Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

tember elejére kijutottak a Don folyó jobb partjához. Az I943. január 12-én indított nagy szovjet támadáskor erejüket és lehetőségeiket meghaladó módon ellenálltak, és csak akkor vonultak vissza parancsra, amikor helyzetük már kilátástalanná vált. • Az arcvonalból kivont, kivonuló-létszámának alig 60%-ára zsugorodott zászlóaljat 1943. június 8-án bensőséges ünnepség keretében fogadták a vasútállomáson. I944 elején a háború már közel járt Magyarországhoz. Márciusban ismét mozgósították a 23. gyalogezredet, majd április 19—20-án a Kárpátok előterébe T A balassagyarmati zászlóalj katonái a sztorozsevojei katonai temetőben, a hídfőcsatákban elesett bajtársaik sírjánál, 1942 szeptemberében. A Kép a visszavonulásról a Dontól, 1943 január—februárjában. • A 25Hh zászlóalj fogadása a balassagyarmati vasútállomáson 1943. június 8án. A hazatérő katonáknak Oláh Ubald zenekara játszik. vezényelték. A júliusi Stanislaw környéki súlyos harcok után állandó harcérintkezésben vonultak vissza, majd szeptember közepén átvezényelték az ezredet Arad-Békéscsaba környékére. • Az augusztus 23-án mozgósított 23/II. tábori pótzászlóalj részt vett a Dél-Erdély visszafoglalásáért indított harcokban, majd a visszavonuláskor a túlerővel szemben felmorzsolódott. A 23/II. anyazászlóalj egy ideig ellenállt az Alföldön, de veszteségeit már nem lehetett pótolni. A harccsoporttá zsugorodott 23. gyalogezredet késő ősszel kivonták az arcvonalból, majd 1945-ben a Balaton környéki harcokban vettek részt a balassagyarmati honvédek. A háború vége Graz körzetében érte őket. A Balassagyarmatról nyugat felé vonuló törzspótszázadnak és a hozzájuk csatlakozott családtagoknak az ausztriai Raabs an der Thaya városkánál ért véget a háború. A balassagyarmati honvédek véráldozata hiábavalónak bizonyult, katonai esküjükhöz mégis mindvégig hűek maradtak.