Balassagyarmat története 896–1962 (Balassagyarmat, 1977)

A TÁJ TERMÉSZETI FÖLDRAJZA

cén emelet közepén erős vulkáni tevékenység indult meg. De a cserháti miocén vulkánosság — térben és időben — kisebb mérvű volt, mint a környező vulkánikus hegyekben. Ez hozta létre Balassagyarmattól délre a Cserhát, délnyugatra a Börzsöny és az Ipoly másik oldalán az Osztrovszki hegység szürke viagy szürkésfekete andezitanyagát. A vulkántevékenység korát a tufába zárt faunák alapján pontosan meg lehet állapítani.

6 A harmadkor utolsó időszakában, a pliocénben az ún. Pannon-tenger borította Nógrádi-medence területének nagy részét, valamint a környékbeli vulkanikus hegyek alacsonyabb lejtőit is. A Pannon-tenger üledék (homok, agyag), valamint ennek a korszaknak a végéről származó folyami eredetű homok és kavics több helyen megtalálható, sőt Nyírj es-puszta környékén jelentős magasságot ér el. A környék a pliocén vége felé újra szárazulattá vált.

7 A Nógrádi-medence a negyedkorban nyerte el mai arculatát, felszínét. Ekkorra a hegyképző erők általában már elcsendesedtek, de a felszínformáló földkéregmozgás, a tektonikus tevékenység még ezután is jelentkezett. Ennek ellenére a domborzat kialakításában már nem a belső erők (törések, vetődések, vulkanizmus stb.) játszottak döntő szerepet, hanem a külsők. A pliocén kori eredeti felszínt a pliocén végén, s főleg a pleisztocén időszakban fiatal kéregmozgások, törések és vetődések darabolták fel, tették változatosabbá. A Szobok és Nyírjes majorok mellett húzódó, a fiatal pleisztocén törésvonaltól nyugatra levő ipolyszögi öblözet is a pleisztocén második felében süllyedt le. Szép hasadék vulkáni kitöltés található Hugyag határában, amelynek eredete szintén a pleisztocénra vezethető vissza. Ezenkívül a fiatal kéregmozgások bizonyságai a Nógrádi-medencében a XIX. és XX. században is jelentkező kisebb, de gyakori földrengések (1851, 1852 s kb. 40 évvel ezelőtt). A felszíni formák kialakulását is befolyásolták a fiatal tektonikus mozgások. A lesüllyedt területekre viszont a feltöltődés volt a jellemző.

8 Konkrétan az Ipoly völgy kialakulásában szintén szerepe volt a tektonikus törésvonalaknak. Az Ipoly Nógrádszakáltól Szécsényig tektonikus árokban folyik, majd a tönkdarabok déli szélén haladó törésvonalon nyugat felé tart. Ipolyszögnél a folyó mély eróziós völgyet vágott, mert útját tönkdarab zárta el. Innen délre, az egyik hegy (a Kopanice) oldalán, 70 m viszonylagos magasságban ópleisztocén sziklaterasz, 40 m magasságban pedig későbbi (középső pleisztocén) eredetű száklateirasz található. Az Ipoly a Szoboki majortól nyugatra, az ipolyszögi süllyedékbe rakta le később hordalékát és így alakította ki legfiatalabb (újpleisztocén és óholocén) teraszait.

9 A fiatal kéregmozgások azonban nemcsak az Ipoly völgyének a kialakulásában játszottak szerepet, hanem a folyó teraszainak helyzetét is módosították. Fiatal tektonikus mozgáshatás észlelhető Patvarc környékén és a Nyírjes teraszkavicsaiban.

10 A legjelentősebb felszínformáló külső erő, a folyóvíz munkája tehát környékünkön is nagymértékben éreztette hatását. De a másik külső erő a szél, ugyancsak fontos tényezője volt a felszín alakításának. Ugyanakkor az erózió s defláció hatásfokát lényegesen befolyásolta az éghajlat alakulása. Az éghajlat a pleisztocénban általában hideg és száraz volt, de a jégkorszakok közti jégmentes (interglaciális) periódusokban melegebb lett. S végül kialakultak a jelenlegi éghajlati viszonyok. Az Ipoly nemcsak pusztító munkát végzett, hanem épített is. A folyó sok törmeléket hozott, amit a medence alacsonyabb részein lerakott, szétteregetett. A folyó a medencében — törmelékének larakása után — középszakasz jellegűvé (kanyargóssá) vált és magas vízállások idején gyakran elöntötte árterét.

11