálló-jegy s azt megint nekem kellett megfizetnem.

Elhatároztam magamban, hogy* megismerkedem az angyallal, ha mindjárt belehalok is. De hogyan?? Egy perez alatt végig futott fejemen az ismerkedés minden eddig szokásos módja, az esernyökinálástól kezdve egész a pénzkölcsönkérésig, — de hát a villamoson igen bajos esernyőt kínálni. Végre egy ujdonat uj ötletem támadt.; meg fogok vele ismerkedni a lég- huzam közreműködése mellett I

Kinyitottam a hátam mögött az ablakot s aztán úgy vártam az eredményt, mint a hogy a pók, a tigris vagy más ragadozó állat — a prédájára leselkedik.

Végre! Az angyal eltüsszentette magát.

Felugrottam, összeütöttem a bokámat s aztán illendően meghajtva magamat, azt mondtam néki :

— Egészségére kívánom I

Az angyal az orrocskáját törölgetve, csak annyit felelt, hogy:

— Köszönöm,

— De ezt kérem nem úgy mondta ám, mint a hogy most én mondom, hanem olyan hangon, hogy hogyha azt Sternberg Armin ur a Kerepesi-uton meghallja, hát rögtön utána stimelteti az összes instrumentumait.

Jónak láttam személyesen folytatni a megkezdett diskurzust.

— Nagysád bizonyára náthás ? — mondám én.

— Igen — mondá ö.

— Kérem, én is voltam már náthás — mondám én.

— Igen? — mondá ö,

— A nátha igen kellemetlen dolog — mondám én.

— Pláne, ha otthon felejti az ember a zsebkendőjét — mondá ő.

Erre a megjegyzésre úgy a társalgás, mint a villamos elakadt. Azon voltam tehát, hogy ha már a villamos áll, legalább a diskurzus menjen. Felkeltem megint s összeütvén a bokámat, kalapletéve kérdém tőle :

— Nem Weisz Riza kisasszonyhoz van szerencsém ?

— Nem — felelt, ö.

— No mindjárt gondoltam — feleltem neki vala-