Nagybánya és Vidéke, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
Nagybánya, 1899. Február 26. — 9. pzám. XXV. éyfolyaöi. í ti «VNAGYBÁNYA ES YIDEKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^ÍIISriDElíT Előfizetési árait: Egész évre éírt. Fél évre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Előfizetések, reklamácziók és hitdetések Molnár Mihály könyvnyomdájába intézendők. Közlemények a szerkesztő lakására — Felsőbányai-utcza 245-ík szám alá — kfllden Nyilttér soronként ÍO kr. . ^A i rnit a számok beszélnek. ;'■■■!Községi iskolánk felett megindult az esz- jneéáere és pedig oly széles alapokon, hogy ma még a legavatottabbak sem tudják, tulajdonképpen mi lesz a megoldás. A kérdés tisztázásának vélek szolgálaíot lenni, midőn úgy az iskolaszéknek, mint egyéb bizottságoknak tájékoztatására közlök itt a nyilvánosság előtt némely nagyon is tanulságos számadatokat. Megjegyzem, hogy kiválló gondot fordítottam arra, hogy adataim megbízhatók, hitelesek legyenek s igy azokat a várostól valamint áz egyes iskolák igazgatóitól közvetlenül szereztem be, kiknek e téren irántam tanusitötl szivessé- gökért ezennel köszönetét mondok. Azt óhajtom megvilágítani, hogy mennyi a tanköteles Nagybányán, mert az építkezés kisebb vagy nagyobb mérvére nézve egyedül ez lehet az irányadó. Továbbá kimutatom, hogy jelenleg a gyermekeknek hány százaléka jár iskolába s végül kiterjeszkedem arra, hogy a deczentralizált iskolák mennyi növendékkel rendelkeznének és hogyan volnának beoszthatok. Kijelenteni, hogy előttem sem épület-cserék, sem megvásárlások, sem államosítás ezúttal figyelembe nem jönnek, sem a kérdés pénzügyi oldala, ezekről talár, máskor fogok irm, most csapán i a számok tanulságait óhajtom szárazon feltüntetni. I. Lássuk tehát először is mennyi az iskola- köteles gyermek Nagybányán? A polgármester jelentése a f. év jan. 30-iki közgyűlésen 1882-öt említ, ebből a központra esik szerinte 1005, a Kereszthegyre 457, a Ve- resvizre 420. Ezen számok azonban az óvóköteleseket is magukban foglalják s igy irányadók nem lehetnek. Nem vehelők figyelembe a 12 — 15 évesek sem, mert ezek ismétlő iskolául használhatják a 6—12 évesek tantermeit s igy az építkezést nem befolyásolják. Megtekintettem az 1898 jul. 20-án a város által hivatalosan egybeállitott kimutatást, melyet úgy a polgármester, mint az összes lelkészek aláírtak. Ez érvényes 1898 — 1899-re. Ezen kimutatás szerint Nagybányán és ősz- szes telepein van 6—12 éves tanköteles gyér- | mek 1417. Ez a szám pedig következőleg oszlik Nagybányán ......................... . 637 VeresVizen.............................. 25 5 Kereszthegyen .................... 26 3 Borpatakban . . ... . 137 Ulmászán.............................. . 32 Biidáron ..... . . , 80 Feketepatakon .................... 13 Összesen 1417 II. Lássak már most hogy ezek közül menynyi látogatja tényleg az iskolát? I t meg keli jegyeznem, hogy a községi iskolákba 84 gyermek van olyan, a melyik már lul van a 12-ik esztendőn s a kiket az iskola nem köteles fölvenni, részemről csupán 6 - 12 évesekre lehetek figyelemmel. A h lybeli központi iskolába jár 12 éves ... 402 Veresvizen..........................................46 Kereszthegyen ................................48 Bo rpatakban.....................................46 Az áll. főgimnáziumba szintén 12 éves korig................................. 63 Az áll. polgári leányiskolába . 36 A g. kath. iskolába.................... 44 Az ev. ref. iskolába...........................39 Az izr. iskolába......................... 48 Bl idári (hozzávető! ) . . . 40 Összesen 812 Levonva tehát a fent kimutatott 1417 tankötelesből a 812 iskolába járót, marad iskolába nem járó 6-12 éves gyermek 605. Vagyis ha Nagybányát összes telepeivel vesz- szük figyelembe, akkor ezen a területen a 6---12 éves tanköteleseknek 57 °/o‘a jar iskolába és 43 %"a vadon nő fel. Ez az általános kép. Kedvezőbb azonban a helyzet, ha a dolgot részleteire szétbontjuk, mivel igy befogjuk látni, hogy az elmaradottság leginkább a telepekre esik, mig a belváros kedvező eredményt mutat fel. Ugyanis Veresvizen van tanköteles 255 iskolába jár 46 Kereszthegyen » 263 » » 48 Borpatakban » » 137 » » 46 Blidáron » » 80 » » 40 Ulmászán » y> 32 » » — Feketepatakon » 13 » » — Nagybányán » 637 » » 632 Megjegyzem, hogy Nagybányán a községibe 402, gimnáziumba 63, polgáriba 36, gör. kath. 44, ev. ref. 39, izr. 48 gyermek jár s ez adja a 632 iskolába járó gyermek számát, a kik között kétségtelenül lesz nehány kereszthegyi és veresvizi is. de általánosságban mégis oly képet tár elénk ez a szám, hogy itt a belvárosban majdnem minden gyermek jár iskolába. 111. Végül állapítsuk meg mindezen adatokból hogyan lehetne az iskolákat deczentra- tizálni és hány tantermes épületeket kellene emelni. a) Blidárnak és Feketepataknak már van iskolája Blidáron, itt van összesen 93 tanköteles, ezt az iskolát csak segélyezni kellene. b) Ulmászán osztatlan vegyes iskolát kellene állítani t tanteremmel, van itt 32 növendék. c) Borpatakban 137 növendéknek 2 tanteremmel 2 tanítóval. d) A Kereszthegyen van 263 tanköteles. És pedig a Pallóközön, fasoron 113, fürésztér és többi utczák 63, Magtár ulcza 87. Mivel ez az iskola a Magtár leiekre van tervezve, azért számítottam ide a Magtár utczát is. 263 tekintélyes szám! Lnnék 4 tanteremre volna szüksége 4 tanítóval I—II. és III—IV. fiú és leányosztályokra elosztva. e) Veresvizeu 255 gyermek és pedig: Majorokon 149, a tnlajdonképeni Veresvizen 106. Itt szintén 4 tanteremre volna szükség 4 tanítóval épp úgy, mint a Kereszlhegyen. f) A szénatéren (a Vass-féle házban) külön iskola volna létesítendő itt az Erdő-utczán, Agyagoson, Szénatéren, Postaréten, van összesen 116 tanköteles. Szükség volna tehát két teremre 2 tanítóval. 1—II. és III—IV. vegyes osztályokkal. g) A központra maradna 421 gyermek a kiket aztán külön fiú és külön leányiskolába kellene beosztani 4—4 tanítóval. (Százat a gimnázium és polgári iskolára le vontam.) Ismétlem a számok igy beszélnek, a szétosztást igy kellene eszközölni. A szükséglet tehát Ulmászán 1 terem 1 tanító. Borpatak 2 2 Keresztbegy 4 4 » Veres viz 4 » 4 » A „NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE” tárczája. jeb KKmmmm... Jer kedvesem, borulj ölembe Hallgasd a mit szivem regél, Bánatról, boldogságról röpke dalt Melyet csak a te jó szived ért. A sors csapásait gyakran érezém, Tövise sokszor megvérezett, S én keservemben sokszor elborultam, S tagadtam az igaz vezérlő kezet, De megjövél te életemnek fénye. És fénylett tőled az egész világ ; S szép lett az élet nekem megint És alig érzém bánatát. De mióta szived érttem dobog. Azt hiszem hogy nincsen bánat sehol ; Feledem az élet, a sors csapásit És soha többé rá nem gondolok. Bánthat az élet. és bánthat a sors, Nem törődöm többé gunyjaival ; Ha téged bírhatlak mindegy nekem Bár üldöz, bár sújtson átkaival. Senki. Az ördöngős ház. A iNagybánya és Vidékének irta: Nellike. Igénytelen történetke, de már csak elmondom. Egy reggel nagy garral, szinéből egészen kikelve rohan be az öreg Karikás Feri bátyánkhoz a cselédje. — Tekintetes Uram, én nem szolgálok többet! — Miért te, tán örököltél? — Nem a. de tessék kiadni a fizetésem, mert én nem maradok itt egy perczig sem tovább. — Ejnye adta, szedte-vette, hát rukkolj ki már miért ? — Ezért ni! bökle ki Kati előránczigálván kötője alól egy Írást. Az öreg ur mohón elvette s feltéve pápaszemét hangosan kezdte olvasni. »Ma este meglátogatlak titeket. Az ördög.« — Hát hol kaptad te ezt az Írást? — Az asztalon volt, mikor felkeltem, pedig még I senki sem járt a konyhában. — Talán az este tették oda?" — Nem a, kérem aláson, ma reggel lette oda ! — Ki? — Az ördög! Az öreg Ur bosszankodott magában, de megnyugtatta Katit, tartva neki kerek egy órai prédikácziót a metaphisikából, hanem délben kegyetlenül elrakta Jancsit, hiába erősitette ez, hogy nem ludas a dologban. Esteledni kezdett s minél jobban sötétedett, annál több keresztet vetett magára Kati, F’eri bátyánk meg egészen elfeledte a dolgot. Egyszerre rémülten fut be Kati, kezében egy üres zs íjtárral a szobába. — Jézus Mária! (és tizenkét keresztvetés) — Itt volt ő! — Ki? — Az ördög! — De ugyan Kati, legyen eszed, ne bomolj meg! — Vakujjuk meg igvni tekintetes ur, ha nem ő volt. — Hát láttad? — Láttam !-■ Milyen volt? — Hogy milyen volt, azt nem tudom, de amint megfejtem a tehenet, valaki egyszerre hátulról megrántott s azt súgta a fülembe: ugy-e megmondtam, hogy eljövök. A tej kiömlött s én alig tudtam bevánszorogni. Feri bátyánk csak csóválta a fejét, megnyugtatta Katit, újból egy órai predikáczióval, Jancsit meg újból elpáholta. Heggel s azután minden reggel megjött az ösmert levél s ténylég minden estve megjelent az ördög Katinak s csinált valami ribilliót. Hiába tettek szitát, fejszét, csuprot felforditva a küszöbre, hiába járta a boszorkány tánczot hél öreg templomos asz- szony kocsorbán lovagolva a Pongóné vezetése alatt ; hiába tömjéneztek, füs öllek, az ördög mégis csak megMai számunkhoz télin melléklet vau csatolva•
