Pálmány Béla: Fejezetek Szécsény történetéből - Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 2012 - 4. (Salgótarján, 2013)

Majorsági állattenyésztés a szécsényi uradalomban (1797–1851)

radékából állt nagy mennyiség a rendelkezésre. Ez a takarmány persze megtette a hatását: az ólakban „részeg" disznók hemperegtek, visítoztak. A sertéshizlalásnak a cefrére való alapozására az 1797. évi uradalom-felmérés is világosan utal, amennyiben közvetlenül a pálinkaház mellett tünteti fel a 188 öreg sertés óljait és négy vályúját.20 1805 és 1808 között 132 öreg és 194 egyéves disznó tartozott a törzsállományhoz, ami némi emelkedésre utalna, de ez az adat becslésből származik.21

Az 1810-es évek közepéről már több, részletes és pontos felmérésünk is van: 1813-ban 109 öreg és 119 egyéves sertést, továbbá 118 malacot, 1815 augusztusában 47 öreg és 187 egy- vagy kétéves disznót, valamint 42 malacot tartott a „méltóságos uraság" a sertésnyájban, míg az uradalomban alkalmazott tiszturak és cselédek tulajdonát képező sertések - ártányok, maglók - száma 84-et, a malacoké 45-öt tett ki. Fél év múlva, a tél beálltával a takarmány hiánya miatt - 1816 januárjában párját ritkítóan hideg idő volt az országban - gr. Forgách József a Felső-Tisza-vidékén fekvő mándoki uradalmába hajtatta kanászával 250 darabos „nyáj sertését", s csak 174 disznót és malacot hagyott Szécsényben.22 Mindez élesen kimutatja a sertéstenyésztés fejlesztését gátló egyik fő okot, a táplálékhiányt. A másik okot - Éber Ernő nyomán - abban látjuk, hogy a grófi család számára sem volt olyan „úri" foglalatosság a disznótartás, mint a svájci tehenek, a selyembirkák vagy az urasági lovak gondozása.23 E korban a sertés illetlen szónak számított, a számadásokban is csak a mentegetőző s. v. (sermo- ne volgo) jelzés után írták le a sertésnyáj szót. Nem sokat törődtek a tenyésztésükkel, az volt csak a fő, hogy legyen elég szalonna, sonka és kolbász az asztalon, az eladás is másodrendű volt gr. Forgách József számára.

Lovakat egészen a XVIII. század végéig csak luxuscélokra tartottak az uradalomban. 1762-ben szép kőistálló épült az úri hátaslovak és a hintó elé fogott paripák számára.24 Az özvegy grófné, Nádasdy Erzsébet például hatlovas „lajb" kocsival járt.25 A gazdatisztek számadásaiban nem tüntették fel szám szerint az urasági lovakat, csak az eléjük vetett széna és zab mennyiségéről kellett elszámolniok.26

Először az 1797-es birtokfelmérés említ négy majorsági hámoslovat, továbbá egy ménesben (in equatio) harmincöt lovat - egy öreg csődört, két kétéves mént, tizenhét öreg és tizenhárom egy-hároméves kancát, két paripát - gondoztak. 1805-ben tizenkét majorsági „másodosztályú" lovat, továb20 Uo., összeírások, 1797.

21 Uo., számadások, 1805-1808.

22 Uo., számadások, 1813-1816.

» ÉBER Ernő 1961,177., 181.

24 OL P 1882 - Forgách cs. lt. 14. t. Szécsényi uradalom, számadások, 1762.

25 NML XII. 1. Szécsényi ferences gazd. ir. Szécsényi uradalmi számadás, 1779.

26 A XVIII. századi kasznári számadásokban számos adat utal az „urasági lovak" zabfogyasztására.

376