Református főgimnázium, Nagykőrös, 1908
51 s miután mindent előzékenyen megmutogatott: az egész társaságot a saját lakásán látta szívesen vendégéül uzsonnára. 6 órakor tértünk vissza Kovásznára, s estig még megtekintettük a „gőzlő“-ket s a pokolsárt. Kár, hogy ezt is csak megtekinthettük, de megfürdeni benne nem lehetett, mert a napokban tisztították a medencét s még mindég nem volt rendben. Vacsoráig azután a kis fürdőhely kisded sétányán járkáltunk. Julius 4-én reggeli után mindjárt a helység másik végére, a régen külön községet képezett Vajnafalvára indult a társaság, s az itt épült nehány csinosabb villát megtekintve, Roedíger Lajos tanár szives vezetése alatt föl ment a hegyek közé a Hankó- majd a Horgász-forrásig, s — habár csak távolról is — érdekkel szemlélte a meredek hegyoldalon kanyargó pályán haladó kis vasutat, a mely a br. Groedl testvérek gyulafehérvári fűrésztelepére szállítja a fát. Innen visszatérve indultunk a vasúthoz, mert 11 ó. 20 pkor indult vonatunk vissza Sepsi-Szentgyörgyre. Ide fél egykor érkeztünk s gyorsan megebédelve, 2 órakor az előre felfogadott bérkocsikon indultunk Élőpatakra, hová 3 óra után érkeztünk. Mintegy 2 órát időztünk a kies fekvésű fürdőhelyen, a melynek szép épületei, rendezett, kellemes sétányai ugyancsak megtetszettek a társaságnak. 5 óra tájban indultunk tovább s 6 óra után érkeztünk meg Földvárra. A kocsizás a szép utón kellemes lett volna, ha az itt is hetek óta tartó nagy szárazság miatt nem lett volna olyan nagy por. Már Földvárhoz közel jártunk, mikor a tornyosodó fekete felhők zivatarral fenyegettek, de bizony csak pár csöpp esőt kaptunk, s a felhők elvonultak. Földváron elköltöttük vacsorára a Sepsi-Szentgyörgyön bevásárolt enni valót, s 8 óra után felültünk a személy vonatra, a mely- lyel egész éjjel utazva, hajnalba 4 óra után értünk Aranyos-Gyéresre. Itt átülve a kis vicinálisra, 5 óra után érkeztünk Tordára. Reggeli után fél hatkor bérkocsikon indultunk a hires hasadék- hoz. Mintegy ötnegyed óra után értünk a magaslatra, a hol a kocsik megállották s innen gyalog szállottunk le a hasadék bejárásáig. Már maga ez a bejárás is olyan meglepő látvány, hogy pár percig csodálkozva állottunk meg előtte, s bámulatunk csak még inkább növekedett, midőn mind beljebb és beljebb hatoltunk az alig 10—15 méter széles hegyhasadékba, melynek oldalait 3—4 száz méter magasra felnyúló s néhol csaknem függőleges sziklafalak képezik. A hasadék alján kis patak folyt, a mely maga mellett sok helyen a gyalogúinak is alig hagy helyet, úgy hogy mesterségesen kellett azt a Kárpátegyesületnek a sziklafalaktól dínamittal, robbantásokkal
