Nagybánya és Vidéke, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-08 / 19. szám
Nagybánya, 1904. \Május^8. :— 19. szám. 904 -V. SXXX. évfolyam.-■•í r„> ■TÁRSADALMI HETILAP. m. ■ A NAGYBANYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS 3VtEC3-«JÉILiBISriK: NdixiiNriDiEisr VASÁRNAP Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Fél évre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utcza 20-ik Jókai meghalt! Jókai meghalt! S véle és benne meghalt Magyar- ország legnagyobb irodalmi alakja. Nincs senki, a kit összehasonlíthatnánk vele, a szellemóriással. Képzelő ereje az eget ostromolta, irálya meghódította a földet, telke a gondolatok kincses háza, szive az érzelmek kime- rithetlen aranybányája. Az Olympus félistenei közé emelkedett s mig másnak a sors a babérból csak egy-egy levélkét juttat, őt egész életén át tartott virágesővel halmozta el. Nem mondunk újdonságot, midőn az ősz költő-fejedelem halálhírét hozzuk, hisz tegnap délben már sokan tudták a szomorú valóságot s ma reggel a gyászkeretes fővárosi lapokból hasábokat olvashattunk hazánk ez örökké nevezetes nagy fia élettörténetéből, sőt szerettük volna, ha mennél későbben, csak évek múlva lettünk volna kénytelenek porsátorának összeomlásáról megemlékezni. A megemlékezés kötelességszerü; könnyeinkkel áldozzunk a nagy költő ravatalánál, kinek áldott keze 70 éven át forgatta a tollat s aki egész külön nagy könyvtárral tette gazdagabbá a magyar nemzetet. Azért a könyvtárért a világ ösz- szes aranyával sem lehetne megfizetni, mert a költő, a művész, ha megalkot valamit, az létezik, az életre kél, de ha nem alkotja meg, azt ugyan senki más e világon életre nem keltheti. Nagybánya iránt való rokonszenvét sokszor kimutatta, legutóbb a Lendvay- szobor létesítése alkalmából, 1900-ban, mikor^m^g-^lő nagybányai barátjával T. Pap Zsigmonddal élénk levelezésben állott, mikor megnézte ő maga személyesen Verő L.-nál a készülő szobrot, azt kitűnőnek, élethűnek találta s szívesen fáradozott érdekében. Kinek lelke minden szépért tudott őszintén hevülni, az élsz poéta meg- hidegült, de nem távozik el közülünk. Teste is lelke is a hazáé, az édes magyar hazáé! Emlékezések. Jókai Mór Komárom megyebeli születésű volt. Budapesten ismerkedtem meg vele, mint Íróval. Gyakran találkoztunk a Pilvax-kávéházban a hova eljártunk, ott ismerkedtem meg Pálfy Bellivel is épen Jókai állal, a ki vele megismertetett és Petőfi Sándorral kinek szintén bemutatott. Én mind kettőjüknek arcz- képét lefestettem Petőfinek arczképét Tiróler nevű festő művész eredeti arczképe után Barabás festő is több ízben festette a lapol. számára. Mikor én brisz- tol papírra festettem, Petőfi egy torzképet vágott hozzá mondva : ugv-e hasonlítok Byronhoz, az angol Byron (ejtsd: Bájrn) költőre czélozva ? A mire, hogy elnevettem magam, Petőfi is nevetett csak tréfának vette ő is a hasonlatot ej hires költővel. A képet Petőfinek ajándékoztam, melyet ő Szendrey Júliának kicserélés végett utóbb Térev Marinak adott. Jókai lakott Petőfivel is egy házban a Dob- utczában a Salvátorhoz czimzett gyógyszertáros ház második emeletén, Petőfi és Jókai igen jó barátok voltak, mondhatni közös háztartásuk volt. A forradalom után Jókai ellátogatott Nagybányára a ligetben is volt, a hol nagy óváczióba részesült. Teleki Sándort Kohón is meglátogatta Schönherrék ismeretsége utján. így lett ismeretes a Jókai domb is, mikor a Mária ligetben az ismert dombot elnevezték a »Jókai dombnak« Jókai nevéről. 7or'ókfalvi Pap Zsigmond. Mikor volt Jókai Nagybányán? Jókai Mór 1876. aug. 11—14. napjain járt Nagybányán, mikor Teleki Sándor ezredest meglátogatta s ugyanakkor aug 13-án Schönherr A. főkapitányék vendége volt. Aug. 11-én érkezett meg gróf Teleki Sándor kíséretében Kohóra, hova Domahidy Ferencz főispán is üdvözletére sietett. Nagybányára érkezése 12-én délutánra volt jelezve. Az egész város ünnepi díszt öltött, a házakon nemzeti zászlók lobogtak s a nép félbe hagyva munkáját az utczákon hullámzott. E napon megérkezett Ujfalussy Miklós ország- gyűlési képviselő, ki a fogadásra nagy számban összegyűltökkel d. u. 3 órakor 20 kocsin indult ki Gellért László polgármester vezetése mellett városunk halárához, a katalini hídhoz. Csakhamar megérkezett kocsin a nagy költő, ki Teleki Sándor grófnő ezredesné jobbján ült, a második kocsiban Teleki Sándor gróf családjával s Domahidy főispánnal foglalt helyet. Az örömsugár, mely mindnyájunk arczárói visszatükröződött s a harsogó éljenek, melyek megérkezésekor keblünkből kitörtek, azon szívből jött szeretet és tiszteletnek adott kifejezést, melylyel egész városunk egyeteme áthatva volt. Gellért Ferencz üdvözölte ékes beszéddel. Jókai válaszában Petőfiről, a szabadságharczról, az elnyomatás éveiről emlékezett meg s hangsúlyozta a béke idejét, melyet hazánk fejlesztésére felhasználni a legnagyobb hazafiui kötelesség. Ekkor egész Fernezelyig ment Jókai s éjjelre visszatért Kohóra. 13-án a Széchényi-ligetben tiszteletére rendezett népünnepélyen vett részt. A mulatságot a nőegylet rendezte. 200 teritákü bankett volt. Ekkor történt az, hogy Jókai megkérdezte a bányaiaktól, mi a neve a liget azon dombjának, a honnan a szép kilátásban gyönyörködtek, mire Schönherrné szellemesen igy felelt : »E percztől kezdve Jókai- domb.« Neve mai napig is megmaradt s ez után bizonyosan még értékesebb lesz. Vacsora közben az ünnepség fényét nagyban emelte Mikó Béla tűzoltó parancsnok által rendezett tűzi játék s különösen a bengáli fényben előtűnt »Éljen Jókai!« felírás, Dengi János sikerült ódát olvasott fel. Másnap hétfőn, 14-én, Schönherr főkapitány házától reggel 9 órakor indult el Jókai szívélyes hucsuvétel után. Kíséretében voltak Domahidy főispán, Kosztka, Gellért. Schönherr A., Maár József szerkesztő s többen 10 kocsin. Jókai Remetemezőre ment Ujfalussy Miklóshoz, hol Nagy Ignácz, Kováts Ede, Ujfalussy György fogadta. A »Nagybánya és Vidéke« szerkesztője lelkesedéssel igy ir akkor aug. 15-iki vezérczikkében : »Tűzzétek ki a zászlókat! Fűzzetek virágaitokból koszorút! Üstökös jelent meg közöttünk. Szinről-szinre láthatjuk azt, kit eddig műveiben csodáltunk, ki láng elméjével, ragyogó képzeletével egy bűvös Nagybányai jelige. 1881. máj. 29-én Jókai Mór a I.endvayemlék tábla leleplezésére irt ódájának végsorailmn igy ir : »Ki e nevet, ezt az emlék sóhajt Egy kőlapon ekként megörökitéd : A nagy művésznek szülővárosa, Végőre nemzetünknek a határon, A melyen túl megszűnik a magyar. .. Légy áldva és boldog légy felvirultan, S a mily dicsőnek költő álmodá, S művészi hirdette egykor szép hazánkat: Olyannak lássad azt örök időkig !«■ (A költeménynek 2—ti sorait a »Nagybánya és Vidéken 1882-től jeligém választatta s éveken úf Jókainak ez a szép mondása diszlett a lap homlokán.) Hogy lesz a kőből egy forint. Irta: JÓKAI MÓR. Hazánk egyik leggyönyörűbb tájéka Nagybánya és Felsőbánya. Mint óriási háztetők sora, vagy mint titánok sirkertje: emelkedik egy göm- böljü hegyorom a másik mellett, déli oldalaik szőlőkkel tarkázva, teteik. északi részeik, völgyeik nemes gesztenyeerdőkkel koszoruzva. Ott fénylik Felsőbánya aranyozott kettős tornya, s tőle egy kis félórányi távolban Nagybánya, regényes kertektől körülvéve. Gyönyörű mulató ligetét irigyelheti tőle Budapest; lelkes, munkás magyar fiait irigyelheti tőle az egész ország; szép hölgyeit irigyelheti az egész világ. E kicsi városkának az ország határához oly közel van olyan kultúrája, mely a német és franczia városokéval vetekedik; van“ állandó színháza, jótékony intézetei, iskolái, könyvtára és eleven társas élete. S az egész határa — nem volna elég vadaskertnek egy magyar főur számára. E kultúra, jóllét, gyarapodás eszközei a föld alatt teremnek. A város közelében van a fernezelyi völgy, Gyönyörű kies vidék, mindkét felől erdős hegyoldalak közzé szorítva, mik közt hatalmas hegyi patak vágtat tombolva végig. S a patak mentében barátságos lakások, virágos, gyümölcsös kertekkel körülvéve, tovább gigászi tömör építmények s emeletes paloták. Hanem az egész völgy felett folytonosan egy ködszellem ül, a ki ott lakik s az idegent viszadöb- benti fojtó lehelletével. Néha ez a ködszellem alak felmagasodik s mint egy alaktalan rém kiemelkedik hegyvágánya közül, látszik hömpölygő közeledése s aztán elterül a közel városon s a szomszéd vidéken messzire. Ez a fernezelyi érczizzasztók füstje: kén és mireny füst. A kénszagot is ritka ember tartja parfümének, a mireny pedig igen szerencsésen egyesíti illatában a foghagyma és vadpoloska praegnans tulajdonságait. A bányákból kihozott ércztartalmu kövek óriási hasábfákból és szénből rakott máglyára halmozzák, s azok addig égnek, mig á kén és mireny elszabadul a légbe. S e rettenetes légkörben tölti el egyik ivadék a másik után egész életét s virágaik virágoznak bene. Az érczolvasztók roppant épületébe lépünk, melynek odúiból alant és fönt vakító láng tűnik elő Tűz, mely busz év előtt meggyujtva, azóta szakadatlanul ég: egy perezre ki nem aludt, mindig munkát végzett; a katlanok alját megnyitják s vakító fényű patakocskák ömlenek belőlük elő, olvadt érczpatakok, mik izzó tavacskákká gyűlnek össze. Azokban együtt van az ólom, arany, ezüst. Mert a királyi érczek nagyon sok paraszt kíséretében jelennek meg. S a mint dolgozik egyfelől az örök tűz, úgy segít neki a munkánál közel szomszédjában az örök viz. A hegyipatak hajtja a tüzet fújtató óriási gépet, az adja erejét az érezzuzók munkájához. S a vízgép ereje versenyez a leghatalmasabb gőzgépével. Egyik hajtó kereke a múlt években elkapott egy vigyázatlan gépészt s azt egy perez múlva három darabra szakítva hajította ki a túlsó oldalon. Az érez megkívánja, hogy válogassák, osztályozzák, megőröljék, megszitálják, megfürösszék, megszáritsák, kemenezébe tegyék. Tűz, viz, gép együtt dolgozik az emberi kézzel. Egyik munkához csak gyermek-kezeket használnak, másikhoz fiatal leányokat, van olyan része a munkának, metyet az erős férfi is csak két óráról két órára egymást felváltva bir meg. És aztán van olyan, mely egyetlen értelmes szakember felügyelete alatt éjjel-nappal folyvást halad előre s a mit elvégzett, megint újra kezdi. De mindezeknek a munkája nem'puszta dolgozás ; hanem tudomány. A fáradtság mellé még ész kell és értelem. Annak az egyszerű embernek a dolga jártasságot követel a chemiában, mechani- cában, metallurgiában: annak tudnia kell, hogy mit, mért cselekszik ? kiszámítania az időt másodperezre; — tévedést, hanyagságot, ismeretlenséget ott meg nem engednek. Ott főznek óriási agyagüstökben valami keveréket. Az ólom, arany és ezüst keverve czinkkel. A czinkhez a nemes érez rokonabb, mint az ólomhoz
