„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eördögh István: Az olasz kormány és a Vatikán állásfoglalása a román offenzíváról 1918–1919-ben

mat a magyar bolsevizmus elleni intervenció szolgáltatta, a Nyugat védelmében: „A szövetségesek hallgatólagos hozzájárulásával történő román előrenyomulás csupán szórványos ellenállásba ütközött és május 10-én a románok a Tisza bal partjára érkeztek."

30 „A Székely Hadosztály megadta magát; a románok foglyul ejtettek 5235 katonát, köztük 483 tisztet és 42 db tüzérségi ágyút zsákmányoltak."

31 A két francia tábornok, Berthelot és Franchet d'Espérey, már április 11-én tájékoztatta a párizsi Legfelsőbb Haditanácsot (Conseil Supérieur de Guerre), hogy a románoknak határozott szándékában áll előrenyomulni a békekonferencia által 1919. február 26-án kijelölt új demarkációs vonalig: „... a 21-i helyzetről érkezett legújabb hírek alapján (...) a románok még aznap részben átlépték a semleges övezet keleti határát is. Tehát fennáll annak a veszélye, hogy nemcsak a nekik ítélt területeket foglalják el, hanem olyan helységeket is, amelyeket a konferencia határozatai alapján ideiglenesen a szövetséges erőknek kellett volna megszállni. Április 21-én a románok 39 000 emberrel elérték a Nagyszőlős-Érmihályfalva-Nagylétra-Hosszúaszó-Borosjenő-Világos vonalat. A mozgósított csapatok teljes létszáma (a nemrég felállított két hadosztályt leszámítva) 91 000 fő."

32 Franchet d'Espérey április 25-én közölte Párizzsal Románia szándékát a demarkációs vonal megsértésére, hangsúlyozva az ezzel járó stratégiai előnyt is, azaz a magyar és orosz bolsevizmus egymástól történő elszigetelését. Jelentése még meg sem érkezhetett, amikor Constantinu Coanda román tábornok április 26-án személyesen jelentette Alby francia vezérkari parancsnoknak a Magyarország belseje felé irányuló támadás tervének részleteit, amit a valóságban a román csapatok Csap elfoglalásával már végre is hajtottak.

33 A Magyarország szíve felé tartó, a Tiszáig hatoló román előrenyomulás eltérő reakciókat váltott ki a szövetségesekből. Wilson ellenezte a Négyek Tanácsában, míg Clemenceau és Lloyd George számonkérő tárgyalásokat javasoltak Bratianuval. Franciaország 1919 áprilisában és májusában expressis verbis támogatta a román offenzívát, még ha szigorúan óvakodott is attól, hogy a betolakodókat Budapest megszállására buzdítsa; az amerikaiak viszont, mint arra már korábban utaltunk, vétót emeltek az önkényes, a Haditanács által jóvá nem hagyott terjeszkedés ellen, de a befejezett tények láttán teljes hallgatásba burkolóztak. Anglia továbbra is a békés megoldást szorgalmazta, és egyidejűleg igyekezett biztosítani a román invázió számára a megfelelő anyagi körülményeket. Olaszország - csalódva az antant Londonban tett és be nem tartott ígéretei miatt - egészen sajátos politikát folytatott, és Franciaországtól függetlenül kapcsolatot tartott fenn a vörös Magyarországgal.

34 Olaszországnak az erdélyi kér30 Katonai... i. forrás, 20. OHTA, F. E-8, 76. gy„ 7. f. 31 Uo. 20. 32 Résumé des Renseignements (Összefoglaló információk), 19-20. OFTTA, F. E-8,143. gy., 7. f. 33 Ormos Mária: i. m. 239-243. 34 A Királyi Olasz Hadsereg Főparancsnokságának „Guido Romanelli tüzérségi alezredes Budapesten kifejtett tevékenységéről szóló feljegyzések" című, 1919. november 372