Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” katonai dokumentumai (1919. január 29-30.)

náink, és rövid idő alatt az meg is alakult. Smoll vasútezredbéli főhadnagy, aki külön­ben is balassagyarmati, lett a század parancsnoka és estére már útra készen várták a bevagonírozás! Budapesten, Gödöllőn és Aszódon keresztül indították őket útnak, de Alagon már fel­tartóztatták vonatjukat, mely visszajött Vácra és [a] Drégelypalánk-Ipolyság vonalon folytatták az útjukat Balassagyarmat felé. Csütörtökön reggel tudtuk meg az irányvál­toztatás okát. A drégelypalánki vonal szabad lett, miután a Pálmay különítmény el­foglalta az állomást és a községet, és onnan Vácra nyolc csehszlovák katonát, mint foglyot küldött be egy őrmester vezetése alatt a váci állomásparancsnokságnak. A csehek önkéntelen megérkezésének híre gyorsan szétfutott a városban, és általános érdeklődést váltott ki. Hamarosan megtudták, hogy a hadifoglyok olasz ruhát visel­nek, és a Pálmay különítmény akkor fogta el őket Drégelypalánkon, amikor ott élel­miszert rekvirálni jártak. Egyébként a nyolc katona közül hat morva, kettő magyaror­szági tót. így lett szabaddá a drégelypalánki vonal és a Balassagyarmathoz vezető va­sút. Behozták még a palánki vasúti elöljárót is, volt egy sebesült, akinek a kezén ment át a golyó, ami azt mutatja, hogy harc volt a községben. Vasutas és tüzér katonákról azóta nincs hír, de azt a fővárosi lapokból tudjuk, hogy Balassagyarmatról, - mely az Ipolyon innen fekszik, tehát ha igaznak fogadnánk is el a csehek megszállását az Ipolyig, akkor is jogtalanul szállták meg -, kiverték a csehszlovák katonákat. Nógrád székhelyének népe attól tart, hogy a csehek nagyobb erővel vonulnak Balas­sagyarmat ellen. Azért mentek a mi váci katonáink, hogy segítsenek a magyar lakos­ságot megvédeni, amely biztosan sikerülni fog, mert nem csak önként ajánlkoztak a vállalkozáshoz, de sürgöny jött tőlük, hogy katonai ruhát küldjenek Vácról, mert a la­kosság nagy része az úton csatlakozott hozzájuk, és szűkebb hazájukat velük együtt akarja védeni." (Váci Hírlap, 1919. febr. 2. Ismerteti: Gere, 111-112. old.) „Az első súlyos sebesültet a cseh frontról péntek délután hozták be Vácra. Egy kézi se­besültszállító kocsit vittek ki a vasutasok és abban helyezték el Füstös József hidászt, aki haslövéssel hagyta el a drégelypalánki frontot. Vasutas katonáink a drégelypalánki ká­polna mögött húzódtak meg. Ezt a páncélvonat, mely az állomáson tartózkodott, észre­vette, kifutott a pályára és lőtte a magyar fiúkat. Derék Füstös József itt sebesült meg. A magyar fiúk azonban nem tágítottak és a csehek páncélvonatát elűzték, aztán egymás után foglalták el az állomásokat és községeket. Tegnap hír szerint már Ipolyságon jár­tak." (Váci Hírlap, 1919. febr. 2. Ismerteti: Gere, 119-120. old.) A Váci Hírlap február 5-én pontosította a hírt: „A csehek kiszorítására kiküldött vas­út-ezredbeli katonáktól levelet kaptunk, amelyben leírják eddigi munkájukat. Múlt csütörtökön mentek állásokba Drégelypalánknál, s ott olyan mozdulatot tettek, mint­ha a csehek páncélos vonatát el akarták volna zárni a közlekedés elől. Erre ők a pán­célvonatból ágyúzni kezdtek, mire a drégelypalánki kápolnához vonultak vissza a vasutasok. Ezt is észrevették, és a kápolna környékét négy óra hosszat tűz alatt tartot­ták. Miután a vasútezredbelieknek nem volt ágyújuk, hallgatniuk kellett, [s eközbenja csehek nyugodtan a sínek lerakásához fogtak. Most azonban megszólalt a magyar géppuska is, a csehek elmenekültek. Itt történt Füstös súlyos megsebesülése, melyről a Váci Hírlap már beszámolt. Bátor katonáink benyomultak a községbe, és pénteken akarták előnyomulásukat folytatni. Elhatározták, hogy a hídvégi hidat rohammal el­foglalják. A rohamot Mikes hadnagy és Gadó őrmester vezették. Ámde a csehek is megszólaltatták gépfegyverüket, és vasutas katonáink csak úgy menekültek meg, hogy a jeges Ipoly vizébe ugráltak, és visszagázoltak a főcsapatokhoz." (Váci Hírlap, 1919. febr. 5. Ismerteti: Gere, 119-120. old.) 165

Next

/
Oldalképek
Tartalom