„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Szarka László: A szlovák autonómia alternatívája 1918 őszén

ugyanazt a csehszlovák katonai alakulatok részéről. Károlyi csak a népszavazást tekintette alkalmas eszköznek arra, hogy a békekonferencia döntése előtt bármely terület a korábbihoz képest más állam fennhatósága alá kerüljön.

11 A népszavazás kérdése egyébiránt a felvidéki régióban konkrét előkészületek formájában is megjelent. A Jászi vezette minisztérium és az Országos Propaganda Bizottság által egyaránt támogatott körmöcbányai tanárember, Gragger Róbert, háromnyelvű íveken rövid három hónap alatt közel negyedmilliónyi támogató nyilatkozatot szerzett a felvidéki régiónak Magyarország keretein belül való megmaradása mellett. Két nappal Hodza után, november 26-án foglalta el budapesti állomáshelyét Fernand Vix alezredes, a tizenhét tisztből és ötvenfős legénységből álló antantmisszió vezetője, aki az első napokban Hodzánál a belgrádi fegyverszüneti egyezmény csehszlovák részről történt megsértését kifogásolta. Hodza éppen Vix bírálata miatt gondolta szükségesnek, hogy a végleges csehszlovák-magyar határ megállapítása előtt valamifajta átmeneti megoldásban meg kellene egyeznie a magyar kormánnyal. Az 1918. november 28-ától december 6-áig a pesti Astoria Szállóban zajló magyar-csehszlovák tárgyalások kezdetben a békekonferencia döntéséig terjedő modus vivendi kialakítását célozták. Csupán azt követően kezdődtek el a Hodza és Bartha Albert hadügyminiszter közötti demarkációs tárgyalások, hogy Vix december 3-án közölte Hodzával, az antant hivatalosan is szövetségeseknek ismeri el a Felvidékre benyomult csehszlovák katonai alakulatokat, s mint szövetséges hadseregnek, a csehszlovákoknak már a belgrádi egyezmény szerint is jogukban állt a katonai akció folytatása. Az újabb csehszlovák-magyar katonai konfliktusok megelőzése érdekében Hodza fontosnak tartotta a magyar-szlovák nyelvhatárral többé-kevésbé megegyező demarkációs vonal elfogadását. Hodza és Jászi Oszkár nemzetiségi miniszter között a politikai tárgyalások a Jászi által előterjesztett szlovák autonómia-tervezetről folytak. A tervezet lényegét mindkét fél kezdettől fogva másként értelmezte, ami a háború befejezése, a padovai és a belgrádi fegyverszüneti megállapodás után kialakult helyzet eltérő megítélése miatt szinte törvényszerű volt. Mint ahogy azt is részletesen elemezni kellene, mennyiben módosult a Károlyi-kormány s különösen Károlyi felfogása az országról leválni készülő nemzetiségi régiókkal való új viszony lényegét illetően. Arról, hogy lényeges módosulásokról lehetett szó, Hodza első prágai jelentése is tanúskodik, amikor is Károlyi miniszterelnöknél tett bemutatkozó látogatásának érdemi részét a következőképpen foglalta össze: „Megállapítottam, hogy a szlovák kérdésben a helyzet javulását látom, amennyiben a magyar kormány a szlovákoktól már nem követeli Magyarország integritásának elismerését annak feltételeként, hogy az államhatalmat a szlovák területen a turócszentmártoni Cseh-szlovák Nemzeti Tanácsnak engedjék át. Amennyiben biztosítékokat adnak a tekintetben, hogy a magyar kormány hátsó szándékok nélkül átadja a politikai és a katonai hatalmat Szlovákiában, abban az esetben kész vagyok abban az irányban 11 Hajdú Tibor (szerk.): Károlyi Mihály levelezése, I. kötet. Bp., 1976. 176