Nagybánya és Vidéke, 1901 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-13 / 2. szám
Nagybánya, 1901. Január 13. — 2. szám. XXVII. évfolyaouV NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ TÁRSAPALMI HETILAP A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árait •. Egész évre 8 Kor. Fél évre í Kor. Negyedévre 2 Kor. Egyes szám 20 fill. Előfizetések, reklamácziók és hirdetések Molnár Mihály könyvny indájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ik szám alá Nyilttér soronként 20 fill. küldendők A népszámlálás. A népszámlálás külső munkáját befejezték a számláló biztosok. Sokan azt is rebesgetik már a városon, hogy 11600-an vagyunk, ezt azonban ma még tudni nem lehet. A községi gyüjtó'ivek összegezése és fölül- vizsgnlása most van folyamatban s bele telik két hét, mig a helyes eredmény egészen tisztán fog állani előttünk. Érdekes, hogy a veresvizi telepen magán 948 férfi és 948 nő van, a szöllőhegygyel együtt 2016 a veres víziek száma s 426 háztartást képeznek. Oly tekintélyes szám ez, hogy ha a város egyéb részei ennyire szaporodtak, akkor remélni lehel, hogy Nagybánya lakossága megüti a 12 ezret s megtehetjük a kezdeményező lépéseket az önálló törvényhatóság visz- szaállitása iráni. A város mérnöke már előzetesen oly pontos intézkedéseket tett a házak összeírására számozására nézve, hogy nálunk a munka, a mennyire csak lehet, tökéletes lesz. Baj. azonban, hogy a kormány igen sokat akar megludni s mivel az iparról, földmivelés- ről, mellékkeresetekről nagyon melegen kérdezősködött, a nép most már nemcsak fejadótól, — mint régen — de kereseti adóemelésektől is tartott s az ilyen féle mindig megnehezíti a valóság tényleges kiderítését. Kíváncsian várjuk az eredményt s reméljük, hogy jövő számunkban már bővebb ismertetéssel szolgálhatunk olvasóinknak. Szendy Antal. Városi közéletünk egy puritán alakja szállott sírba, Hegymegi Szendy Antal gyógyszerész személyében. Évek óta elgyengült beteg ember volt, kire a nap, mint az éjszaka nem hozott javulást, szobáját őrizte megadással és türelemmel. Kétszer halt meg ő. Először midőn 5 év előtt a közügyektől, a munkától visszalépett s most midőn jan. 9-én a gondviselés megszabadította betegsége súlyos bilincseitől. Tiszteltebb alakot keveset ismertünk városunkban, az ő szorgalma, becsületessége nem csak városunk, de a vidék népe előtt is közismert voll. A h lybeli ev. ref. egyháznák 1883. év óta főgondnoka, az ág. ev. egyháznak 1885. év óta felügyelője s legutóbb egyhangúlag megválasztott örökös tiszteletbeli felügyelője volt. A XIX század gye; mekének egy egyház is sok, azt is gyakran eltaszitja magától, ő kettőnél is, magasabb kötelességeket teljesített. Beszélt, lelkesített, áldozott ha kellett, fejleszteni kívánta minden léren az egyházi életet s a két helybeli prof egyháznak negyedfélszázados történetében rajta kívül soha nem egyesült egy kézben a világi elnökség. Az ág. evangélikusok életnagyságu arcz- képét már régebben a lelkészi hivatalban helyezték el. A reformátusok egyházmegyei lanács- biróvá is megválasztották, A két egyházra nézve kétségtelenül nagy veszteség az ő halála, mert neve valósággal eszmévé, a kölcsönös egyetértés és testvériség eszméjévé finomul!. Elnöke s egyik alapítója volt a helybeli részvénytakarékpénztárn ik, hol olajfestésü arcz- képét szintén őrzik a hivatalos helyiségben. Hegymegi Szendy Antal János helvben született 1826 jun. 17-én. Alyja Szendy János szintén gyógyszerész volt, köztiszteletben és becsülésben állott tekintélyes férfiú, anyja Ná- násy Rozália, -nagybányai ref. papi családból származott. Szendy Antal tanulmányait helyben és Lőcsén az ottani ág. ev. gymnasiumban végezte, majd a pesti egyetemre ment s a külföldön is hosszabb ideig tartózkodott. Magyar hazalisága, egyháziassága, szorgalmas munkálkodása és becsületessége jellemezték és adták meg egyéniségének értékét. A prot. egyházakért sokat tett, de a más felekezetbelieket is tiszteletben tartotta. Az ifjabb nemzedék s az újabban beköltözőitek nem igenismerték őt, de a régiek annál több szépet és jpi tudnak róla beszélni. Városi képviselő, Szatmárvármegye törvényhatóságának bizottsági tagja volt. A városházán, a két prot, egyház épületén s a részvénytakarékpénztáron gyászlobogó hirdette az ő halálát. Temetése január 1 l-én délután ment végbe. A főtéri családi háznál Soltész Elemér ref. lelkész rövid imát mondott s az ev. ref. tempi unba vitték a koporsót, hol Révész János ev. lelkész tartott nagy közönség jelenlétében gyász- fa sz -det felette. A sírnál ismét Soltész Elemér imádkozott s ezzel átadták az anyaföldnek a Szendy-család utolsó férfi sarját, ki annyit szenvedett az ő jó szivével. Sokak hálája, elismerése áldásként kisérte sírjába. A család a következő gyászlapot adta ki: A Szendy-család jelenti, hogy oszlopa, szeretett nesztora, 1901. január hó 9-én, este hat egynegyed órakor, hetvennégy éves korában, boldog házas élete negyvennegyedik évében meghall. A halai hosszú szenveeés után megváltás volt reá nézve. A kiterjedt rokonság nevében is tudatja a család azokkal, kik vesztesége iránt részvéttel vannak, hogy Hegymegi Szendy Antal gyógyszerész, városi képviselő, Szatmárvármegye törvényhatóságának tagja drága temetét 1901. január hó 11-én délután 3 órakor fogja vallása szertartása szerint temetni az ev. ref. templomból. iNagvbányán, 1901. január 10-én. Legyen áldott emlékezete ! Szendy Antalné szigeti Szölősy Eulália özvegye. Molcsány Gáborné Szendy Róza, Moldován Lászlóim Szendy Amália gyermekei. Molcsány Gábor, Zoltán Lajos, Moldován László vejei. Szigeti Szölősy Antal unokaöcscse, özv. Csóka Sámuel né Szölősy Róza sógornője. Szölősy Lajos sógora. Molcsány Adél, Molcsány Gábor, Molcsány Lili, Zoltán László, Zoltán Lajos, Zoltán Viola Moldován László. Moldován Mariska unokái. A két evang. testvéregyház külön gyászlapot adott ki, a következő tartalommal: A nagybányai evangyéliomi egyházak Isten akaratán való megnyugvással tudatják a szomorú veszteséget hogy az ev. ref. egyházköz ségnek hosszú időkön át presbytere, tizen- nyolcz év óta főgondnoka, az ág. h. ev. egyházközségnek évtizedek során egyházi tisztviselője és örökös tiszteletbeli felügyelője, a protestáns egység lelkes bajnoka, a hitben tettek által erős férfiú, tekintetes Hegymegi Szendy Antal ur, f hó 9-én este hat és egy negyed órakor, hosszas szenvedés után, miket ő keresztyéni megadással és türelemmel viselt, jobb A „NAGYBÁNYA ES VIDÉKÉ” tárczája. Huszár Imre halála. Kiütött a szabadságharcz. A kibpn volt hazafias érzés, a ki tudott gondolkozni s szülőanyát szerelni, ki felül emelkedett az állati érzésen, mind lelkesedett a hazáért, gyermek, ifjú és aggastyán egyenlők voltak, a vér mindenkiben sebesebben kezdett verni és sietlek is fegyvert fogni. Meghaltak a valláskülönbség, a nemzetség változatai, kikben becsületérzés, tisztesség lakott. Ámde sajnos, nem mindenkiben lakik. Jól tudta ezt az ellen, az egyenetlenség csóváját dobta az ország lakói közé is és testvér a testvér ellen fogott gyilkot. Bem Erdélyben működött, jobbjaink körülötte is sereglettek. Egyszer csak jelentik, bogy a nemzetiség a bujtogatókra hallgatva hozzá kezdett Szilágyban is a magyarság kiirtásához. A hadi tanács határoz, hogy egy hadosztályt kell küldeni oda, midőn feláll a fiatal Huszár Imre báró s azt mondja, felesleges, ő köztük nőtt fel, félre vannak azok vezetve, csak egy trombitást adjanak mellé, hogy összegyűjthesse a népet, le fog ő csendesíteni mindent. Nehezen mentek bele, végre is Bem mondja, jó, ő lássa, mit tesz. A derék Huszár egy szál trombitással meg is érkezik. A trombitás keményen fújja a szerszámát, a népség kiszalad mindenünnen s mondja nekik, hogy gyűljenek össze mind, beszélni akar nekik Roppant tömeg verődik össze s akkor lóhátról el kezd Huszár beszélni nekik, testvéreinek szólítja őket. elmondja, hogy mint gyermek köztük nőtt fel, együtt szaladgáltak az utczán, az öregeket szerette mint apát szokás, a fiatalokat, mintha testvérei lettek volna. Közösen örvendliink, de közösen is sirtunk, ha bajban voltunk. Mikor a nagy éhínség volt, magtáraimat kinyitottam s egész tartalmát kiosztottam közte- tek. S most közös anyánk, a haza van bajban és ti ne hallanátok sírását, ti zárkoznátok el jajveszékelése elől?! Azt mondják, gyilkolják a vidéken a magyart, az nem lehet, mondám én, nem engedtem, hogy fegyveresek törjenek rátok, jöttem magam, az idegenből ide vedlett bujtogatókra hallgattok-e vagy éti reám, kit ismertek, hogy sohasem hazudtam. Hallgassatok reám, ne bántsátok a magyart, testvéreiteket ! Már-már hajlott a sokaság, az öregek könnyezve inlegelték az igent, mikor előtör egy dászkál féle s nagy hangon mondja, ne higyjetek neki, ez is, kinye ungur‘ kutya magyar, mint a többi s többed magával körülveszik a lovas bárót, kiemelik a nyeregből, a földre tiporják, hogy moczczanni se tud, aztán egy rongyos, rozsdás karddal le nyiszálják a nyakát a földön fekvő letipori, lefogott áldozatnak. Mikor a feje le volt fűrészelve, diadallal vitték el s büszkén I adták át Jankunak, kit később a felzugó lelkiismeret l csendes bolonddá tett, ki is átvéve azt, üstökénél fogva rázta e szavakkal: »így fogom én még a kezemben rázni a Teleki Sándor fejét is!« Ez az öröme nem következett be, a szabadságharcz ezredese Bányán fejezte be éleiét, a 67-iki kiegyezés ulán amnestiál nyervén a hazatérésre. Egy alkalommal felkerestem azt a , helyet, hol a hazafiság vértanúja feküdt, mikor a fejét a rozsdás karddal fűrészelték le, jól esett leborulnom a szent helyre, hogy csókjaimmal illessem azt a földet, mely tiszta vérét magába szedte. A költő szép gondolatával sóhajthatunk fel mai Bus időkat éltünk, Bus csillagok jártak, Óvjad Isten minden bajtól Mi magyar hazánkat! Dunay János. A lefolyt év időjárása. Elbucsuztatták már a lefolyt nevezetes évet a gazdák, a politikusok, katonák, statistikusok — még a csillagászok is, csak még a meteoroiogusok nem szóltak róla, persze, mert nekik be kellett várniok a Szilvester éjét, mig a század ez utolsó évének utolsó hónapja is átadja uralmát az uj század janiártusának. Most már aztán tisztán áll előttünk az 1900. év időjárás tekintetében is, s elmondhatjuk róla mi, meteoroiogusok is, hogy bizony különös egy év volt
