Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA - V. A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG

A város gyümölcstermesztése szintén számottevő volt. Igen sok volt a különféle gyümölcsfa, de azokat csak kevesen gondozták megfelelően. A hatóságok többször hivatalosan elrendelték (főleg az 1850-es években s 1863-ban is) büntetés terhe mellett a hernyók pusztítását, és a fák egyéb kezelésére i* gyakran felhívták a lakosság figyelmét. A gyümölcsfákat főként a szőlőkbe, a földek széleire és a házak végén levő kertekbe ültették. A legkedveltebb gyümölcsök az alábbiak voltak: cseresznye, meggy, besztercei szilva, sárga- és őszibarack, dió, sokféle alma és körte. Sok volt továbbá a ribizli, az egres (piszke) és a málna.

46 Az utak mentén gyakori volt a szederfa, ami a selyemhernyó-tenyésztést mozdította elő. A hatóságok a gyümölcstermelés fejlesztése érdekében 1864-ben sürgették a faiskolák létesítését és megfelelő kezelését.

47 A zöldségféléket (uborka, káposzta, karalábé, petrezselyem, sárgarépa, cékla, hagyma, paprika, paradicsom és kisebb mennyiségben zeller, kelkáposzta és karfiol) kertben, káposztáskertben és a szőlőkben termesztették. Elég általános volt a mák termesztése, tököt ugyancsak sokat vetettek, főleg a kukorica közé. A babot (fehér) szintén a kukorica között és a szőlőkiben termesztették. Lenesét viszont már jóval kevesebbet. Az ipari növények közül többen termesztették — ha nem is nagy mennyiségben — a szép és hosszúszárú kendert, amit házilag dolgoztak felAz 1850-es években jelent m«g a város rendelete, amely szerint a szántóföldet nem szabad végigszántani a „sáncok betemetése miatt", hanem 2 öl szélességben keresztben kell azt szántani. A mezei lopások és egyéb kártevések megakadályozására a város mezőőröket, csőszöket, „káposzta-pásztorokat" alkalmazott.

48 Az állattenyésztés méreteire és jelentőségére is utal az 1852-ben — a pótadó kivetésével kapcsolatban — készült kimutatás. Eszerint a szóban forgó időpontban 450 db egy évesnél öregebb szarvasmarha, 155 borjú, 101 ló, 206 sertés és 2286 db juh volt a városban.

49 Az állattartás és főleg az állatforgalom nagyságára utalt, hogy az 50-es években már „baromorvosok" működtek a városban, és nagy volt a mészárosok száma.

50 Az állattenyésztés fejlődésót — az állatok egyéb, sokoldalú hasznos volta mellett — a növekvő igaerő- és trágyaszükséglet is előmozdította. A fellendülő állattenyésztés legfontosabb „alapja" a város határában levő — és viszonylag nagy kiterjedésű — rét és legelő volt.

51 Ezenkívül az állatállomány növekedését lehetővé tette a kukorica és a burgonya, majd az árpa és a zab nagyobb arányú termesztése és általában a vetett takarmányok (lucerna, lóhere stb.) fokozódott elterjedése is. A szarvasmarha volt a legfontosabb haszonállat, s főleg a föld megművelése szemponjából nélkülözhetetlen. A nagyszarvú, szívós, fehér magyar ökrökkel végezték a legnehezebb munkát (szántást, igavonást és a teherszállítások zömét). A trágyatermelés szempontjából szintén a szarvasmarhának volt a legnagyobb jdentősége. Sajátos módon még a nagyobb gazdaságokban is rendszerint kevés (5—10 db) tehenet tartottak. Ennek az lehetett az oka, hogy egyfelől az 1850—1860-as években a parasztok kevés tejtermékeket fogyasztottak, másfelől pedig egyelőre a városban is nehéz volt a tej értékesítése. A jobb módú városi gazdák mégis — a család élelmezése céljából — egy-két tehenet tartottak, s kevés tejfeleslegüket pedig megpróbálták a városban értékesíteni. Jellemző, hogy 1862-iben még a Felvidéki Magyar Közlöny is a „magyar