Belitzky János: Nógrád megye története I. 896–1849 (Salgótarján, 1972)

A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL A POLGÁRI FORRADALOMIG (1683—1848)

gényházat", hogy „abban a beteg és munkaképtelen, helybeli illetőségű szegény lakosok, nemre való elkülönülés mellett gyógyítást, ápolást, lakást és élelmezést nyerjenek." Az épületet 1848-ban fejezték be, de 1849 augusztusában ez is leégett.

36 A polgáriasodó nemesség és a polgárság életstílusának egyre inkább alkotó elemévé vált az olvasás. Ezen a téren élenjártak megyénkben is, országszerte i? a nők. Kármán „Módi"-jának losonci és megyénkbeli minták alapján megfogalmazott, nagyvilági hiúságok után szaladó nőalakja is olvas. 1842-ben pedig Losoncról és a losonci nőkről ezt írja a város ismertetője: „A nők társalgásáról nem lehet nem méltánylattal tenni említést. Ezeknél saloni műveltséget találunk, a saloni tónt... Vannak hölgyek, kik ... az irodalomban is kívánnak ismeretet szerezni... — Van hölgy, ki a széiralmat [szépirodalmat] ismeri, ki adakozásnál első, ki a jelesebb magyar észtermékekből derék gyűjteményt tart a Hiteltől Kuthy novelláiig, ki a Regélő mellett Pesti Hírlapot is forgat... ki gyakran koszorúba fűzi ismerőseit... kinek lelkes intézkedései után történtek meg az eddigi színi előadások is." Szíjgyártó Sámuel visszaemlékezése szerint ez a hölgy a már említett Kubinyi Ferencné Gyürky Franciska volt. Kármán 1794-ben az Urániában, de a „Fanni hagyományai"-ban is, a helyes magyar ízlés fejlesztését és terjesztését szánta kifejezetten női szerepkörnek. Ez a program a Terbelédhez tartozó Lázi-pusztán született nagyasszonyunk, „a szép Beniczky Hermin, az okos Veres Pálné" (1815—1895), a magyar nőnevelés nagy úttörője agyában országos szinten is kimagasló alkotások létrehozására érlelődött meg. Az 1839. évi Veres Pállal, Madách Imre barátjával történt házasságkötése óta nemcsak a losonci, szécsényi, balassagyarmati, sziráki és pásztói bálok szép asszonya, hanem az irodalmi élet és műveltség propagálója is. Vajon ismerte-e a Szécsényben élő, tragikus sorsú Ferenczy Terézt (1830— 1853), megyénk első jelentősebb írónőjét? Ismerte és ihlette azonban Madáchot és ismerte a férje családja révén rokonának, a maga részéről barátjának tartott Mikszáthot, és így szerencsésen egyesítve a Kármán-féle elgondolásokat, a reform- és dualizmus kori nemes törekvésekkel, irodalmi és nőemancipációs kezdeményezései méltán országos hírűekké és jelentőségűekké váltak. A megye irodalmi életének, a megyebeli írók szépirodalmi alkotásainak reformkori — kétségtelenül egyéni — értékelésére nézve figyelemre méltó Nagy Iván 1848 előtti összeállítása „Nógrád vármegyei költők verses munkái 1735— 1833" címmel. Ebbe a következőket vette fel: Madách János Károly (?—1768), Mocsáry Antal (1757—1832), Baloghy László (1799—1858), Fatavich István (?—?), Komjáthi Horkovits József (?—?), Szecsődy János (1790—?), Szántói Szabó József (?—1849), Kacskovics Károly (1799—1880), Kacskovics Lajos (1806—1891), Losonczi Farkas Károly (?—?). Ebben a felsorolásban az az érdekes, hogy Madách János, Mocsáry, Baloghy és a két Kacskovics kivételével a többi versíró kiesett a megyei köztudatból és róluk a nógrádi írókat 1910-ben felsoroló Vendé Ernő sem vett tudomást. Pedig a maguk korában az országos folyóiratokban és évkönyvekben is jelentek meg verseik. A felsorolás — miként Vendé Ernőé is — nem teljes. Különösen nagy a hiány, ha a nógrádi származású, vagy a Nógrádban tevékenykedő, máshonnan idekerült prózai és tudományos művek íróit vesszük figyelembe. Pedig ezeknek 21* 323