Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

útjára kell rálépni."

259 Ügy nézett ki, hogy megyei gazdasági vezetők megtalálták a helyes irányt a medence szénbányászatának fejlesztésében, amikor a minőségi szempontokat állították előtérbe. Ez az útkeresés azonban nem sokáig tartott, 1955 márciusa után a mennyiségi szemlélet újbóli előtérbe kerülése lényegében útját állta a helyes törekvések érvényesülésének. Sőt, a megyei pártbizottság ezt az időszakot is — amelyben egyre inkább érvényesültek a racionális meggondolások — elmarasztalta egy későbbi értékelésében.

200 Az ipar háttérbe szorulása a gazdaságfejlesztésben megingatta a munkaverceny-mozgalomnak a megye üzemei életében, a termelésben betöltött kiemelkedő szerepét. Bár az irányító szervek részéről — gyakran adminisztratív formában (pénzbírság, fegyelmi stb.) — történtek erőfeszítések a versenyszellem ébren tartására, de a nehéziparfejlesztés leállítása eleve meggátolta, hogy fenntartsák a mozgalom korábbi felfokozott lendületét. A munkásokat is nehezebb volt mozgósítani, különösen a bányászatban, belefáradtak a többéves, sokszor már az egészségükre ártalmas, túlhajtott munkába. Lazult a munkafegyelem, magasra emelkedett a kieső létszám. Nagyméretűvé vált a munkaerő-hullámzás mind a szénbányászatban és a vasas üzemekben, mind az építőiparban.

261 A bányákban, az építőiparban s néhány nehézipari üzemben a versenymozgalom a mélypontra süllyedt, a tervek mennyiségi teljesítése, illetve túlteljesítése már nem tudott igazán vonzóerő lenni. De késett a versenycélok új körülményeknek megfelelő megfogalmazása is. A közszükségleti cikkeket termelő üzemekben (tűzhelygyár, acélárugyár) kedvezőbben alakult a helyzet. A profilmódosulás és az új termékek iránti kereslet kiszélesítése kapcsán rohamosan emelkedett a termelés. Így nem következett be törés a versenyszellemben, a dolgozók munkamoráljában. Az acélgyár az 1953. júniusi határozat után csatlakozott a Csepel Vas- és Fémműveknek a kormányprogram megvalósítására felszólító versenyfelhíváshoz, és a mezőgazdasági munkaeszközök gyártásában nyújtott kiemelkedő teljesítményéért elnyerte a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját. Az acélgyárban és a tűzhelygyárban 1954-ben is jelentős mennyiségű mezőgazdasági eszközt és iparcikket állítottak elő terven felül.

262 A munkaversenyben azonban — mint látható — ezekben az üzemekben is a mennyiségi szempontok domináltak. 1954 januárjában került sor a mennyiségi szemlélettől átitatott versenykoncepció felülvizsgálatára. A Minisztertanács és a SZOT Elnökségének január 17-i határozatában természetesen továbbra is nagy hangsúlyt kapott a normateljesítés, illetve tervteljesítés követelménye. Ezen túlmenően azonban a határozat állást foglalt olyan versenyfeltételek megállapítása mellett, amelyek a minőség javítására, a nagyobb takarékosságra, újításra, az élenjáró munkamódszerek átadására, illetve átvételére és a munkafegyelem betartására ösztönzik a dolgozókat. Biztosítani kívánta, hogy a kitüntető címeket (sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója) ne csak néhány, hanem az eddiginél lényegesen több dolgozó érhesse el. Ennek érdekében kimondta, hogy a normateljesítési követelmény megállapításánál figyelembe kell venni a műhelyek konkrét adottságait. A verseny társadalmi ellenőrzésének erősítése céljából úgy tervezte, hogy a címek odaítélésébe bevonják a műhelykollektívákat is.

2,i3 A munkaverseny reformját követő széles körű termelési kompány — amely a párt 1954-es májusi III. Kongresszusa alkalmából bontakozott ki —