Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)
A FELSZABADULÁSTÓL A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELMÉIG 1944—1948
Ságokban; pl „egyéni, illegális kihagyások ... személyi bosszúból". „Az egységbizottságok SZDP tagjai legszívesebben mindenkit kizárnának, most már náluk becsületesebb SZDP-tag nincs. A közfunkcióban levő tagjaikat igyekeznek menteni. Ha parasztról van szó, az egyszerűen nem érdekes" •— írják az MKP megyei szervei az egységbizottságok munkájáról. A tagfelülvizsgálat az egyesítő konferencia előtt fejeződött be. Az egységbizottságok azt javasolták, hogy 541 főt zárjanak ki és 271 főt hagyjanak ki a pártból. A javaslatokat a megyei szervek jóváhagyták, a döntés ellen igen kevés fellebbezés érkezett. i3: Az 1948 tavaszára országos méretekben kibontakozó politikai fordulat lehetőséget adott a gazdasági élet radikális átalakítására, a tőke gazdasági hadállásai felszámolásának meggyorsítására, a 100-nál több munkást foglalkoztató ipari üzemek államosítására. A márciusi államosítások Nógrádban is több üzemet érintettek. A kisajátítás során állami kézbe került a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank érdekeltségébe tartozó két üzem, a Budapest—Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntöde Rt., valamint a Magyar Vasötvözetgyár, továbbá a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában levő salgótarjáni üveggyár. Az Államosítások kapcsán a gépgyár különvált a budapesti részlegtől s Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár néven önállósult. A Zagyvapálvai Üveggyár Rt. 79,3 %-ban amerikai, angol, csehszlovák, francia és svájci érdekeltségben volt. Az államosítások után április elejétől kirendelt vállalatvezetővel működött. Üj igazgató került áprilisban Borka Attila személyében az acélárugyár és Sándor Pál személyében a nógrádi szénbányák élére is. (Mekis Józsefet az acélgyárban végzett tevékenységéért Kossuth-díjjal tüntették ki és magasabb funkcióba helyezték. 238 ) Az államosításokat követő hetekben az új vállalatvezetők azonnal hozzáláttak az elhanyagolt munkaszervezet megjavításához. A gyári munkások soraiban a normarendezés és a darabbérezés kiterjesztése miatti elégedetlenséget nagyrészt sikerült leküzdeni. Bár az iparcikkek magas ára miatt — 1948 tavaszára ugyanis már ipari olló alakult ki — még mindig sok volt a panasz, de megszűnt az árak rohamos emelkedése, a dolgozók reálbére újra a növekedés útjára lépett. Úgyhogy 1948 márciusában, amikor napvilágot látott a csepeli munkások termelési versenyfelhívása — a 3 éves terv megindulásának egy éves évfordulójára — a nógrádi üzemek elsőként csatlakoztak hozzá. A verseny jelentős eredményeket hozott. A salgótarjáni acélgyár március és augusztus között háromszor is elnyerte a felszabadulást követő időszak első jelentős kitüntetését, az élüzem címet. Megelőzött olyan hatalmas iparági versenytársakat, mint a Csepeli Vas- és Fémművek, a MÁVAG és a Ganz. Élüzem lett a salgótarjáni és a zagyvapálfalvi üveggyár is. A salgótarjáni tűzhelygyár párosversenyben előzte meg a mosonmagyoróvári Kühne-gépgyárat. Május elsején 44 dolgozó kapta meg Nógrád megyében az élmunkás kitüntetést. 239 Az 1948 első félévi munkaverseny — leküzdve a technikai elmaradottság korlátait — egészében fellendítette az ipari termelést a megyében. Ezen belül a szénbányászatban nem történt jelentősebb előrehaladás. A drágán kitermelt szén éreztette hatását a bérmegállapításnál, visszaesést okozott a keresetben, és az ennek nyomán keletkezett hangulat nem oldódott a bányászok között. Általában a munkaverseny hatékonyságát a bérproblémák mellett más nehéz-
