Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

nuár 1-i hatállyal állami kézbe került. Ezután került sor a Baloldali Blokk kezdeményezésére - amelyet a Kisgazdapárt is kénytelen volt elfogadni —, a magyar nehézipar három legfontosabb üzemének - a csepeli Weiss Manfréd, a Rimamurányi Vasmű, a Ganz gyárak -, állami kezelésbe való vételére. A város gazdasági és politikai életében elsődlegesen fontos szerepet játszó salgótarjáni sícélárugyár államosítására csak 1946. év végén került sor. Ezt azonban megelőzte egy fontos döntés, amelynek értelmében júniusban a szovjet katonai parancsnokság a gyárat visszaadta tulajdonosának, a Rimamurány-Salgótarjáni Rt-nak. Ez a körülmény, noha szükségszerű volt, negatív irányban hatott, mert az üzem igazgatója ezután a Rima központ utasításait volt kénytelen maradéktalanul végrehajtani.

70 A jóvátételre történő termelést azonban továbbra is ellenőrizhette Miresnyicsenkov mérnökőrnagy. A centrális irányítás előtérbe kerülése miatt az üzemi politikai és társadalmi szervezetek működése a korábbi időszakhoz képest háttérbe szorult. Ez újabb feszültségek forrásává vált, mert a vezérigazgatóság továbbra sem vállalta a gyári munkásság élelmezését. Több esetben konfliktusok forrásává vált az is, hogy a budapesti központ megkülönböztetett bánásmódban részesítette a gyár műszaki és szellemi dolgozóit. Az infláció csúcspontján -1946 kora nyarán pl. - az okozott gondot, hogy a gyár adminisztratív és műszaki dolgozóinak a heti bérét előre folyósították, míg a fizikai dolgozókét csak utólag a tárgyi hét szombatján. Az üzemi bizottság közbelépésére a fizikai dolgozókra hátrányos helyzetet a vezérigazgatóság kénytelen volt megszüntetni.

71 Problémát okozott az üzemi bizottság és a vezérigazgatóság közötti együttműködésben az is, hogy a Rima Központ - a gyár leszerelésében vétkes, továbbá politikai okok miatt nem kívánatos személyeket - az Rt. más üzemeiben helyezett el. Az inflációs folyamat igen hátrányosan érintette a bányászokat és a Hirsch gyár dolgozóit is. Május 28-án - a rossz élelmezési helyzet elleni tiltakozásul - a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-hez tartozó kőkúti bányászok, a zagyvapálfalvai központi műhely dolgozói és a Hirsch gyári dolgozók beszüntették a munkát. A bányászok közül mintegy 500-an pedig felvonultak a bányaigazgatóság elé, ahol kórusban adták elő követeléseiket: „Élelmet és pénzt nem kérünk, hanem követelünk!" A tömeg csak akkor oszlott széjjel, amikor a bányaigazgatóság vezetői megígérték, hogy ügyüket záros határidőn belül orvosolják.

72 A fentiek miatt is a város munkásainak életében az 1946. augusztus 1-én bekövetkezett stabilizáció pozitív változást hozott. A dolgozók megnyugvással fogadták az első nem nagy összegű előlegeket és az azt követő fizetéseket. A stabil forint serkentőleg hatott a munkára. Az acélgyárban pl. az 1946. év második felében már akadtak heti 50 forintos keresetek is. A teljesítménybérben dolgozók körében, különösen a Gazdasági Szerárugyárban, az Öntődében és a huzalműhelyben dolgozók között lehetővé vált a takarékossági mozgalom beindítása. Több munkás kezdeményezésére jöttek létre a különböző üzemrészeket magukba foglaló és a dolgozók irányítása alatt álló ún. magán-