Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

A FELSZABADULÁS ÉS A NÉPI DEMOKRATIKUS FORRADALOM GYŐZELME SALGÓTARJÁNBAN: 1944. DEC. 25-1948. (DR. MOLNÁR PÁL)

- a szovjet hadseregnek történő termelésre hivatkozva - elzárkóztak a városi közmunkakötelességük teljesítése elől. Még az első hetekben küldtek munkásokat az utak, hidak és patakok tisztítására, rendbehozására, később már alig. Nem fogadták el a polgármesternek azt a javaslatát sem, hogy a város minden polgára számára tegye kötelezővé meghatározott munkanapok teljesítését. (A városból néhány hónap alatt - a szovjet katonák hathatós segítségével - 3 680 kocsi szemetet szállítottak el.) Az üzemi bizottságok politikai tevékenységét nagyban hátráltatta, hogy sok téves, helytelen nézettel kellett szembeszállniuk. Egyes demagógok megjegyzéseikkel hangulatot igyekeztek kelteni az üzemi bizottságoknak a termelés biztosítása érdekében tett intézkedéseivel szemben. A fizetések és a különböző juttatások emelését követelték olyan helyzetben, amikor a lakosság ellátása amúgy is nagy nehézségekbe ütközött. Akadtak ipari üzemeink, ahol a „miénk a gyár magunknak építjük" elvet úgy értelmezték, hogy itt az ideje, hogy kivegyék részüket a gyár vagyonából. (Egyes elmaradott dolgozók a gyár termékeinek felosztását sürgették.) Az üzemi bizottságok és a tőkések közötti ellentét is kiéleződött. A harc az első hónapokban nem jelentkezett élesen. Több nagy ipari üzem részvényese, vezérigazgatója kezdetben nem sokat törődött a salgótarjáni üzemével. Hagyták, hogy az üzemi bizottságok állítsák helyre a gyárakat és csak aztán jelentkeztek, hogy folytassák ott, ahol 1944 végén abbahagyták. Előfordult olyan eset is, mint pl. a salgótarjáni Öblösüveggyárban, ahol a helyreállítási munkák után jelentkező Zoltán Frigyes igazgató az üveggyár fontos berendezéseit Csepelre akarta átszállítani, hogy ott nagyobb befolyást tudjon gyakorolni az üzem életére.

30 Bizonyos ellentmondások keletkeztek a különböző demokratikus pártok között is. Nem voltak hajlandók tudomásul venni egyesek azt az elvet, hogy a különböző pártok a hatalmi és érdekképviseleti szervekben az újjáépítésben végzett tényleges érdemeik alapján vegyenek részt. Minduntalan tömegbefolyásukra, taglétszámukra hivatkoztak még akkor is, ha azok nem bizonyították állításaik létjogosultságát. Az 1945. február 13-i pártközi értekezlet jelentése szerint az MKP taglétszáma a salgótarjáni járással együtt 2 364 volt, a Független Kisgazdapárté 70, a Polgári Demokrata Párté 50 fő volt, míg az SZDP vezetősége nem tudott nyilatkozni taglétszámáról. Mindennek ellenére a nemzeti bizottság és a képviselő-testület ülésein újból és újból felmerült részükről (a demokratikus pártok részéről - MP), hogy vizsgálják felül a különböző testületekben az SZDP, FKP és a PDP részvételi arányát. Az MKP vezetői függetlenül a pártok taglétszámától és az újjáépítésben betöltött szerepétől, bizonyos vonatkozásban már a helyi hatalmi szerv és képviselőtestület újjáalakulásakor biztosították a különböző baloldali pártok, szervezetek, rétegek megfelelő arányát.

31 Viták alakultak ki a Kommunista Párt képviselői és a demokratikus pártok megbízottai között a különböző népellenes személyek tevékenységének megítélésében is. Az MKP vezetői ugyanis a nemzeti bizottságban és a városi képviselő-testületben egyértelműen állást foglaltak abban, hogy a politikai bűnösöket felelősségre kell vonni. A de-