Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

tokát azzal az indokkal, hogy „ezideig még egy fillért sem kaptunk értük". Cserhátszentivánon az 1952 őszén belépett tagok közül többen keresték a tsztáblán azt a területet, amelyik a tagosítás előtt övék volt. A gabonát pedig nem akarták együtt csépelni azzal, hogy a vetőmagot ők adták és így a termés sem közös.

427 Az elvétve előforduló kifogásolható jelenségek, a viszonylag nyugodt helyzet még a megyei pártvezetést is meglepte. Olyannyira, hogy a megyei titkár szinte „sajnálkozott" afelett, hogy a nógrádi falvakban közel sem olyan zaklatott a légkör, mint az országban.

4

'

28 A nyári munkák befejeződése után azokban a tsz-ekben, ahol a kormányprogram nyomán a feloszlás, vagy kilépés mellett döntöttek, erősödött a bomlási folyamat. Ezeken a helyeken az új gazdasági évet már az egyéni gazdálkodás keretei között kívánták megkezdeni. Cereden, Tótújfalun nem akartak közösen vetni. Diósjenőn a tsz-tagok közül többen is a „saját" földjükre hordták ki a trágyát s maguknak kezdtek szántani. Tereskén pedig hárman a felszereléseiket vitték el a tsz-ből. Október elsején — úgy hitték e naptól kezdődik a kilépés — mintegy 20 tsz-ben „megállt a munka, se nem szántanak, se nem vetnek", mondván: „megszűntek csoporttagoknak lenni és egyénileg akarnak gazdálkodni".

429 A bomlás folyamatát nem ítélték meg reálisan a megyében. A budapesti pártaktíván elhangzottak szellemében jóformán minden kilépést a kulákok aknamunkájának, esetenként a papok befolyásának, a lógósok, kupecek destruktív magatartásának tulajdonítottak. „Azokban a tsz-ekben — összegezte a megyei pártbizottság —, ahol a felbomlás jelei mutatkoztak, ott mindenütt megtaláltuk a tsz-ben megbúvó ellenséges elemeket." Több helyen konkrétan „kimutatták", hogy „az ellenség befurakodott" a tsz-ekbe, sőt Honton még a tsz vezetését is megkaparintotta és gyűjti az aláírásokat a csoport feloszlatása érdekében. Nagyorosziban viszont az ellenséges elemek „szó nélkül dolgoztak ... és igyekeztek ... elégedetlenségre szítani a tudatlan, politikailag tájékozatlan volt proletár elemeket". Pilinyben szintén ellenséges hatásra hivatkoztak, amikor két „becsületes, jó munkát végző tag" járta a községet, hogy aláírások gyűjtésével szervezze a kilépőket, illetve hogy küldöttség menesztésével visszaszerezze betagosított földjét. A tsz-t patronáló ipari munkások azonban elmondták, hogy a pilinyi tsz-tagok „azért akarnak kilépni, mert... a járási tanács és a járási bizottság által be lettek kényszerítve a termelőcsoportba". A „lázítókat", „szabotálókat", „dologkerülőket" kizárták a tsz-ekből, rendőri eljárást indítottak ellenük, a „legveszedelmesebbeket" pedig bíróság elé állították (Karancsság, Varsány, Litke, Piliny, Ludányhalászi, Magyarnándor, Hont, Nagyoroszi, Ceredtótujfalu stb.).

430 A kilépések valóságos okaival lényegesen kevesebbet törődtek. Említették a pártszervezetek gyengeségét, a tsz-vezetők szövetkezeti demokráciát sértő önkény eskedéseit, a hatalmas tsz-földterületeket, amelyekre kevés munkaerő jutott. Ez utóbbi tényező valóban igen jelentős szerepet játszott a kilépéseknél, mert az óriási táblákat a tsz-ek nem tudták megfelelően hasznosítani, viszont a terménybeadást a műveletlen területek után is megkövetelték tőlük. Ha nem is gyakran, de felvetődött az okok között, hogy rosszul zárt az előző gazdasági év és kevés volt az osztalék, sőt „sok helyen még kenyere sem volt a tagságnak". Még ritkább volt az olyan őszinte helyzetmegítélés, mint a balassagyar-