Nagybánya és Vidéke, 1903 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1903-03-15 / 11. szám

(2) 1908 márczius 15. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 11. szám. Könyvtárunk és régiségtárunk után néprajzi osz­tályunkra kell irányoznom a T. Közgyűlés figyelmét. És a milyen örömmel jelentettem az előbbi két osz­tályunk gyarapodását ép oly sajnálattal kell hirt adnom arról, hogy a néprajzi gyűjtés ügyében az elmúlt év folyamán alig történt valami. Ennek a visszamaradás­nak oka azonban nem bennünk, hanem a kívülünk eső körülményekben keresendő. Méltóztatnak emlékezni, hogy néprajzi osztályunk ügyét Jankó János dr. a Magyar Nemzeti Muzeum néprajzi osztályának igazga­tója karolta föl, a ki az 1901. évben végzett próbagyüjtés után kijelentette, hogy mivel a vidék néprajzi tárgyak­ban gazdag — a gyűjtést folytatni fogja s annak eszközlését sürgős dolgai miatt a múlt év nyarára halasztottá. Sajnos azonban, a kiváló férfiú épen hiva­taloselfoglaltsága közben, midőn Borszék vidéke néprajzi tárgyainak felkutatásával foglalkozott, a magyar tudo­mányos világ kimondhatatlan veszteségére hirtelen és váratlanul elhunyt. Halála megapasztotta az ethnografia terén működő magyar munkások számát s igy daczára annak, hogy az országos főfelügyelőség két ízben is adott megbízást szakembereinek a Nagybánya vidékén elkez­dett néprajzi gyűjtés folytatására — a gyűjtés mindez- ideig elmaradt. Legközelebb a főfelügyelőség Dr. Bátky Zsigmond nemzeti múzeumi őrt bízta meg a gyűjtés eszközlésével, a ki valószínűleg már kora tavaszszal városunkba jön, hogy megbízásának eleget tegyen. A külömböző múzeumi tárgyak gyarapodásáról szóló jelentésünket nem zárhatjuk le a nélkül, hogy föl ne említsünk egy értékes műtárgyat, melynek egye­sületünk kedvező körülmények között a múlt évben birtokába jutott Ez a Vörösmarty Mihály szobrának maróti Rintel Gézi szobrász által készitett gipszmáso­lata, melvlyel a szerző részt vett a költő-király szob­rára hirdetett pályázaton s melyet a biráló-bizottság az elnökség kérésére egyesületünknek ajándékozott. Ezek után áttérek az 1902. évről szóló zárószá­madásunkra, melyet szives megbirálás végett egyesüle­tünk pénztárosa fog részletesen a T. Közgyűlés elé terjeszteni. E pontnál mindenekelőtt szemünkbe tűnik a külömbözet a múlt közgyűlésen előterjesztett költség­előirányzat és a tényleges eredmény között, mert a tényleges bevétel 88 korona 74 fillérrel, a tényleges kiadás pedig 2325 korona 20 fillérrel maradt mögötte annak az összegnek, melyet, mint előirányzatot költség- vetésünkbe fölvettünk E külömbözet magyarázatára legyen szabad a következőket megjegyeznünk. A bevétel rovatában előállott külömbözet onnan ered, hogy egy­részt alapítvány czimen nem folyt be semmi pénz­tárunkba, másrészt pedig a tagdijak befizetésénél is többen hátralékban maradtak. A kiadásnál fölmerült 2325 K 20 fillér külömbö­zet oka pedig az, hogy néprajzi gyűjtésre ez évben nem nyílt alkalom, a könyvek vásárlására és az uj helyiség átalakítására és berendezésére fölvett összeget a könyvek szállításánál és az átalakításoknál beállott késedelem miatt nem költhettük el teljesen. Ezen összeg azonban jórészt le van kötve és mint teher a jövő évi költségvetésünkbe felvétetett. Hogy egyébként anyagi helyzetünk eléggé örvendetes képet mutat, hogy vagyo­nunk gyarapodik s hogy nagymérvű kiadásaink fede­zésére elegendő jövedelemmel rendelkezünk; ez annak a jóindulatú gondoskodásnak köszönhető, melyet egy­részt Nagybánya szab. kir. város, másrészt pedig a múzeumok és könyvtárak orsz. főfelügyelősége részéről tapasztaltunk. Nagybánya városa ugyanis, daczára nehéz pénzügyi viszonyainak, mint azelőtt, úgy a múlt évben is 600 koronát szavazott meg egyesületünk támoga­tására ; — az országos főfelügyelőség pedig régiségtárunk gyarapítására 300, könyvtárunk gyarapítására 400 és néprajzi gyűjtésre 500, vagyis összesen 1200 K állami segélyt eszközölt ki a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumnál. Azt hiszem, a T. Közgyűlés óhajtásá­nak teszek eleget akkor, midőn ezen anyagi támoga­S a szó, mely harsog élte hő delén, A szabadságé és a nemzeté! Halljátok őt? mint rajzik népe föl! Szavától harczba indul, öldököl! Szabadságunkért síkon, bérczeken Vállvetve harczol magyar s idegen! . . . Nézzétek öt! a száműzött vezért: A nagy világot értünk járta be. Csodálta öt a nagy világ ezért, S elhagyta hűtlen gyáva nemzete. Boruljatok le és zokogjatok, És térjetek meg végre s lássatok: Az örök lét felé a biztos ut Csak a szabadság! szebb nevén — Kossuth!. A szabadság volt és a szeretet, Melyből kisarjadt minden diadal; Ki másutt szolgaságot szenvedett: Eljött közénk és lett szabad magyar. Munkás kezet és hű szivet hozott, Érttünk, velünk vállvetve dolgozott. S ha kérdjük: népünk följebb is jut-é ? Ez ige tart meg! és ez Kossuthé. Szabadság atyja, égő szeretet, Kossuth: jövel! és ihlesd a magyart! Hogy ne csak szóval áldjon tégedet, S ne addig áldjon, inig ünnepje tart! Köznapjaink harczában is Te élj! Nagyban, csekélyben légy Te a vezér! S jöhetnek akkor dűlő századok : Neved ragyogni, néped élni fog . . . ' Zempléni Árpád. tásokban megnyilatkozó szives jóindulatért mindkét testületnek ezúttal is egyesületünk hálás köszönetét nyilvánitom. Egyesületünk múlt évi történetéből sajnos nem hiányzanak a szomorú lapok sem. Mindjárt az év elején, — épen most egy éve — elvesztettük egyik szeretett alelnökünket., Ssvaiczer Sándor nyug. bányatanácsost, ki mint tisztviselő kezdettől fogva jelentékeny szere­pet vitt egyesületünk ügyeinek vezetésében, azonkívül pedig a Svaiczer-családot jellemző ritka bőkezűséggel igyekezett a tulajdonát képező értékes tárgyak áten­gedése , által törekvéseinket istápolni. Az egyesület ezen derék tisztviselője és jóakarója iránt hálájának azzal adott kifejezést, hogy halála alkalmából rendkívüli választmányi ülést tartott, érdemeit jegyzőkönyve ik­tatta, ravatalára koszorút helyezett, temetésén pedig küldöttség által képviseltette magát. Kívüle még Molnár Mihály. Homola Gyula és Laszke Győző buzgó tag­társainktól fosztott meg bennünket a halál, kik szintén nem csekély érdeklődéssel és jóakarattal vettek részt egyesületünk nemes munkájában Súlyos tehát a veszteség, mely bennünket a lefolyt évben ért és pedig annál súlyosabb, mert ezenkívül többen vannak, kik más okból, u. m elköltözés, vagy önkénytes kilépés által szintén megváltak egyesületünk­től s velük szemben munkatársaink száma egyetlen uj taggal sem szaporodott. Bízunk azonban a jövőben és hiszszük, hogy ha uj helyiségünket elfoglalhatjuk s ezzel múzeumunkat átadhatjuk a nyilvánosságnak : ez a körülmény a tagok szaporodására is jótékony befolyással lesz. Egyesületünk alapiló és rendes tagjai az alap­szabályokban biztosított jogaikat a február hó 16-án tartott évi rendes közgyűlésen gyakorolták; az egyesület ügyeinek vezetésére hivatott választmány pedig julius 7-én. szeptember 1-én, deczember 30-án tartott rendes, továbbá márczius 1-én és november 18-án tartott rendkívüli ülésein teljesítette az alapszabályokban reárótt kötelességét; s ugyancsak a választmány ezen­kívül még folyó évi február hó 14-én is tartott ülést, melyen bírálat alá vette és lezárta a múlt évi száma­dásokat, elkészítette a folyó évre szóló költségvetést s megállapította a kereteket, melyeken belül az egye­sület a jelen év folyamán a siker reményében mű­ködhetik. * Íme, ezek azok az események, melyeket a lefolyt év történetéből összegyűjtve a T. Közgyűlés elé ter­jeszteni óhajtottam. Elismerem, hogy ezek az események az egyesület életében nem jelentenek nagy haladást, de ha tekin­tetbe veszszük azokat a szerény eszközöket, melyekkel dolgoznunk kellett s azokat az akadályokat, melyek működésünknek útját állották, — az elért eredményt nem lehet túlságosan kicsinyelnünk. És én abban a reményben, hogy a T. Közgyűlés tekintettel jelen vi­szonyainkra az egyesület múlt évi működésével meg lesz elégedve — befejezem jelentésemet és kérem a T. Közgyűlést, méltóztassék azt tudomásul venni. Heti krónika. Lázas izgatottságot keltett a hir városunkban, hogy uj polgármester van, és pedig nem aféle pol­gármester a milyennek minden este megtehetnénk Sándor barálunkat, kedélyes négyes kártyajátékok al­kalmával, hanem valóságós élő polgármester, a ki még hozzá — kilátásba van helyezve — a legnagyobb zsar- nők lesz. Szatmárnak uj kapitánya, Nagybányának uj pol­gármestere. Már most mi elképzeltük, hogy a mi ed­digi polgárnagyunk vissza vonul a csendes nyugalomba pl. egy föispáni székbe, vagy valami zsíros kormány- biztosi hivatalba. A hir igaznak bizonyult: a polgármesternek fia van: és ő a kis polgármester. Tudjuk, hogy két század óta a Gellértek közzül, mindig volt valaki városi tisztviselő, akkor nem is olyan lehetetlen ez a jövendölés A »Nagybánya« persze ezt a hirt is elhalászta előlem és igy sokan hamarább tudták meg, mint jó magam. Két szerkesztő szolgálja ki most a nagy kö­zönséget s igy hihetőleg többet és jobbat kap a nyá­jas olvasó. Még csak 5 szerkesztőre van szükség és akkor napiiap lehet Nagybányán, t. i. minden napra jut egy friss újság. Ám azért a két szerkesztő daczára sem tudta keresztül vinni a város a 70000 koronás kölcsönt. Mi r: ár előre láttuk lelki szemeinkkel a szép berke­ket és ligeteket, a gyönyörű fasorokat, uj utczákat. hidakat és épületeket, melyeket a város ezzel az ösz- szeggel megteremt a tavaszon és ime reményeink füstbe mentenek. Maradunk a mi ódonságunkban, hisz kell, hogy ilyen város is legyen a világon és Magyarorszá­gon, mert az élet úgy szép, ha tarka, változatos. Körülöttünk Szalmár, Sziget, Dés, Zilah gyönyö­rűen haladnak, emelkednek, mily balgák, nem tudják, hogy az ősiség jobban fest ma, mint az unalmas uj épületek. Úgy kell az állammal tenni, mint egy itteni egye­sület, uj terhet akart rá rakni a miniszter s az fogta magát és szubvencziót kért. (Nyelvünk szegény, hogy ezt másképp kifejezzük.) Kérjünk mi is a 70000 ko­rona jóváhagyása helyett ugyanannyi államsegélyt és mindjárt jóváhagynak mindent. Nincs tehát tavaszi munka, magánosok nem épí­tenek, a várost leintették, az építő iparosok mehetnek hernyót szedni; ilyen szép időben nem is kellemetlen foglalkozás az. Olyan nagyon azért nem vagyunk elkeseredve, hogy holnap ne ünnepelnénk, sőt már is fellobogóztuk lakóházainkat, jeléül annak, hogy holnap nem törő­dünk semmit a hétköznapi gondolatokkal, egy napra szabad lesz mindenki s csak győzze járni a sok ün­nepélyt a krónikás. Különfélék. Személyi hir. L. Bay Lajos orsz. gy. képviselő ma d. e. 10 órakor Nagybányára haza érkezett, d. u. részt fog venni a »Kereskedelmi Bank« gyűlésén s reggel 5 órakor visszautazik ismét Budapestre. Személyi hir. Szentpétery Ferencz volt beszter- czei törvényszéki jegyző, jelenleg helybeli kir. aljbiró városunkba érkezett s hivatalát a napokban elfoglalta. Gellért Endre polgármesternek e hó 9-én reggel fia született, a mai hivatalos bejelentés szerint a kis fiú »Endre Mihály« nevet kapott. Országos vásár lesz márczius 16-án és követ­kező napjain Nagybányán, ez az u. n. Okuli böjti vá­sár, melyen különösen az állatvásár szokott élénk for­galmat mutatni. Ugyan ez a tavaszi ruhák beszerzé­sének az ideje is, mivel a legközelebbi vásár csak Űr nap után lesz. Márczius tizenötödikét tekintettel arra, hogy hol­nap amúgy is bőven el van foglalva a nap minden órája, a polgári leányiskolában ma ünnepelték meg. A növendékek hazafias dalokat énekeltek, költeményeket szavaltak a jelen volt kisszámn közönség nagy gyö­nyörűségére. Holley ienö helybeli posta- és távírda s. tiszt »Kocsiposta tarifa« czim alatt egy füzetkét adott ki, mely mindazt tartalmazza, a mit erre vonatkozólag a hivatalnoki karnak tudnia kell, de laikusok is haszon­nal forg tihatják. Ára 1 korona. Kapható a szerzőnél, nyomatott Nánásy Istvánnál. Királyi kitüntetés. Lányi Ferencz kapniki kohó altiszteb nyugalomba vonulása alkalmából, sok évi buzgó és hü szolgálataiért, ő felsége a király, a koro­nás ezüst érdem-kereszttel tüntette ki. A nagybányai iparos ifjak önképzó-egyesülete márczius 8-án tartotta évi rendes közgyűlését. Áz egye­sület örvendetes fejlődésnek indult s anyagilag is jól áll, könyvtára nagyon szépen gyarapszik. Elnökké ismét Kupás Mihályt, alelnökké Gavrillás Leót, titkárokká Jancsovits Józsefet és Morvay Gyulát választották meg. A tisztikar többi tagja is többnyire a régi maradt. Színészet. Micsey F. György színigazgató novemb. és deczemb. hónapokra engedélyt kért a tanácstól előadások tartására. A szinügyi bizottság e hó 12-én tartott üléséből azt javasolta a tanácsnak, hogy ily korán ne kösse le magát a város, mivel esetleg jobb társulat is folyamodhatik, de meg a virágvasárnapi színész vásár után bizonyosan más tagjai lesznek a Micsey társulatának is, mutassa be tehát husvét után a tagoknak uj névsorát. A szinügyi bizottság gondol­kozását részünkről is teljesen helyesnek találjuk. Uj kohó. Bányavidékünknek uj kohója lesz! E vállalatot, mert a bányászat terén újabb lépést és ha ladást jelent és mert ez egyszer e vidéken magán bá­nyásznak lesz saját kohója, még pedig antimon-kohó üzemet, oly intézménynek kell tekintenünk, mely nemcsak ipari tekintetben, de a közjóiét érdekében is meleg pártolást érdemel. Hány száz éves már itt a magán bányászat s ime csak most ébred fel arra, hogy nemcsak a bányakincstárnak, de neki is lehet építeni s üzemben tartani czéljának megfelelő kohót. Az uj kohót felépíteni és üzemben tartani fogja ifj. Merzenich Hubert nbányai lakos. Kisbányán de Felső­bányához tartozó területen építendő kohója részére a szükséges földtért homok, agyag, épületi kő termelte­tésével f. hó 11-iki közgyűlésében adta meg Felső­bánya képviselőtestülete következő feltételek mellett: 1. a bemutatott terv szerint a kohóhoz füstelvezető csatorna lesz építendő 2. az esetleg okozandó káro­kért a kohó birtokos tartozik felelőséggel 3. ha az üzem a növényekre ártalmas kihatással lenne, az csak október 1-től márczius 1 közötti időszakban folytat­ható 4. ha minden óvintézkedés mellett károsnak bi­zonyulna az üzem, a városi hatóságnak joga lesz azt végleg beszüntetni 5. a kohóépitéséhez kért területet erre kiküldött bizottság fogja kijelölni. 6. jogelismerés czimén évi 10 . K. dijat tartozik fizetni. A bemutatott terv szerint az építendő kohó állani fog egy aknás- pest olvasztóból, kellő számú szálló por csatornákkal, vizpermetező berendezéssel. A 24 óránkénti felolvasz­tás 4 formára van tervezve; a feldolgozandó érez át­lagos antimonkéneg tartalma 40'/o-ra tehető. Felsőbányán a márcz. 11-iki városi közgyűlésen melyen a nagy jelentőségű kohó ügyet tárgyalták, még a következő dolgokat intézték el. Felsőbánya gazda­sági pénztára s kezelése alatt álló egyéb alapok 1903. évre jóváhagyott költségvetése felolvastatván, valamint a folyó évre jóváhagyott közmunka költségvetés tu­domásul vétetett. Az 1903. évi jóváhagyott mezőőri költségvetési előirányzatot, mely a megye törvényha­tósági bizottsága által jóváhagyatott, szintén tudomá­sul vette a közgyűlés. Végre közölve volt a földmi- velésügyi miniszter által a rendkívüli fahasználatra megadott engedély, mely a testület által örvendetes tudomásul vétetett, a mennyiben ez engedély folytán 1027 darab túlkoros tölgy, 48 drb erdei fenyő, 280 drb juharfa most egy sem lesz kihasználható. Tenyészbika és üszővásár Kassán. Az Abauj- Torna vármegyei gazdasági egyesülel ez év áprili*

Next

/
Oldalképek
Tartalom