Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

dett. 1880-ban a megyei és járási fizetést húzó tisztviselők száma 72 fő volt, az ún. szegődményesek létszáma, kik közé a pandúrok, altisztek, hajdúk, útkaparók, mindenesek stb. tartoztak, 102 fő volt. A megyei közigazgatás fejlődésével ezek a számok az első világháborúig gyors emelkedést mutatnak.

49 Nógrád megye a besztercebányai királyi pénzügyigazgatósághoz tartozott. A megyei királyi adófelügyelő és a balassagyarmati illetékkiszabási hivatal hatásköre a megye egész területére kiterjedt. Adóhivatalok voltak Balassagyarmaton, Losoncon és Szirákon, pénzügyőri bizottságok a balassagyarmati (két szakasszal: a balassagyarmatival és a szirákival) és a losonci (három szakaszszal: a losoncival, salgótarjánival és a szécsényivel). Nógrád megye községei a balassagyarmati királyi törvényszék alá tartoztak, s minden járásnak külön királyi járásbírósága volt. Az 1890-es években bevezetett állandó anyakönyvezést a losonci királyi anyakönyv-felügyelő ellenőrizte. A megye iparának felügyeletét a besztercebányai királyi iparfelügyelő látta el. A megye az 1890-es évekig a budapesti, később a besztercebányai kereskedelmi és iparkamarához tartozott. 1883-ig csendbiztosok vezetése alatt pandúrok szolgáltatták a karhatalmat. Az 1884-ben megszervezett csendőrség már nem állt közvetlenül a megyei hatóság irányítása alatt. A pozsonyi szárnyparancsnoksághoz tartozva csendőrőrsökre oszlott. 1901-ben a következő csendőrőrsök voltak a megyében: balassagyarmati, kékkői, nagyszécsényi, szakali, füleki, salgótarjáni, kisterenyei, sziráki, berceli, nőtincsi, rétsági, karancssági, losonci, gácsi, felsőtiszovnyiki, divényi, vámosfalvi, málnapataki, abelovai, ajnácskői csendőrőrsök, összehasonlítva a 80-as évek előtt a közbiztonságot ellátó alig több mint 50 pandúrral, a csendőrség létszáma ugrásszerűen növekedett. Az államhatalmi szervek erősödése nemcsak létszámban következett be, hanem a katonai fegyelemmel öszszetartott csendőrlegénység állandóan alkalmazható, megbízható elnyomó szervet biztosított. A dualizmus időszakában változott a megye katonaügyi beosztása is. Az 1890-es évekig a hat közigazgatási járás ugyanannyi sorozó járást alkotott, és a losonci cs. kir. 25. közös gyalogezred hadkiegészítési körletéhez tartozott. Honvédségi tekintetben a nógrádi járást kivéve a balassagyarmati 52. nógrádi honvéd zászlóalj kiegészítési területéhez, a nógrádi járás pedig honvédségi tekintetben a 62. pest—honti honvéd zászlóaljnak adott újoncokat. Az 1900-as években 8 sorozó járás volt és a losonci 25. cs. kir. közös gyalogezred hadkiegészítő területéhez tartozott Losonc rendezett tanácsú város, a balassagyarmati, losonci, gácsi, szécsényi és füleki járások; az egri 60. cs. kir. közös gyalogezred hadkiegészítő területéhez pedig a nógrádi és sziráki járások. Honvédségi tekintetben a vármegye a 16. besztercebányai honvéd gyalogezrednek adott újoncokat, melynek III. zászlóalja Balassagyarmaton állomásozott50 A nehéz élet, melyben a megye lakosságának többsége élt, alacsony életkort s nagy gyermekhalandóságot juttatott osztályrészül a megye dolgozó lakosságának, amint arra a kiegyezés előtti korszak tárgyalásánál rámutattunk. A polgári megye létrejöttével sem következett be a megye közegészségügyében döntő változás. 1868-ban még csak egy főorvos, egy járási orvos, 6 magánorvos, 5 járási és 11 magánsebész (oklevél nélküli felcserek), valamint 21 szülésznő