Jakab Sándor: Nógrád megye története IV. 1944–1962 (Salgótarján, 1973)

A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK KEZDETE, ELLENTMONDÁSAI 1948—1956

tetésben kell részesíteni és ki kell pellengérezni... Figyelemmel kell kísérni az összes pártfunkcionáriust, mert ezek között is akadhat, aki képes a beszolgáltatás ellen beszélni. Ezeket pártfegyelmi elé kell állítani, szükség esetén leváltani. A feketézéseket fel kell jegyezni s azt az illetékes hatóságok figyelmébe kell ajánlani. El kell érni azt, hogy az emberek ne merjenek feketézni... Mozgósítani kell a párttagságot is a beszolgáltatási, illetve cséplési ellenőrzésre, hogy senki ne tudjon csalni." Az „eligazításnak" megfelelően bármilyen természetű és méretű rendellenesség esetén a hatóságok azonnal beavatkoztak, s esetenként elkobozták a cséplőgépeket is. Nem vették figyelembe a kedvezőtlen termelési eredményeket és nem voltak tekintettel a szegényparasztokra sem. „Kezdetben a kisparasztok megbüntetése is fontos volt — állította a megyei pártbizottság —, mert megvolt bennük a hajlam, hogy fekete úton szerezzenek gabonát." Az elfogult revizori vizsgálatok során még nagyobb keménységet támasztottak a párttagokkal szemben. S ha a sértett párttagok tiltakoztak az eljárás ellen, azzal vádolták meg őket, hogy a „beszolgáltatás ellen agitálnak"; továbbá azt hangoztatták, hogy a „kulák párttagságunk egy részét ebben a kérdésben maga mellé tudta állítani". Balassagyarmaton a városi párttitkár ellen fegyelmit indítottak, mert „pártolta a feketézőket". A pártválasztmány tagjai közül sokan nem értettek egyet ezekkel a módszerekkel, helytelenítették, hogy „olyan szegényparasztokat zártak le, akik csak saját részükre csépeltek ki néhány kiló gabonát". A megye kommunista főispánja is úgy értékelte a helyzetet, hogy „a cséplés ellenőrzése nálunk kissé túlhajtott. Nem szabad a parasztokkal meggyűlöltetni az ellenőrzést... a beszolgáltatásnál csak büntetésekkel akartuk a visszaéléseket megakadályozni. . ."

34fi Augusztus elején a megyei pártbizottság arról számolt be, hogy a túlzott szigor, a retorzió, valamint a dolgozó parasztok és mezőgazdasági munkások fejadagja központi felemelésének eredményeként „nagyon kevés helyen történik most már visszaélés és megnyugodnak a rendeletekkel kapcsolatban a szegényparasztok, igyekeznek minél gyorsabban beszolgáltatni a gabonát". Az ősz folyamán az adóbehajtás azonban újra elmérgesítette a hangulatot. „Parasztságunk körében — írja 1948 novemberétől egy megyei jelentés •— volt egy bizonyos izgalom az adózások és a végrehajtók működése miatt, amikor a végrehajtást nem a kulákság és a nagyadózók, hanem a kisparasztok ellen indították. Ezen ... a nagyadózók kipellengérezésével és ellenük a legszigorúbb végrehajtás foganatosításával változtattunk .. ,"

347 1948 őszén, a szövetkezetesítés első hónapjaiban a földbérlő-szövetkezetek szervezésére helyezték a hangsúlyt a megyében. Ez abból fakadt, hogy a táblásművelés bevezetése sokkal könnyebben ment a bérelt földön, mint a saját tulajdonon, de árulkodott a tsz-szervezést irányítók szemléletéről is: a megyei pártbizottság nem bízott eléggé az általános szövetkezetekben jelenlevő birtokos parasztságban. Az MDP szövetkezetpolitikai osztálya által 1948 októberében kiküldött bizottság némi szemrehányással meg is jegyezte: „Az MDP Nógrád megyei Bizottsága munkájának homlokterében a földbérlő szövetkezeteket állította. Anélkül, hogy ezt a kérdést háttérbe szorítanánk, hangsúlyoznunk kell, hogy pártunk szövetkezeti politikájának fő kérdése a földművesszövetkezetekre épített egységes általános, falusi szövetkezet megteremtése."

348 A megyében 1948 augusztusától alakultak meg az első földbérlő-szövetke-