Szívvel és tettel. Tanulmányok Á. Varga László tiszteletére (Budapest–Salgótarján, 2008)

EGYÉN ÉS HATALOM - 20. SZÁZADI TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK - Rácz Attila-Koltai Gábor: A kisemmizett forradalmár, avagy „semmi sem örök, csak a változás, mondta Hegel"

és bejelentették, melyik T 34-esnek mi volt a száma. Ezeket az embereket elítélték, meg agyonverték. Erről nem szól a történelem semmit?"

24 November 3-án, feladatuk végrehajtása után visszatértek a Róbert Károly körúton lévő Mátyás laktanyába. „Képzeld el, az ezrednek nyoma veszett. Nyitva a kapu. »Nem látták a sok katonát?« »Erre mentek, az Árpád hídon mentek.« Azt hittük először, visszamentek Esztergomba, mert akkor jött a hír, hogy Kesztölcön megalakult a második magyar köztársaság, azt hittük, azt is le kell verni, vagy egyesülni kell velük.

25 Átmentünk az Árpád hídon, ott is érdeklődtünk. »Lefordultak erre, balra.« Tudod, mit csináltak a politikai tisztek? Megegyeztek az oroszokkal. Most kapaszkodj meg! Az egész ezredet a Budaörsi útra vitték, mivel az a laktanya is üres volt, beállították. Rájuk találtunk, bementünk. Mikor megláttam, mi van ott! Azt a rengeteg tankot beállították a tisztek, ezek a piszkos, aljas, kommunista tisztek, egymás mellé besorakoztatták, amennyit csak tudtak. Na mondom, itt a vég! A halálos ítéletünket a politikai tisztek most váltják valóra. Hogy vannak beállítva? Egyik páncélos nem fog tudni kijönni a másiktól, csak egyesével lehet kijönni, hát egyet kilőnek, az összes itt marad, nem tudnak kijönni a kapun. Hogy szabad így beállítani? Még most is végigfut a hideg rajtam! Mondom nekik, kapjatok ki abból a ládából egy nyílt parancsot, töltsd ki, bélyegezd le, befejeződött a katonaéletünk. Én nem maradok itt a húsdarálóban. Eddig katona voltam, ha kell, civilként halok meg, de itt nem! A T. főhadnagyot elvittem a Dagály utcába. »Főhadnagy elvtárs magának is befejeződött, mi meg szétszóródunk, és mindenki ott harcol, ahol sikerül, én elmegyek a kőbányai csavargók közé.« Hajnalban megjelentek a szovjet rohamlövegek a Budaörsi úton, ezt már egy ott nyomorékká vált bajtársamtól hallottam, félkörbe vették a laktanyát, ahogy tudták, egyszerre hárman akartak kijönni a laktanyából, elkezdték lőni őket, ezt a hármat kilőtték a kapun, a rohamlövegek, tudod, nagy, a tornyát nem tudja mozgatni, kilőtték azt a hármat, aztán sehova. Ennyi volt az ezred. Gatyában ugráltak az emberek, így fejeződött be az esztergom-tábori páncélos ezred sorsa.

26 Hazamentem, ledobtam a szerkót, elég volt." A haza a Ceglédi út 30. szám alatti nyomortelep volt, ahol szinte meg sem pihent, másnap, november 4-én a Spartacus-pályára vitte ki a bajtársait, akik „meg akarták állítani" az oroszokat. Termes ekképp figyelmeztette őket: 24 A pártház ostromáért perbefogott katonák perét ld.: HL B. VI. 012/1957. Galó István és társai pere. 25 A kesztölci köztársság „rejtélyéről" ld.: BARSI SZABÓ 2006. 26 Az 1996-ban kiadott kronológia szerint a páncélosok parancsnoka 8 harckocsit vezényelt a szovjetek ellen, de azok harc nélkül visszaindultak Esztergomba. 1956 KÉZIKÖNYVE 1996. 202. p.