Kiss András János: 1956. A salgótarjáni acélgyár története 1956-ban - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 63. (Salgótarján, 2012)
II. Acélgyáriak 1956 forradalma előtt
mokrata Párt (SZDP) salgótarjáni végrehajtó bizottságába 1947-ben tizenöt tagot jelöltek. Közülük három volt acélgyári - míg a többiek mind más-más munkahelyről érkeztek, vagy saját kisiparukat űzték hat ellenőrző bizottsági jelöltjükből pedig kettő jött az acélgyárból. Az említett öt acélgyári közül a vasöntő Gajdos István és a művezető Erdődi Kálmán nevével fogunk még találkozni.20 A háború után az SZDP deklaráltan „baloldali forradalmi vonalvezetése"21 a gyakorlatban nagyon jól megfért a kispolgárihoz közelítő életvitellel, hagyományokhoz való kötődéssel. Egyik nagygyűlésüket például minden további nélkül elhalasztották egy héttel, miután a kitűzött napra „Salgótarjánban egy búcsújárást hirdettek".22 Ahol a munkások némi nosztalgiával emlékeztek vissza a háború előtti időkre, kevesen akartak a szociáldemokrata célkitűzéseknél többet. A kompromisszumkész SZDP mellett azonban egyre nagyobb teret nyer az agresszív Kommunista Párt (MKP). Az acélgyár egyik üzemében „bizalmiválasztás volt. Négy bizalmit, három kommunistát és egy szociáldemokratát választottak. A legtöbb szavazatot a szociáldemokrata elvtárs kapta, amiért is ő kell, hogy legyen a főbizalmi, a kommunista elvtársak azonban erről hallani sem akarnak" - panaszkodik egy szociáldemokrata.23 Ahogy közeledik a két párt egyesülésének napja, 1948. június 12., egyre mérgesedik a salgótarjáni tagjaik közti viszony. A kommunisták a gyáraknál, bányáknál erőszakkal toboroznak tagságot maguknak: „... kijelentették, hogy aki a kommunista pártba nem lép be, az ott nem dolgozhat, s ellátásban sem részesül."24 A szociáldemokrata aktivisták panaszkodtak, hogy velük szemben az „MKP-nál azok, akik szervezni járnak, három hónapi szabadságot kapnak az üzemből, és ha a három hónap letelik, meghosszabbítják szabadságukat".25 A régi szakszervezeti, szociáldemokrata múlttal rendelkező acélgyáriak rossz néven veszik a főleg bányászok által támogatott kommunisták terjeszkedését. A két párt fúziója után azonban nincs más választás: aki meg akarja őrizni pozícióját, vállalnia kell az MDP-tagságot, vagy legalábbis csöndben kell maradnia. Különösen igaz ez utóbbi arra a pár munkásra, aki 1943- 1944-ben a nyilas pártba lépett be. Közéjük tartozik Trezsnyik Ferenc, de ha20 Az SZDP salgótarjáni járási titkárának jelentése, 1947. június 11. NML XXXV. 21. e) 3., 15-16. p. 21 Márkusz Lajos megyei SZDP titkár jelentése január hóról, 1948. február 9. NML XXXV. 21. a) 2., 41. p. 22 Wéber Lajos salgótarjáni SZDP titkár jelentése. NML XXXV. 21. e) 3., 15. p. 23 Az SZDP járási vb-üléseinek jegyzőkönyvei, 1947-1948. NML XXXV. 21. e) 2., 4. p. 24 NML XXXV. 21. e) 3., 25. p. 25 Jegyzőkönyv. Felvétetett Salgótarjánban, az SZDP helyiségében 1947. május 8-án megtartott rendkívüli vb-ülésen. NML XXXV. 21. e) 2., 3. p. 15
