Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)
HATALOM, BIRTOK ÉS HARC A RÉGMÚLT FORRÁSAIBAN - Sarusi Kiss Béla: A végvárakban folytatott bíráskodás a XVI. században
csét vagy parancs semmibevétele és más hasonló esetekben a régi szokás szerint kellett eljárniuk. A közbűntényeknél és a közerkölcsöt sértő esetekben nem engedhették a megváltást, hanem a testi büntetést - az ünnepélyes és törvényes bírói vizsgálat után - kellett végrehaj tatniuk. Felségárulás és felségsértés esetén az ítéletvégrehajtás előtt a Kamara véleményét kellett kérniük. Szlajcsics Mátyás keszői udvarbíró, egyszersmind a győri püspöki javak adminisztrátora a behajtott bírságokat szintén teljes összegben tartozott a számadásaiba bevezetni. 27 1572-ben a szatmári ellenőr azt az utasítást kapta, hogy az udvarbíró ítélkezésénél részt kellett vennie és az ítéleteknél a bírság okát fel kellett jegyeznie, 28 de ezt hagyták meg Hans Schubmair magyaróvári uradalmi és vámellenőr, valamint Sámuel Wifímillner kanizsai uradalmi és élelmezési ellenőr számára is, azzal a kiegészítéssel, hogy szükség szerint a kapitányon/számvevőn és az ellenőrön/élésmesteren kívül neki is jelentést kellett tennie az esetekről. 29 Sárospatakon a jobbágyok bejelentései alapján folytatott büntetőeljárások során hozott ítélkezések alkalmával a vérontással járók esetén 1 Ft-ot, a zúzódással járók miatt annál kevesebbet kellett fizetni. 30 Ezek korábban a tiszttartókat illették, majd később az udvarbírónak kellett azokat beszednie. Fő- és jószágvesztéssel járó esetekben az udvarbíró a „bevett szokás" szerint járhatott el, de nem engedhette, hogy a közbűntény miatt elítéltek pénzért megváltsák magukat. A krasznahorkai kapitány szabad kezet kapott a lakosok közötti ítélkezésben, ám örökösödési és más fellebbezett ügyek esetében nem akadályozhatta meg, hogy azokat a Szepesi Kamara elé vigyék, sőt köteles volt olyan írásbeli előterjesztést készíteni, amelyből a Szepesi Kamarában is megítélhették az esetet. A közönséges bíráskodási ügyekben viszont teljességgel maga járhatott el. Lopás, emberölés, paráznaság és más bűnügyekben mind a katonák, mind a vár alattvalói esetében esküdtek közbenjöttével, a főkapitány vagy helyettesének előzetes értesítése után, az uralkodó által rábízott joghatóságnak megfelelően és a főkapitány egyetértésével a vétkezés mértékének megfelelően büntethetett és adhatott kegyelmet. Több utasításból is úgy tűnik, hogy volt lehetőség a kamarai szervekhez fellebbezni, mégis a Magyar Kamarához érkezett és fennmaradt beadvá27 Uo., 766. p. Szlajcsics Mátyás keszői udvarbíró utasítása. Pozsony, 1587. július 16. 28 Uo., 603. p. Jánosi János szatmári ellenőr utasítása. Kassa, 1572. május 2. 29 Uo., 304. p. Sámuel Wifimillner kanizsai uradalmi és élelmezési ellenőr utasítása. Bécs, 1598. augusztus 26. 30 Soklyóssy András deák sárospataki udvarbíró részére. Sárospatak, 1567. szeptember 18.
