Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” katonai dokumentumai (1919. január 29-30.)

cseh járőr megtámadta az Ipoly-vonalat, de egyik tábori őrsünk visszaverte és négy halott és több sebesült veszteséget okozott neki. Csapataink ellenállása igen jó, bár az utak rendkívül rossz állapotban vannak. Tegnap megérkezett Fülekre a vadászezred 3. zászlóalja is. Salgótarjánba érkezett az 1 /40. ágyúsezred. Losonc és Fülek között tegnap ismét megszűnt a vonatközlekedés, mert a csehek nem akarják átengedni a vonatot. Hírek szerint a losonci lakosság, különösen pedig a munkásság rendkívül el van keseredve a csehek ellen." 2. „Salgótarján biztosítva van. Salgótarján, január 28. (Az Est tudósítójának telefonjelentése.) Tegnap újabb csapatok érkeztek ide és folytatták útjukat Fülek felé, köztük a 13-as huszárok is. Salgótarján teljesen biztosítva van, a bánya teljes üzemmel dolgozik. A kommunista zavargások ügyében a határrendőrség a csendőrséggel karöltve még mindig folytatja a nyomozást. A letartóztatott fosztogatók egy részét kihallgatásuk után Balassagyarmatra szállították. A karhatalmi kirendeltség még mindig Salgótarjánban van, szükség azonban még eddig nem volt reá, mert a hangulat teljesen lecsillapodott." 79. A 40. hadosztály-parancsnokság jelentése a budapesti kerületi parancsnokságnak a székely zászlóalj távozási szándékáról Salgótarján, 1919. január 29. A székely zászlóalj-parancsnokság jelenti, hogy a zászlóalj legénysége azon határozott kérelmét terjesztette elő, hogy a zászlóalj mielőbb Erdélyben alkalmaztassék.

174 A székely zászlóalj karhatalmi alkalmazásban eddig kiválóan viselkedett, és ha a jelenlegi megfigyelő szolgálatban pótolható is, egy esetleges harcban vagy rendzavarás esetén valóban veszteséget jelent. A hadosztály-parancsnokság, miután az ügy érdekében minden alkalmas módon megkísérelte a legénységet ezen szándékától eltéríteni, sajnos eredménytelenül, már csak a Székely Nemzeti Tanács egy felhívásában reméli esetleg a megoldást. A Károlyi kormány 1918. november végén nevezte ki a brünni születésű Kratochvill Károly ezredest az Erdélyi Katonai Kerületi Parancsnokság élére. Feladatul kapta, hogy a demarkációs vonalat képező Marostól északra állítsa fel a 38. honvéd hadosztályt a kolozsvári 21., a dési 32., a szatmári 12., a bánfihunyadi 24. korábbi gyalogezred meglévő állományából és felszereléséből. A létrejövő egység zömét azonban az önként belépő menekült székelyek és erdélyi magyarok adták. A belgrádi egyezmény miatt az alakulatot rejtve, a 7. hadosztályként kívánták felállítani, ezért neve Székely Különítmény volt. Mivel a magyar kormány nem tett határozott intézkedést az Erdélyben előnyomuló románok fegyveres megállítására, ezért a különítmény nyugat felé hátrált. 1919 januárjában a parancsnokság már Nagyváradon rendezkedett be. Később az egységet a Felvidékre vonultatták a demarkációs vonal védelmére. így kerültek Salgótarján környékére. A székely katonák nyíltan hangoztatták, hogy nem szívesen harcolnak az ország belsejében, ők Erdélyt kívánják védeni. 1919. január 20-án átkerülve a román szakaszra - vette fel az alakulat a Székely Hadosztály nevet. (Gere, 267-269. old.) 145