Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)
Néprajz - Limbacher Gábor: Gyógyítóasszony a Karancs-hegy lábánál a 20. század utolsó évtizedében
jelenkutatás. 2 Holott e kutatási irány nemcsak a/ért fontos, mert az elmúlt évtizedekben végbement alapvető gazdasági-társadalmi változások ellenére sem szűnt - szűnik - meg a nép (etnosz) és kultúrája, és nem is csak azért, mert a jelenkutatással a későbbi évtizedekbeli emlékezetből és más forrásokból történő konstituálás alapozható, illetve előzhető meg. Nagyrészt azért fontos napjaink kulturális valóságának vizsgálata - s kiváltképp a mostani változó, alakuló társadalmi közegben mert cz. szinte a természettudományos vizsgálatok mintájára, a társadalom kutatása számára kísérleti, laboratóriumi helyzetet jelent. Nemcsak a vizsgált jelenség pontos leírására, dokumentálására nyílik így sajátos lehetőség, hanem különböző folyamatok követése, analizálása, clterjedtségi szintek megállapítása végezhető el, és a kutatott téma egyes összetevőinek szerveződése, viszonyrendszere és működése ragadható meg páratlan módon, olykor a "klasszikus" paraszti kultúrára is transzponálható tanulságokkal. Az ilyen típusú kutatások végsősoron a nép. a társadalom önismeretéhez, működéséhez és működtetéséhez járulhatnak hozzá. E vizsgálatok láthatóvá teszik azokat a viszonylatokat és állapotokat, amelyek organikus társadalmi fejlődés esetére kiinduló kereteket, peremfeltételeket jelentenek. A néprajzi jelenkutatás speciálisan, a kulturális jelenségek hagyományhoz való viszonyát tárhatja föl. hogy azok mennyiben tradicionálisak. illetve újszerű képződmények. S bár c megközelítés a jelenre koncentrál, a jelenségek értelmezése, magyarázata, összefüggéseinek föltérképezése során megfogalmazódhat történeti-kulturális értelemben v ett komplexitásuk. Hozzájárulhat egy olyan alternatív életmód - modell működési sajátosságainak megragadásához, amelyek a diszkurzív gondolkodás számára érthetetlenek, és amelyek a puszta racionalizmus szempontjából diszfunkciók sorozatát, szélső esetben elmekórtant jelentenek. 3 Tehát úgy látjuk, hogy a néprajz által eddig vizsgált társadalmi rétegek mai alakulatainak jelenkori sorskérdései ugyanúgy e szakma tárgyát képezik, mint az emlékezettel elérhető legtávolabbi múlt vagy a történeti néprajzi témák. Az alábbiakban első megközelítésként egy konkrét feladatra vállalkozunk, a "somosi tudósasszony" tevékenységét, mint kulturális jelenséget vázoljuk föl. 2. Vő.: VOIGT Vilmos: Modem magyar folkorisztikai tanulmányok. Debrecen, 1987.: A jelenkutatás a magyar néprajzban c. fejezete. 3. Utalunk itt az 1947-ben megindult hasznosi búcsújárás és az alapító. Csépé Klára szerepének és személyiségének különböző, egymástól lényegesen eltérő megközelítéseire. Lásd VARGA Lajos: Egy vallási tömegpszichózis története... ahogy az ideggyógyász látja. Világosság 1961/7. 40-44. p.; MANGA János: Egy vallási tömegpszichózis története... a néprajzkutató szemével. Világosság. 1961/7. 44-48. p., MANGA János: A hasznosi tömegpszichózis. (A búcsújáróhelyek és a "hasznosi csoda" összefüggései.) Ethnographia 1962. 353-383. p.; JAD1 Ferenc-TÜSKES Gábor: A népi vallásosság pszichopatológiája (Egy hasznosi parasztasszony látomásai). In: TÜSKÉS Gábor (szerk.) "Mert ezt Isten hagyta..." Budapest, 1986. 516-557. p.; KELEMEN András: A sámánizmus pszichoszociális alapjai In: HOPPAL Mihály-ISTÁNOVICS Márton (szerk.): Előmunkálatok a magyarság néprajzához 3. Budapest, 1978. 143-147. p. 202
