Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
moralizált zászlóalját. A székelyeket elvitték, s helyükbe Balassagyarmatra küldték Egerből a volt császári és királyi 25. gyalogezredet, akik magukkal hozták a bizalmi rendszert és a katonatanácsot. Pogány József személyesen győződött meg róla, hogy nálunk nincs bizalmi rendszer. Megtisztelte ugyanis látogatásával az 1. gyalogezredet, 463 s autóján Balassagyarmaton áthaladva a kóvári hídnál megállt és érdeklődött az egyik őrszemnél a bizalmi rendszer felől. Kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a bizalmi rendszert a hadnagy úr kezeli. Mivel tovább kíváncsiskodott, mert nem értette, mit jelentenek a katona szavai, megtudta, hogy bizony nálunk a bizalmi rendszer a pofonra van alapozva. Elküldte tehát fajdtollas terroristáit Balassagyarmatra, s míg én három napig édesatyám temetésén, Szandán tartózkodtam, Fogarassy elvtárs győzedelmeskedett, s nálam is bevezették a katonatanácsot és a bizalmi rendszert. Visszatérésem után, mind nekem, mind Bajatznak felajánlották a törzstiszti gallért azzal a feltétellel, hogy a kész tényeket elfogadom, de kijelentettem, hogy a veres színnek soha behódolni nem fogok. Következő nap Császár százados, a katonatanács elnöke, felszólított, hogy helyemről távozzak. Eltávolításomnak voltak szép részletei is. Összehívtam a legénységet s elbúcsúztam tőlük. Néhány szavam olyan hatást váltott ki körükben, hogy amikor eltávoztam, megfogtak s visszatartottak. Majd, amikor kiszakítottam magam és elmentem, fegyvert fogtak, s a lángszórókkal a katonatanácsot szét akarták spriccelni. A fejleményekről értesülve, a dejtári század szintén fegyvert fogott, s Egyed főhadnagy, ki kocsin előre jött, jelentette, hogy százada elindult a balassagyarmati katonatanács ellen. Megkértem Egyedet, köszönje meg nevemben a legénységnek a személyem iránti ragaszkodást, s térítse vissza őket, mert attól tartok, hogy mire beérnek a városba, közibük megy egy zsidógyerek, s egy-kettőre elfordulnak tőlem. A városban különben a dejtáriak fellépése sokaknál aggodalmat keltett, és megindultak az alkudozások. Felkerestek a legénység bizalmijai és arra kértek, csak annyit jelentsek ki, hogy nem vagyok ellensége a katonatanácsnak, és minden meg lesz bocsátva. Én azonban hajthatatlan maradtam. Ezek után Vlaszathy csendőr százados keresett fel s kérlelt, hogy ne tegyem ki a várost veszélynek, illetve polgárháborúnak. Neki is határozottan kijelentettem, hogy lesz, ami lesz, de a veres színt sohasem fogom elviselni. Azt azonban megmondtam neki, hogy, ha Balassagyarmatot veszély fenyegetné, piros-fehér-zöld szín alatt mindenkor készséggel állok rendelkezésükre. Erre azonban soha többé sor nem került. Huszonnyolc havi harctéri szolgálati időm alatt sok véres küzdelmen estem keresztül. Tény azonban, hogy ez a katona-szemüvegen át nézve csak epizód463 A látogatásra február 16-án került sor. Ld. a 183. sz. dokumentumot! 471
